Sárospataki Lapok, 1883 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1883-12-03 / 49. szám
848 SÁROSPATAKI LAPOK. pontjában az egyetemes tanügyi bizottságot bízta meg e tárgyban készítendő javaslattétellel. Az egyetemes tanügyi bizottság aztán a püspökség útján, a kerületbeli gimnáziumok tanári karát szólította fel véleményadásra, mely felhívás hozzánk is megküldetvén, a gimnáziumi szék, kebeléből egy bizottságot küldött ki, melynek jelentését, a gimn. szék határozatával, az alábbiakban közöljük. A gimn. szék, folyó 1883. év nov. 20-án tartott ülésének 5. sz. jegyzőkönyvi pontja szerint, arra küldetvén ki : „adnánk kimerítő s indokolt véleményt az érettségi vizsgálat berendezéséről, annak lefolyásáról, különös tekintettel lévén a nagyméltóságú vallás- és közoktatási minisztérium folyó évi augusztus 6-án, 26147 szám alatt kelt, id. b. Vay Miklós úrhoz, mint az ev. ref. országos egyházi konvent elnökéhez intézett leiratára van szerencsénk véleményes jelentésünket, tiszteletteljesen, a következőkben terjeszteni a gimnászék elé . A felvetett kérdésben elsőbben is azzal kellett tisztába jönnünk : várjon az érettségi vizsgálaton az ismerethalmazra, a hidasra fektetjük-e a súlyt, vagy pedig annak megítélésére: öntudatos birtokosa-e a növendék azon ismerethalmaznak, melyet nyolc éven át el kellett sajátítania; tehát azon eredményre tekintünk-e, melyet a növendék felmutatni képes az értelmiségre ? E kérdést felvetette a nagyméltóságú minisztérium is, fent hivatott leiratában; felvetették az e tárgyban megjelent cikkek s értekezletek is s a bizottság tagjai is nagyobb részben azt vallják, hogy az érettség megítélése, magának a gimn. céljának meghatározása után is, csak abban állhat: képes-e a növendék azon tananyagon, melylyel foglalkozott, úgy uralkodni, hogy azt, akár önálló kutatás céljából, akár gyakorlati alkalmazásképen felhasználhassa. A gimn. célja ugyanis nem az, hogy bármely szakban is bevégzett teljes ismeretanyagot sajátíttasson el a növendékkel; tehát, hogy valamely életpályára képesítsen , hanem, igenis, hogy alapot teremtsen arra nézve, hogy a növendék a gimn. tanfolyam bevégzésével képesítve legyen arra, hogy a felsőbb tudományokat hallgathassa s megérthesse. A gimn. kiválóan tudós iskola, melynek célja főleg az értelem kimívelése és fejlesztése, s igy állván a dolog, nem habozunk kimondani azt sem, hogy az érettségi vizsgálat tulajdonképen nem is tartozik a gimn. körébe. A gimnázium megtette feladatát, ha a kötelesség pontos teljesítésével növendékeiben a tudományszeretetet felköltötte, s megvetette azon alapot, melyre a növendék tovább építhet s kijelölte azon utat, melyen tovább haladhat. Az életpályára képesítő szakoknak volna feladatuk, hogy megvizsgálják a körükbe belépőt, képes-e tovább haladni, vagy sem; Így míg egyrészről nagyobb önszorgalomra sarkaltatnék a növendék, másrészről elenyésznék azon oly sokszor méltatlan és világgá dobott vád is, hogy a növendék készületlenül lép a magasabb tudományos pályára, s azért ez sem oldhatja meg feladatát oly sikerrel, mint azt különben tehetné. Az értelmi fejlettségre fektetvén már a bizottság tagjai az érettség megítélését, természetes, hogy a vizsgálat nem terjedhet ki mindazon tárgyakra, melyekkel a növendék foglalkozott, hanem csak azokra, melyekből az ő érettsége különösebben megítélhető. Tehát az irodalmakra s a mathematika fizikai tantárgyakra. Valamely ember értelmi képességének megítélése elsősorban attól függ, mennyiben bír az irodalmi műveltséggel, mennyiben képes valaki egy írónak szellemébe úgy behatolni, hogy annak eszméi, gondolatai nemcsak mint érthetlen mondatok, megemészthetlen szólások álljanak előtte, hanem, hogy azokban a jót, szépet és nemest felismervén, azok által kedélyét nemesbíteni, értelmét öregbíteni képes legyen. Az irodalomnak ismerete, az írók műveiben rejlő eszmék megértése képesít csak oly magasabb világnézetre emelkedni, melyről elfogulatlanul ítélhetünk úgy a szellemi, mint az anyagi munkásság terén. Igazi miveltség csak irodalmi ismeret által szerezhető s az értelmi képzettség felismerésére is ennek produkálása a legbiztosabb eszköz. Megengedjük , hogy igaz azon régi latin közmondás : „tantum scimus, quantum memoria tenemus;“ nem tagadjuk, hogy az emlékezet kimívelése is egyik elengedhetlen kelléke a tanításnak ; de, hangsúlyozzuk, hogy „magistra vitae est philosophia,“ s hogy a legtöbb ismeret is csak halmaz, holt tőke marad a növendék birtokában, ha az értelem világánál azokat rendezni, felhasználni nem képes, ott és akkor, ahol és amikor arra szüksége van. S ilyen módon nem zárjuk el a vizsgálatnál azt, hogy a növendék történelmi ismeretét ki ne fürkészszük, mely az irodalomnak tárgyalásánál úgy is mellőzhetlen , hanem csak útját akarjuk vágni annak, hogy az érettségi vizsgálat tárgyai ne a növendék memóriájára, de judiciumára fektettessenek. Az irodalmak közül pedig elsősorban felveendő a magyar nyelv és irodalom, kapcsolatban Magyarország oknyomozó történelmével; ez utóbbi azonban csak annyiban, amennyiben az irodalmi viszonyok megértéséhez a míveltségi állapotok s azon eszmék s törekvések ismertetéséhez nélkülözhetlen, melyek azon kor mozgalmaiban , társadalmi, politikai törekvéseiben nyilvánultak. A magyar emberre nézve, ugyanis, ha a művelt névre igényt akar tartani, elengedhetlen kellék, hogy saját nemzete irodalmában s ez irodalomnak különféle nyilvánulásaiban alapos jártassággal bírjon ; mert csak ez képesíti őt arra , hogy a nemzeti törekvéseket, úgy a múltban, mint a jelenben megérthesse s kellőleg méltányolni tudja azon nagyokat, kiknek eszméi s törekvései adtak irányt valamely időszak küzdelmének, így fog" a növendék nemcsak a múltból tanulságot meríteni, hanem, a nagy jellemek ismerete után, a jövőre öntudatos s áldozatkész tagja lenni a társadalomnak. A magyar nyelv és irodalomból tehát feltétlenül megköveteljük, hogy a növendék azt, a gimn.oktatás köréhez mérve, egész terjedelmében, alaposan tudja, ismerje azon főbb változásokat, melyeken a nyelv a mai fejlődésig átment, s megpróbálja erejét még azon is, hogy valamely korszak irodalmát, vagy annak egy íróját ne csak általánosságban, de apróbb részleteiben is megismerje, működési körét kellőleg méltányolni tudja s arról értelmesen ítéletet mondjon. Csakis igy, valamely korszak, vagy író szellemébe vetett mélyebb bepillantás fog a vizsgálóbizottságnak alkalmat adni arra, hogy a növendék értelmi körét, érettségét felismerje. E tárgyra vonatkozólag az írásbeli dolgozatokból megkívánnák, hogy a növendék a magyar nyelvet úgy kezelje, hogy sem a gondolati formák, kifejezések, sem helyesírási tekintetben semmi kívánni valót ne hagyjon fenn. A magyar irodalmon kívül, a gimnáziumban tanított irodalmak közül, másodsorban felveszszük az érettségi vizsgálat tárgyául, a latin irodalmat. Nemcsak az a körülmény, hogy e tantárgy az, mely a 49* 844