Sárospataki Lapok, 1882 (1. évfolyam, 1-53. szám)
1881-12-10 / 1. mutatványszám
Előfizetési díj: Melyben és vidékre, postai szétküldéssel, egész évre 5 frt. félévre 2 frt. 50 kr. Hirdetések díja: 4 hasábos petit sor többször való közlésnél 5, egyszeriért 7 kr. sorra. Ezenkívül bélyegdíj 30 kr. Első évfolyam. Sárospatak, 1881. dec. 10. SÁROSPATAKI LAPOK. A protestáns egyházi és iskolai élet köréből. A SÁROSPATAKI IRODALMI KÖR KÖZLÖMÉNK Mit adott nekünk a zsinat? 1. Magasabb célú, talán épen a jövő boldogítására szánt alkotások valódi becsének és jóravalóságának megítélése végett, igen sokszor tanácsos dolog a történetből kölcsönözni mértéket és irányadó elveket. — A múlt mindenben tanítómestere lévén a jelennek és a jövőnek, szükséges, elfogulatlanul leolvasnunk ama tanulságokat, melyeket az talán számunkra feltartott és megőrzött, s épen mai fáradozásunk sikerének biztosítása kívánja azt, hogy határozott feleletet tudsunk adni magunknak azon komoly kérdésre: mit eredményeztek a múltban a mienkhez hasonló, vagy azzal párhuzamos szándéklatok és cselekmények? áldás volt-e az, amit szültek, vagy ellenkezőleg, súlyosak, kárhozatosak lőnek következményeikben, s úgy egyik,, mint másik esetben, melyek voltak az okok, melyek a különböző és ellentétes eredményt létrehozák? Én nem tartozom azok közé, kik a zsinatot minden módon perkorrestálni akarják: ez, úgy érzem, egészen elkésett, időszerűtlen és ildomtalan törekvés lenne ma már; de mert az említett s talán nem jogosulatlan felfogás behatása alatt állok, most, midőn a magyarországi ref. egyház alkotmányozó zsinatát megtartotta s ennek alkalmából, a jelennek és jövőnek szánt alkotmánytervezet immár előttünk fekszik , emlékezetemben akaratlanul is felmerül a zsinatok története, azoknak a történetből ismeretes alkotmánytervezete; felmerül az eredmény, melyet azok szültek, s ez eredménynyel szemben mindenkor csak a legnagyobb megdöbbenéssel tudok megállani, annyira, hogy minden zsinat csarnokának bejáratánál a vérengző oroszlánra vonatkozó eme szavakat látom feljegyezve: „Vestigia terrent, principiis obsta!“ Nem csupán magyarországi, szűkebb körű protestáns egyházunk életében, hanem az egyetemes egyháztörténetben sem ismerek eddigelé egyetlenegy zsinatot sem, mely valamely számbavehető eredménynyel végződött volna, akár az egyház egyetemét, akár annak egyes tagjait illetőleg. A római katholikus egyház zsinatairól, annak leghívebb pártfogói is nyilván bevallották, hogy utánuk rendesen roszabbul állottak az egyház ügyei, mint előttük; a magyarországi zsinatok közül pedig, a budai zsinatról egyik korabeli történetírója, nem habozott eme kemény szavakban adni ítéletének kifejezést: „kívánatos lett volna, ha protestáns egyházi életünkön sohasem esett volna meg e csorba és sokat lehetne fizetnünk, ha visszavehetnék a fegyvert, melyet e balul végződött vállalat által ellenségeink kezébe adánk.“ Két dolgot látok csak, mely az eddigi zsinatok sötét árnyéka, azoknak nyomasztó lelkeként mindenütt megjelent az egyik ama pressio, melyet a többség, a kisebbségben maradt pártárnyalattal szemben mindenkor gyakorolt; a másik pedig az, hogy ahelyett, hogy mint azt célozták, összetartást teremtettek volna az egyház kebelében, sokszor a legszégyenletesebb módon constatálták a világ előtt, hogy az együvétartozás kapcsa még gyengébb a felekezetben, mint azt más, ellenséges indulatú felekezetek hivék, s mert a hozott határozatokat többség és kisebbség a saját felfogása szerint, nem ritkán önző céljainak megfelelőleg, magyarázta, hivatkozott reájuk, mint kötelező tekintélyre, ha azok céljainak megfeleltek, ellenben érvénytelennek nyilvánította, ha azokkal ellenkeztek: ahelyett, hogy rendezték volna az egyházat, a bizonytalanság, a versengés és az ezek látására felszababadult részakarat áldozatául tettek ki nem egy oly ügyet és magas érdeket, melyet épen megmenteni lett volna hivatásuk. Én, megvallom, ha egyszer másként nem lehet, szeretek szép és megnyugtató reményekkel is táplálkozni ; a tények rideg és kíméletlen logikáját szívesen enyhítem a felemelő, biztató hit könnyebb megnyugvásával, s mert az életben csakugyan lehetségesek a kivételek, örömest el tudom hinni, hogy csak azért, mert az eddigi zsinatok nem sikerültek , egy azért mégis célhoz vezethet, s épen azért nem is vonom le azt a következtetést, ami a zsinatok történetének tanulmányozásához oly közel áll, azt t. i., hogy oly intézmény és a szerve