Sárospataki Lapok, 1883 (2. évfolyam, 1-53. szám)

1883-09-17 / 38. szám

Második évfolyam. 38. szám. Sárospatak, 1883. szept. 17. Előfizetési díj: Helyben és vidékre, postai szétküldéssel, egész évre 5 frt., félévre 2 frt. 50 kr. A SÁROSPATAKI IRODALMI KÖR KÖZLÖNYE. Hirdetések díja: 4 hasábos petit sor többször való közlésnél 5, egyszeriért 7 kr. sorra. I . Ezenkivül bélyegdíj 30 kr. ■ 4 — egjelen m. ineven. hétfőn.. — A protestáns egyházi és iskolai élet köréből. TARTALOM: „Az országos ref. közalapról szóló törvény gyakorlati keresztülvitelének kérdéséhez.“ Kovács L. „A protestáns népiskolai vallásoktatás.“ (Folyt.). Horváth I. „A korinthusiakhoz írott első levél eredeti alakja.“ (Folyt.). P. Nagy G. „A tiszántúli ref. egyházkerület közgyűlése.“ (Vége). Lukács Ö. „A felsőborsodi ref. egyházmegye közgyűlése.“ Debreczeni B. „A convent.“ „Vegyes közlemények.“ Az országos ref. közalapról szóló törvény gyakorlati keresztülvitelének kérdéséhez. 1. Nagy érdekeltséggel, mondhatnám mohó vágygyal olvassuk egyházi lapjainkban, egyházunk napirenden levő kérdéseinek fejtegetéseit, az azok felett nyilvánuló véleményeket, eszmecseréket s felmerült indítványokat. Főleg az országos közalapról szóló törvény gyakorlati keresztülvitele az a kiváló fontosságú kérdés, melynek legcélszerűbb megoldásával ez idő szerint mindnyájan foglalkozunk, mert ettől függ ez intézmény egész sikere s a jövőben áldásos hatása. Még az elmondottak után sem felesleges e tárgy részletes megbeszélése, e fontos kérdés tüzetes megvitatása. Nem felesleges gondolatainkat, eljárásaink eredményét s e tárgy körül szerzett tapasztalatainkat egymással közölni. Ezt kísérlem én most meg, midőn e lap olvasóival, főleg pedig tiszttársaimmal közölni akarom azt, hogyan és mily eredménynyel jártam el egyházamban a ref. országos közalap gyakorlati keresztülvitele körül. Talán még használhatok vele az ügynek, némi tájékozást nyújthatok lelkésztársaimnak. Ne vegyék tiszttársaim e közlésemet kéretlen tanácsadásnak, hanem vegyék inkább azon meleg érdekeltség jeléül, melylyel e fontos ügy iránt viseltetem. Én részemről az ügyben szívesen vettem volna tiszttársaim jó tanácsát, útbaigazítását s örömmel követtem volna. Óhajtottam volna, hogy vezérférfiaink szóljanak e fontos ügyhöz, de miután ez több oldalú felhívás folytán is alig egy-két esetben történt meg, mi, igénytelen minorum gentium falusi papok vagyunk kényszerítve egymással közölni egyházunk ez égető kérdése feletti gondolatainkat. Én először anyaegyházam presbyteriumában két ízben is megbeszéltem e dolgot elöljáróimmal s igyekeztem bennök az ügy iránt értékeltséget kelteni. Majd elhatároztuk , hogy miután az egyháztagok hétköznap mindnyájan mezei munkában vannak, egy vasárnap két templom után az iskolai tanteremben közönséges egyházi gyűlést tartunk. Meg is hirdettük a gyűlést, de több mint 600 lélekből álló anyaegyházamból, a kitűzött helyen, akár közönyösségből, akár a vasárnapi pihenési idő miatt, alig 10—12-en jelentek meg. Ily kevés tagból álló népgyűlésben, ez egész egyházunkat kiválólag érdeklő ügyet nem tárgyalhatván, elhatároztuk , hogy egy hét múlva ismét közgyűlést tartunk s már akkor, — tekintet nélkül a gyűlésen megjelenendő egyháztagok számára — határozni fogunk. A második közgyűlésen már mintegy 25—30 egyháztag jelent meg, kik előtt megmagyaráztam összejövetelünk tárgyát s felolvastatván előttök a törvénynek az egyházi közalapra vonatkozó szakaszait, továbbá a konventi elnökség által az egyházaknak nyomtatásban is megküldött emelkedett hangú „felhívó szózat“-ot s a sovány „utasítás“-t hathatósan ajánlottam hallgatóimnak ez egész egyházunkra még századok múlva is áldásosan kiható intézményt, igyekezvén megértetni velük annak célját és magasztos hivatását, egyúttal felhívtam őket azon módozatok feletti tanácskozásra, amelyek mellett ez ügy egyházunkban legcélszerűbben lenne keresztülvihető oly módon, hogy a közalapra mindenki lehetőleg vagyoni és kereseti viszonyai szerint fizessen; egyszersmind ajánlottam, hogy ez alapra fizetendő évi járulék, egy, a közgyűlés által megvitatott és elfogadott kulcs szerint az elöljárók által vettessék ki, mellőzvén a konventi rendszabályban ajánlott hosszas és sok fáradsággal járó eljárást, hogy t. i. a presbyterium minden egyháztagot vagy maga elé hivat, vagy házánál kerestet fel s úgy soroztat be mindenkit valamely osztályba; mert jó előre tudtam, hogy sokan talán meghívás folytán sem jönnének el a presbytériumba, vagy többeket többszöri megkeresés után sem lehetne, kivált ily nyári munkaidőben Lapunk jelen számához egy fél ív melléklet van csatolva.