Sárospataki Lapok, 1882 (1. évfolyam, 1-53. szám)

1882-02-20 / 9. szám

147 SÁROSPATAKI LAPOK. 148 Mint az előadottakból látszik, a XVIII. században a sárospataki főiskolai könyvtár úgy volt rendezve, kiszolgáló személyzettel (1—3 könyvtárnok, ezenkívül írnokok) úgy volt ellátva, amint azt egy tudományos intézet méltósága meg­kívánja, a tanárok és tanulók szellemi élete szükségessé teszi. Érdekes lesz már most a könyvtár használatára nézve alkotott rendszabályokat megismerni. 1778. okt. havában, midőn Szathmári Paksi Mózes és Tasnádi Székely József, könyvtárnokokká választattak, a következő haszná­lati rendszabály állapíttatott meg: 1. A két könyvtárnok egyenlő, mindkettő felelősség­gel tartozik. 2. Szerdán és szombaton 12 — 1 óráig és 3—5-ig a könyvtár nyitva áll és egyik vagy másik könyvtárnok min­dég múlhatatlanul jelen lenni tartozik. 3. A kiadott könyveken netalán előforduló piszok és rongálás (maculae et detriliones) gondosan megvizsgálandó, a beadónak megmutatandó; az okozott kárt az igazgató becsüli meg. 4. Bármely kiadott könyvnek visszaadása szorgalom­szak végével történik, azok, akik be nem adják, az igaz­gatónak jelentetnek fel. 5. Vidékieknek, az igazgató különös megbízása nélkül, könyvek nem adatnak ki és akkor is csak az igazgató által meghatározott időig. 6. Az igazgató tudta nélkül őrizet végett (in conser­­vatorium) semmit sem szabad elfogadni; ha pedig valamit­­ elfogadnak, a letevő biztosítása végett térítvényt állítsanak ki és a letett tárgyért mindketten kezességet vállaljanak. 7. Az áruba bocsátott könyveket az igazgató bele­­j­egyezése nélkül megvenni és számadásba vinni nem szabad. A könyvtár számára a tanárok tudta nélkül úgy vegyenek könyveket, hogyha azok nem volnának méltók a könyvtárba való felvételre, maguk számára lesznek kénytelenek meg­tartani azokat. 8. A könyvek eladóitól a könyvek áráról nyugtatványt vegyenek, melyet számadáskor előmutatni tartoznak. 9. A kiszabott órákon kívül is bármely tisztességes­­ vidéki ember, vagy iskolai tag irányában, különösen a pri­­mariusok és a vitatkozásra nyilvánosan kijelöltek irányában, a könyvtárba bocsátásra nézve, szívesek és előzékenyek legye­tek (faciles se se exhibeant). 10. Nyilvános tanítási időben, amennyire eszközölhető, a könyvtár látogatása meg nem engedtetik, legalább vigyázni kell, hogy valaki a hallgató terembe be ne menjen. L. Acta­­ publica 110. 111. 11. Ezen rendszabályokból látszik, hogy míg egyrészről a könyvtári vagyon megőrzését minden oldalról biztosították apáink, másrészről az olvasó közönség kényelmére is min­den lehető intézkedést megtettek, többet sokkal, mint ameny­­nyit mai időben teszünk és tehetünk. Majd 1781. márc. 28. a gyarapodási napló vezetésére nézve is utasítást kapnak a könyvtárnokok. Meghatározták,­­ hogy a könyvbevétel igazolása végett, különösen az aján­dékba kapott könyvekről, magától az ajándékozótól, vagy ha ez nem lehet, a behozótól vagy átadótól, elismervényt kell­­ felmutatni. Továbbá minden ajándékba kapott könyvet fel kell jegyezni és ha tán ezek közül némelyek eladottak és az árukon újak vétettek, ezeket is be kell iktatni külön­böző címen. L. Acta publica 138. 139. 11. A XVllI-ik században, mint láttuk, nem volt állandó tőkéje a könyvtárnak. Némi csekély jövedelmet az iskolai díjakból, büntetés-pénzekből biztosítottak számára. A XIX-ik században már állandó tőkét is tudunk felmutatni. Egyes derék pártfogóink, iskolánk szellemi életét, az előhaladott kor kívánalmaihoz képest, az által kívánták emelni, hogy külön a könyvtár számára is tettek alapítványokat. Ilyenek : 1. A gr. Teleki Sámuel 500 oirtos alapítványa, 1809. nov. 26-ról, mely az 1811-iki pénzváltozás után 144 vfrtra és 30% krra szállott alá. 2. Szathmári Paksi Erzsébet aszszony (Varannay Istvánná) 100 vfrtos alapítványa, 1810-től, mely kamat­jaival 136 vfrtra növekedvén, az 1811-iki pénzváltozás miatt 34 frt, 10 krra szállott. Ezen tőkéhez csatolták azon 100 vfrtot is, mely a Bárczai Katalin (Kácsándy Lász­­lóné) által 1784-ben magyar könyvek nyomtatására hagyott 500 vfrtos alapítványából megmaradt és az 1811-iki pénz­változás miatt 25 vfrt. 8 krra szállott. 3. Csobai Nagy András 2000 vfrtos alapítványa, 1812-től, azon feltétellel, hogy a tőke kamatjának '/10 része minden évben a tőke nevelésére fordittassék. 4. Gr. Teleki László 1000 oirtos alapítványa, 1815. jan. 1-től. Az alapitványlevél szerint ezen tőke kamataiból csak bölcsészeti, történeti és classicai irodalomra vonat­kozó műveket lehet vásárolni. Meg van határozva, hogy a választás joga 3 évenként sorba forogjon az említett szak tanárain. Ki van kötve, hogy a vásárlandó és már megvásár­lott könyvek jegyzéke évenként az egyházkerületi gyűlés elé terjesztessék jóváhagyás, illetőleg tudomásvétel végett s az eredményről ő maga is tudósittassék. Hogy csak az említett három szakot jelölte ki az alapitó, annak oka volt: „mivelhogy a bibliotheca theologiára tartozó könyvekkel leginkább bővölködik.“ 5. Szathmári Paksi Mihály pesti ügyvéd, 100 ara­nyos alapítványa az 1829. febr. 4. kelt végrendelet szerint. 6. Fáy András 400 vsrtos alapítványa, mely 1835. aug. 11-én folyt be a pénztárba, magyar könyvek vételére volt rendelve. 7. Constantin Gábor 300 vsrtos alapítványa, az 1817 szept. 5. kelt végrendelet szerint. Ezen hét rendbeli alapítvány összesen 5028 forint 48 krt tesz vfrtban, mostani pénzértékben 2216 frt. 95 kr. L. Officii liber 1825. Ennyinek kellene lennie a könyvtár tőkéjének jelenleg is. (Folytatása következik). Szinyei Gerzson.—=^«=— MÚLTÚNK. Egy lap a nagy- és kis-kövesdi ref. egyház történetéből. „Ezen ekklésiának eredetéről s régibb idejéről sem az öregektől, sem az ekklésia mostani matriku­­lájából kitapogatni többet nem lehetett (hacsak e részben a tractus protocolluma segítséggel nem lesz), hanem, hogy az 1763-ik esztendőben, októbernek vége felé, szintén szüret alkalmatosságával, méltóságos Báró Fischer nagy-kövesdi földesúr, prédikátor, tiszt. Csécsi János úr idejében, a nagy-kövesdi mater ekklé­sia templomát sok összegyüjtetett Tót jobbágyai által, éjszakának idején violenter elfoglalta, és ámbátor más­nap mindjárt a kis-kövesdi filiális ekklésiából azonnal visszavételére a nép fel is ment, de a meg­részegített jobbágyság Bari Istvánt, kis-kövesdi kurá­­tort halálosan megsebesítette, az elkeseredet népet

Next