Sárospataki Lapok, 1884 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1884-10-27 / 43. szám

Harmadik évfolyam. 43. szám, Sárospatak, 1884. október 27. SÁROSPATAKI LAPOK. Előfizetési díj: Helyben és vidékre, postai szétküldéssel, egész évre 5 frt., félévre 2 frt. 50 kr. A SÁROSPATAKI IRODALMI KÖR KÖZLÖNYE. Hirdetések díja:­­ 4 hasábos petit sor többször­­ való közlésnél 5, egyszeriért 7 kr. sorra. Ezenkivül bélyegdíj 30 kr. £5. TARTALOM: „A főrendiház szervezése és a protestáns egyház képviseltetése.“ Mitrovics Gyula. „Püspök-e csakugyan­?“ Sajgó. „A sárospataki községi iskola állapota.“ Circumspectus. „Joel próféciája.“ (Folyt.). Radácsi Gy. „A magyar helyes­írás rendszerének alapvonalai.“ (Könyvbiz., folyt.). Maklári Pap M. „Vegyes közlemények.“ A protestáns egyházi és iskolai élet köréből. M­eg­jelen­t 12a.13.én i hétfő­n. — A főrendiház szervezése és a protestáns egyház képviseltetése. Tisza Kálmán, miniszterelnök, folyó hó 20-án beterjesztette az országgyűlés elé, a főrendiház szer­vezésére vonatkozó törvényjavaslatot. Amiről eddig csak a minisztériumból kiszi­várgó, de egészen alapos hírek és hírlapi közle­mények alapján beszéltünk, ténynyé válott tehát, újabb bizonyságául annak, hogy nem idő előtt való és alaptalan volt az a mozgalom, melyet mi, lapunk­ban, már az eszme első" felvetése alkalmával meg­kezdettünk, a protestáns t érzület ébrentartására, s amelynek közelebb tiszáninneni egyházkerületünk is hangot adott, előbb egyik kiváló képviselőjének indítványában, s miután ez­ bizonyos szempontokra való tekintetből visszavonatott, ezzel összeköttetés­ben aztán egy erre vonatkozó határozatában. Nem idő előtt való, sőt attól tartunk, hogy már eddig is megkerülte bástyáinkat az államhatalom, s ha most, az utolsó órában, meg nem vesztege­tett kötelességérzetére nem ébred protestáns egy­házunk egyeteme, s egyértelműleg nem birkózik meg az eléje vetett háló szövevényeivel, mint any­­nyiszor az újabb időben, újólag keresztülgázol elvein és történetének természetes fejlési útain, a jól számító ellenség által teremtett bevégzett tények hatalma. Erre a, szintén lesújtó aggodalomra ma, két­szeresen megvan alapos okunk. A magyar prot. egyháznak ugyanis ma már szi­­­ves kérelmezési, becsületes és jóakaratú figyelmezte­tési joga sincs többé, még oly dolgokkal és szándék­latokkal szemben sem, melyek mélyen benyúlnak életébe s melyeknek keresztülvitele az államhatalom részéről, saját szemünk láttára történő aknaásás, törvények által is biztosított békés hajlékaink alá. Tiszáninneni egyházkerületünk, legközelebbi közgyűlésében, csak annyit kért a magas miniszté­riumtól, hogy, miután ránk vonatkozó szándéka PEST” Lapunk jelen számához egy­­ mélyen érinti a protestáns egyháznak úgy közigaz­gatási életét, mint a maga egészében eddig átható szellemét , azért, már csak ezen okok miatt is, reméli, hogy ez irányban az illető felekezetek meg­hallgatása nélkül, nem fog a törvényhozás elé tör­vényjavaslatot terjeszteni. S ímé, az lett reá a válasz, hogy a törvényjavaslat tényleg már beterjesztetett. A középiskolai törvény alkotásánál, mely egyik lényeges, de mégis csak részleges jogunkat érintette, még legalább meghallgatták nézeteinket s adtak va­lamit szavunkra, s most, hogy könnyen hajtható népnek bizonyultunk, egy egyenesen közigazgatási életünkbe, sőt közvetve hitelveinkbe is vágó kérdés­ben, lealázó módon mellőzik az egyházat s törvény­­hozás útján szabják meg azt, hogy eddigi teendőik mellett, minő feladatok és kötelességek várakoznak püspökeinkre; mennyit szolgálhatnak az egyház­nak, mely bizalmával tisztelte meg és fizeti is, s mennyit az államnak, mely bíboros székbe ülteti őket kiválogatva s magas címeket osztogat majd részükre, a szerény papi elnevezés mellé. Egyházkerületünk arra kérte egész tisztelettel a magas kormányt, hogy mielőtt rólunk akarna rendelkezni, hallgasson meg legalább bennünket s ebbeli megállapodását, megbeszélés végett, átkül­­dötte a testvér-egyházkerületeknek és pedig épen azon oknál fogva, mert szintén megelőzőleg vallotta a minisztériummal együtt, hogy „az állam és egy­ház kölcsönös hatása nálunk az élet majdnem összes mozzanataiban nyilvánul, s ez nemcsak nem káros, de mindeniknek csak előnyére válik“ — s íme, tények­ben az lett kérésünkre a felelet, hogy a törvény­­javaslat immár a törvényhozás asztalán fekszik s az egyetemes protestáns egyház véleménye és köz­tudata, mely néha, épen erkölcsi súlya miatt, ké­nyelmetlen hatalom is szokott lenni az exigentiák tudományának útjaiban — jöhet most is majd ünne­pek után. . . . Siratókra és keresztre úgy is szük­ség van a megásott sírok mellé ! ív melléklet van csatolva. d­§21|[ 43

Next