Sárospataki Lapok, 1883 (2. évfolyam, 1-53. szám)

1883-12-03 / 49. szám

848 SÁROSPATAKI LAPOK. pontjában az egyetemes tanügyi bizottságot bízta meg e tárgyban készítendő javaslat­tétellel. Az egye­temes tanügyi bizottság aztán a püspökség útján, a kerületbeli gimnáziumok tanári karát szólította fel véleményadásra, mely felhívás hozzánk is megküldet­vén, a gimnáziumi szék, kebeléből egy bizottságot küldött ki, melynek jelentését, a gimn. szék határo­zatával, az alábbiakban közöljük. A gimn. szék, folyó 1883. év nov. 20-án tartott ülésének 5. sz. jegyzőkönyvi pontja szerint, arra kül­detvén ki : „adnánk kimerítő s indokolt véleményt az érettségi vizsgálat berendezéséről, annak lefolyá­sáról, különös tekintettel lévén a nagyméltóságú val­lás- és közoktatási minisztérium folyó évi augusztus 6-án, 26147 szám alatt kelt, id. b. Vay Miklós úrhoz, mint az ev. ref. országos egyházi konvent elnöké­hez intézett leiratára van szerencsénk véleményes jelentésünket, tiszteletteljesen, a következőkben ter­jeszteni a gimná­szék elé . A felvetett kérdésben elsőbben is azzal kellett tisztába jönnünk : várjon az érettségi vizsgálaton az ismerethalmazra, a hidasra fektetjük-e a súlyt, vagy pedig annak megítélésére: öntudatos birtokosa-e a nö­vendék azon ismerethalmaznak, melyet nyolc éven át el kellett sajátítania; tehát azon eredményre tekin­tünk-e, melyet a növendék felmutatni képes az értelmiségre ? E kérdést felvetette a nagyméltóságú minisztérium is, fent hivatott leiratában; felvetették az e tárgyban megjelent cikkek s értekezletek is s a bizottság tagjai is nagyobb részben azt vallják, hogy az érettség megítélése, magának a gimn. céljának meghatározása után is, csak abban állhat: képes-e a növendék azon tananyagon, melylyel foglalkozott, úgy uralkodni, hogy azt, akár önálló kutatás céljából, akár gyakorlati alkalmazásképen felhasználhassa. A gimn. célja ugyanis nem az, hogy bármely szakban is bevégzett teljes ismeretanyagot sajátíttasson el a növendékkel; tehát, hogy valamely életpályára képe­sítsen , hanem, igenis, hogy alapot teremtsen arra nézve, hogy a növendék a gimn. tanfolyam bevégzé­sével képesítve legyen arra, hogy a felsőbb tudomá­nyokat hallgathassa s megérthesse. A gimn. kiválóan tudós iskola, melynek célja főleg az értelem kimíve­­lése és fejlesztése, s igy állván a dolog, nem habozunk kimondani azt sem, hogy az érettségi vizsgálat tulaj­donképen nem is tartozik a gimn. körébe. A gimná­zium megtette feladatát, ha a kötelesség pontos tel­jesítésével növendékeiben a tudományszeretetet fel­­költötte, s megvetette azon alapot, melyre a növen­dék tovább építhet s kijelölte azon utat, melyen tovább haladhat. Az életpályára képesítő szakoknak volna feladatuk, hogy megvizsgálják a körükbe belépőt, képes-e tovább haladni, vagy sem; Így míg egyrész­ről nagyobb önszorgalomra sarkaltatnék a növendék, másrészről elenyésznék azon oly sokszor méltatlan és világgá dobott vád is, hogy a növendék készületle­nül lép a magasabb tudományos pályára, s azért ez sem oldhatja meg feladatát oly sikerrel, mint azt külön­ben tehetné. Az értelmi fejlettségre fektetvén már a bizott­ság tagjai az érettség megítélését, természetes, hogy a vizsgálat nem terjedhet ki mindazon tárgyakra, melyekkel a növendék foglalkozott, hanem csak azok­ra, melyekből az ő érettsége különösebben megítél­hető. Tehát az irodalmakra s a mathematika fizikai tantárgyakra. Valamely ember értelmi képességének megíté­lése első­sorban attól függ, mennyiben bír az irodalmi műveltséggel, mennyiben képes valaki egy írónak szel­lemébe úgy behatolni, hogy annak eszméi, gondolatai nemcsak mint érthetlen mondatok, megemészthetlen szólások álljanak előtte, hanem, hogy azokban a jót, szépet és nemest felismervén, azok által kedélyét ne­­mesbíteni, értelmét öregbíteni képes legyen. Az iro­dalomnak ismerete, az írók műveiben rejlő eszmék megértése képesít csak oly magasabb világnézetre emelkedni, melyről elfogulatlanul ítélhetünk úgy a szellemi, mint az anyagi munkásság terén. Igazi mivelt­­ség csak irodalmi ismeret által szerezhető s az értelmi képzettség felismerésére is ennek produkálása a legbiz­tosabb eszköz. Megengedjük , hogy igaz azon régi latin köz­mondás : „tantum scimus, quantum memoria tene­­mus;“ nem tagadjuk, hogy az emlékezet kimívelése is egyik elengedhetlen kelléke a tanításnak ; de, hang­súlyozzuk, hogy „magistra vitae est philosophia,“ s hogy a legtöbb ismeret is csak halmaz, holt tőke marad a növendék birtokában, ha az értelem világá­nál azokat rendezni, felhasználni nem képes, ott és akkor, ahol és amikor arra szüksége van. S ilyen módon nem zárjuk el a vizsgálatnál azt, hogy a növen­dék történelmi ismeretét ki ne fürkészszük, m­ely az irodalomnak tárgyalásánál úgy is mellőzhetlen , hanem csak útját akarjuk vágni annak, hogy az érettségi vizsgálat tárgyai ne a növendék memóriájára, de judiciumára fektettessenek. Az irodalmak közül pedig első­sorban felveendő a magyar nyelv és irodalom, kapcsolatban Magyaror­szág oknyomozó történelmével; ez utóbbi azonban csak annyiban, amennyiben az irodalmi viszonyok megér­téséhez a míveltségi állapotok s azon eszmék s törek­vések ismertetéséhez nélkülözhetlen, melyek azon kor mozgalmaiban , társadalmi, politikai törekvéseiben nyilvánultak. A magyar emberre nézve, ugyanis, ha a művelt névre igényt akar tartani, elengedhetlen kellék, hogy saját nemzete irodalmában s ez iroda­lomnak különféle nyilvánulásaiban alapos jártasság­gal bírjon ; mert csak ez képesíti őt arra , hogy a nemzeti törekvéseket, úgy a múltban, mint a jelenben megérthesse s kellőleg méltányolni tudja azon nagyo­kat, kiknek eszméi s törekvései adtak irányt valamely időszak küzdelmének, így fog" a növendék nemcsak a múltból tanulságot meríteni, hanem, a nagy jelle­mek ismerete után, a jövőre öntudatos s áldozatkész tagja lenni a társadalomnak. A magyar nyelv és iro­dalomból tehát feltétlenül megköveteljük, hogy a növendék azt, a gimn.­oktatás köréhez mérve, egész terjedelmében, alaposan tudja, ismerje azon főbb vál­tozásokat, melyeken a nyelv a mai fejlődésig átment, s megpróbálja erejét még azon is, hogy valamely kor­szak irodalmát, vagy annak egy íróját ne csak álta­lánosságban, de apróbb részleteiben is megismerje, működési körét kellőleg méltányolni tudja s arról értelmesen ítéletet mondjon. Csakis igy, valamely kor­szak, vagy író szellemébe vetett mélyebb bepillantás fog a vizsgáló­bizottságnak alkalmat adni arra, hogy a növendék értelmi körét, érettségét felismerje. E tárgyra vonatkozólag az írásbeli dolgozatokból meg­­kívánnák, hogy a növendék a magyar nyelvet úgy kezelje, hogy sem a gondolati formák, kifejezések, sem helyesírási tekintetben semmi kívánni valót ne hagyjon fenn. A magyar irodalmon kívül, a gimnáziumban tanított irodalmak közül, másodsorban felveszszük az érettségi vizsgálat tárgyául, a latin irodalmat. Nem­csak az a körülmény, hogy e tantárgy az, mely a 49* 844

Next