Sárospataki Lapok, 1884 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1884-02-04 / 5. szám
71 LAKOSPATAKI LAPOK, s utóvégre is, mint olyasvalami, ami meg nem emészthető, eltávolíttatik anélkül, hogy a lélek és szív szándékok tápláltatását eszközölte volna. Vallásos-erkölcsi nevelésünk másik fő kelléke a jó tankönyvek. Sajnálattal kell kimondanunk, hogy mai napság „sokan vannak a hivatalosak, de kevesen a választottak.“ Ma mindenki könyvet ír, talán azért, hogy legyen miben válogatnunk. Ezen tankönyvek között nem találunk egy életrevalót sem, de találunk oly drága fércmunkákat, melyek köznépünk nyomasztó anyagi helyzeténél fogva be nem szerezhetők. Szükséges továbbá, a vallásos élet fejlesztésére, az egyházi énekek elhanyagolt talajának mívelése. Istent éneklésben, imádkozásban imádjuk; de vájjon meghallgattatik-e az oly éneklés, minőt némely falusi templomokban hallhatunk? Bizony nem. Ennek oka az, hogy a népiskola nem fektet kellő súlyt az énektanításra, mit előmozdítani látszik a tiszántúli egyházkerület tantervében megszabott 2 órai tanidő is. „A vallás nem tanulás tárgya, melynek hetenként órát szabnak, hanem hit, igazság,“ mondja Weber Samu. Akkor az ének is, mint a vallástanítás egyik ága, nem elégedhetik meg heti szerény 2 órácskával, de legalább — a bibliai történetek mellett — ennek is szorítsunk 4 órát; egy évtized alatt meglátszik ennek hatása prot. gyülekezetünkben. A vallásos éneklés előmozdítására óhajtandó volna, a most használatban levő zsoltároskönyv teljes átdolgozása, de nem revideálása, mint ez a tiszántúli egyházkerületben történt, hol az ősrégi melódiák és énekszövegek teljes felforgatásával újakat, jobbakat véltek teremteni. A felső, vagyis egyháztörténelmi fokozaton igyekezzünk az általános egyháztörténelemből csak azokat felölelni, melyek szoros kapcsolatban vannak magyar prot. egyházunk történelmével, ennek egyes pontjait érdekesen össze lehet kötni a polgári történettel. Hangsúlyozom, hogy csak egyes pontjait, nem pedig az egész egyháztörténetet, ami lehetetlen is. „Az egyház élet, s az egyház történetét teljes joggal megilleti annyi hely, mennyit a polgári történelem tanügyi szervezetünkben elfoglalt. A protestáns egyház mindig a haladás, a felvilágosodás magas eszméit ápolta kebelén, terjesztette a tudatlanok között; nagyrészben ennek köszönhetjük, hogy ma „El magyar, áll Buda még.“ Ezen egyház történelmi múltjára büszke lehet, törvények által szentesített jogait drága vérrel, nemzetcsatákkal vívta ki; ezért ismerje meg azt minden prot. népiskola növendéke, a polgári történettől külön és összefüggőleg. És ha a polgári történet tanításánál az imádott haza iránti szeretet ápolására kell főgondot fordítanunk , melyet őseink oly drágán őriztek meg a mai nemzedék számára, melynek hantjai takarják majd rendes körülmények között porlandó tetemeinket, úgy az egyháztörténet tanításánál igyekezzünk az egyház , a vallás iránti szeretetet a szívekbe cseppegtetni, az ehez való ragaszkodásért véreket ontott hősök példáinak eleven elbeszélése által. Isten velünk ! *) Makai Mihály. MT-S ----- TÁRCZA. A szellem és a test. II. Igazán úgy látszik , mintha az emberiség műveltebb része azt hinné, mintha az ő feladata egyrészről csak a szellem kiművelése, foglalkoztatása, másrészről az életerő *)E közleménynyel több ponton nem értünk egyet. Visszatérünk reá. Sz. ingerlése, nem pedig tartóssága lenne; innen eredtek azon hibás nézetek, melyek szerint a testi erő s az ennek fejlesztésére irányzott élvezetek durváknak, illetleneknek bélyegeztettek. Maradékokra kiható, végzetes tévedés. Tehetségeink csak úgy maradhatnak meg épen, ha azokat nem hanyagoljuk el! Aki testi ereje rugékonyságának megőrzésére nem fordít elég gondot, az nem nézhet bizalommal a jövőbe, mert ott a vidám öregség napjai helyett előtte csak a beteges aggság tehetetlenségének képe tűnik fel. Másként volt az az előbbi századokban. Őseink a férfias erőt, a küzdelmek között megedzett testet tartották legnagyobb előnynek, mi pedig csak a szellem uralmát ismerjük ma el. Azért csodáljuk őseink hatalmas erőt feltételező nehéz fegyvereit, mert a szellemi fennsőségre való törekvés pár századon keresztül való hatása alatt is annyira elgyengültünk már. Elvesztettük a vonzalmat a testi gyakorlatok, mulatságok iránt, előjogot adtunk a szelleminek munkában, élvezetben és az eredmény legnagyobb részben gyászos és leverő. Mit mondhatunk főleg a nők életéről e phisicai elfajulás közepette, ha a férfiak is el vannak gyengülve a szellemi egyoldalúság által ? Bizonyára alig valami jót. Az ő egész életök úgy is házias, családi, tehát szűkkörű. Már e hivatás is nagy befolyással van testök gyengébb, idegenesebb, erőtlenebb voltára. Ha emellé veszszük a szórakozások azon nemeit, melyekben testi fejtések rovására, akár a férfiakkal együtt, akár egymás közt részt vesznek, bizonyára egész leverő alakjában magunk előtt fogjuk látni művelt osztályunk nőinek gyenge és beteges voltát. És e tekintetben ismét csak a korszellem a hibás. Vagy nem a gyöngéd, finom arcvonások, halvány arc, lenge alkotású, karcsú, finom test tartatnak-e általánosan a női szépség jellemvonásainak ma, és várjon eme kellékek megszerzését a női nem egyrésze nem testére veszélyes utakon és módokkal is megszerezni igyekszik-e? míg a testileg erős, szilárd, izmos és egészséges piros-pozsgás nők gyakran nem maguk is szégyenkeznek-e ezen állapotuk felett és természetellenes utakon igyekeznek ennek megváltoztatására, mert — hiába! — a korszellem ezen jellemvonásokat nem vette fel a szépség bájai közzé. Igazán elszomorító! Tehát anynyira mentünk már, hogy az egészséget és életerőt szégyenelme kell az embernek, mert a beteges halványság és gyenge idegesség érdekesebb ma a világ előtt. Hova fog fejlődni a kor századok múltával ? De maguk a nők általános munkaköre, időtöltése, mulatságai is e tévedések előmozdítói. A művelt osztályok női igazán hasonlók a rab madarakhoz, de akik maguk zárják be magukat a kalitkába. Zárt szobában legtöbbnyire ülő foglalkozás képezi a nagyobb rész munkakörét, a szórakozás beszélgetés, zongorázás, olvasásból áll, s ha az egészet egy, a miasmákkal terhelt közutak porában tett rövid séta kiegészíti, úgy majdnem teljes lesz a kép, melyet rajzolok. Vagy hozzá kellene talán még vennem a közmulatságokat, a bálok, színházak, hangversenyeket, ahol vagy összegyötrő ruhák szoros csiptetői között kénytelenek órákhosszán ülni, vagy éjszakán keresztül táncolnak a poros levegőben, ahol sokszor kénytelenek megtagadni embert 72