Sárospataki Lapok, 1882 (1. évfolyam, 1-53. szám)
1882-07-10 / 29. szám
Első évfolyam. 29. szám. Sárospatak, 1882. julius 10. SÁROSPATAKI lapok. MS. Előfizetési dij: Helyben és vidékre, postai szétküldéssel, egész évre 5 frt., félévre 2 frt. 50 kr. A protestáns egyházi és iskolai élet köréből. A SÁROSPATAKI IRODALMI KÖR KÖZLÖNYE. — ÜSvileg jelen m.i.n.cLexi Ixetfozi. — 13! Hirdetések díja: 4 hasábos petit sor többször való közlésnél 5, egyszeriért 7 kr. sorra. Ezenkivül bélyegdíj 30 kr. «5] TARTALOM: „Az új lelkészválasztási törvények gyakorlati alkalmazása.“ Kovács B. „Az örömünnep.“ (Vége). Radácsi Gy. „Templomi szószék.“ (Könyvbirálat, folytatás). „Vegyes közlemények.“ Azon tisztelt olvasóinkat, kiknek előfizetésük lejárt, szívesen kérjük előfizetésük vagy megrendelésük megújítására. Félévre . . . . & frt. 60 kr. Negyedévre . . 1 frt. 15 kr. Az előfizetések vagy megrendelések. Búza János tanár úrhoz küldendők. Síradó-hivatal Az ifj lelkészválasztási törvényé gyártó alkalmazása. Az új lelkészválasztási törvényeknek, a zsinat többsége által történt elfogadása után, bizonyára felesleges munkát s hiábavaló fáradságot tenne az, ki, még ez időszerint is, az újabb törvényeknek helyes avagy helytelen volta felett vitatkoznék, annyival is inkább, mert ezen törvények, legyenek jók vagy kevésbé azok, mihelyt megnyerték a szentesítést, életbe lesznek léptetve azonnal. Meg fogják-e hozni majd, a magyar ref. egyház papságának azon szellemi és anyagi előnyöket, melyeket e törvény pártolói kilátásba helyeztek? meg fogják-e szüntetni, a választásoknál eddig sok helyen tapasztalt, de többnyire, a választandók részéről elkövetett visszaéléseket? nem fognak-e zsurlódást, viszálkodást teremteni az egyes egyházközségek s azoknak törvényes felsősége, az egyházmegyék s egyházkerületek között? sőt ami több, s mégis csak legfájdalmasabb lenne: nem fognak-e gyűlölséget, szeretetlenséget támasztani, az eddig békés egyetértésben lévő, egymást egyenlőknek tartó lelkészek között, e kérdésekre, csakis az új lelkészválasztási törvényeknek gyakorlati alkalmazása után, a tapasztalat adhat helyes feleletet ! Magam részéről, megvallom, hogy a törvény betűiben, sem az itt kérdésbe tett előnyök megteremtését, sem a visszaélések megszüntetését, sem a lelkészek békés egyetértésének megszilárdítását nem látom, nemcsak, hanem, míg egyrészről, az egyenlőséges testvériség korában, meg fogja teremteni e törvény betűje a papi arisztokráciát, addig másrészről, az egyes családok érdeke, a nepotizmus, zajtalanul bár, de mégis több visszaélést fog teremteni, a jövedelmezőbb állomások betöltésénél, mint amennyit eddig a szabad választás teremtett; mert hiába: szomorú bár, de mégis igaz, hogy áruig az ember ember marad, lelkében az igazság előtt az önérdek áll! De mert a ref. egyház egyeteme képviseletének többsége által hozott törvényt, a más véleménynek tisztelni tartoznak; ma már, csakis a törvények mikénti alkalmazása lehet az, melyvitatkozás tárgyát képezheti. Miként lehetne azért, az újabb törvény szellemét úgy alkalmazni, hogy az által minden lelkész megtalálja érdemleges helyét, s minden egyházközség magához méltó papot nyerjen, s ezenfelül az egyes lelkészek között is, a békés egyetértés fentartassék s megszilárdittassék; vagyis: hogyan tehetne az újabb lelkész választási törvényeket, a gyakorlatban helyesen alkalmazni?? e kérdésre vonatkozólag szándékozom, e lapok hasábjain, igénytelen nézetemet elmondani. Hogy az új törvény által felölelt s kimutatott három követelmény, nevezetesen: az egyházak classificatioja, a lelkészek qualificatioja s ez utóbbiak candidatioja közül, melyik eszközölhető legkönnyebben, legkevesebb sérelem nélkül, azt első tekintetre könnyű belátni, s ez nem más, mint az egyes egyházközségek osztályozása. Ezen osztályozásra vonatkozólag, teljesen egyetértek Édes Ábrahámnak, e lapok 22-ik számában közzétett azon nézetével, hogy az egyes egyházközségek osztályozása, egy arra kinevezett küldöttség (vagy bizottság) által, a legbiztosabb alapon, tehát a földeknél, az évi haszonbér, a mellékes fizetéseknél a szokásos tízévi számítás után