Sárospataki Lapok, 1884 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1884-02-04 / 5. szám

71 LAKOSPATAKI LAPOK, s utóvégre is, mint olyas­valami, ami meg nem emészthető, eltávolíttatik anélkül, hogy a lélek és szív szándékok­ tápláltatását eszközölte volna. Vallásos-erkölcsi nevelésünk másik fő kelléke a jó tankönyvek. Sajnálattal kell kimondanunk, hogy mai napság „sokan vannak a hivatalosak, de keve­sen a választottak.“ Ma mindenki könyvet ír, talán azért, hogy legyen miben válogatnunk. Ezen tanköny­vek között nem találunk egy életrevalót sem, de találunk oly drága fércmunkákat, melyek köznépünk nyomasztó anyagi helyzeténél fogva be nem szerez­hetők. Szükséges továbbá, a vallásos élet fejlesztésére, az egyházi énekek elhanyagolt talajának mívelése. Istent éneklésben, imádkozásban imádjuk; de vájjon meghallgattatik-e az oly éneklés, minőt némely falusi templomokban hallhatunk? Bizony nem. Ennek oka az, hogy a népiskola nem fektet kellő súlyt az ének­tanításra, mit előmozdítani látszik a tiszántúli egyház­­kerület tantervében megszabott 2 órai tanidő is. „A vallás nem tanulás tárgya, melynek hetenként órát szabnak, hanem hit, igazság,“ mondja Weber Samu. Akkor az ének is, mint a vallástanítás egyik ága, nem elégedhetik meg heti szerény 2 órácskával, de legalább — a bibliai történetek mellett — ennek is szorítsunk 4 órát; egy évtized alatt meglátszik ennek hatása prot. gyülekezetünkben. A vallásos éneklés előmozdítására óhajtandó volna, a most használatban levő zsoltáros­könyv teljes átdolgozása, de nem revi­­deálása, mint ez a tiszántúli egyházkerületben történt, hol az ősrégi melódiák és ének­szövegek teljes fel­forgatásával újakat, jobbakat véltek teremteni. A felső, vagyis egyháztörténelmi fokozaton igye­kezzünk az általános egyháztörténelemből csak azo­kat felölelni, melyek szoros kapcsolatban vannak magyar prot. egyházunk történelmével, ennek egyes pontjait érdekesen össze lehet kötni a polgári törté­nettel. Hangsúlyozom, hogy csak egyes pontjait, nem pedig az egész egyháztörténetet, ami lehetetlen is. „Az egyház élet, s az egyház történetét teljes jog­gal megilleti annyi hely, mennyit a polgári történe­lem tanügyi szervezetünkben elfoglalt. A protestáns egyház mindig a haladás, a felvilágosodás magas esz­méit ápolta kebelén, terjesztette a tudatlanok között; nagyrészben ennek köszönhetjük, hogy ma „El ma­gyar, áll Buda még.“ Ezen egyház történelmi múlt­jára büszke lehet, törvények által szentesített jogait drága vérrel, nemzetcsatákkal vívta ki; ezért ismerje meg azt minden prot. népiskola növendéke, a polgári történettől külön és összefüggőleg. És ha a polgári történet tanításánál az imádott haza iránti szeretet ápolására kell főgondot fordítanunk , melyet őseink oly drágán őriztek meg a mai nemzedék számára, melynek hantjai takarják majd rendes körülmények között porlandó tetemeinket, úgy az egyháztörténet tanításánál igyekezzünk az egyház , a vallás iránti szeretetet a szívekbe cseppegtetni, az ehez való ragasz­kodásért véreket ontott hősök példáinak eleven elbe­szélése által. Isten velünk ! *) Makai Mihály. MT-S -----­ TÁRCZA. A szellem és a test. II. Igazán úgy látszik , mintha az emberiség műveltebb része azt hinné, mintha az ő feladata egyrészről csak a szellem kiművelése, foglalkoztatása, másrészről az életerő *)E közleménynyel több ponton nem értünk egyet. Visszatérünk reá. Sz. ingerlése, nem pedig tartóssága lenne; innen eredtek azon hibás nézetek, melyek szerint a testi erő s az ennek fej­lesztésére irányzott élvezetek durváknak, illetleneknek bélye­geztettek. Maradékokra kiható, végzetes tévedés. Tehetsé­geink csak úgy maradhatnak meg épen, ha azokat nem hanyagoljuk el! Aki testi ereje rugékonyságának megőrzé­sére nem fordít elég gondot, az nem­ nézhet bizalommal a jövőbe, mert ott a vidám öregség napjai helyett előtte csak a beteges aggság tehetetlenségének képe tűnik fel. Másként volt az az előbbi századokban. Őseink a férfias erőt, a küzdelmek között megedzett testet tartották leg­nagyobb előnynek, mi pedig csak a szellem uralmát ismer­jük ma el. Azért csodáljuk őseink hatalmas erőt feltételező nehéz fegyvereit, mert a szellemi fennsőségre való törek­vés pár századon keresztül való hatása alatt is annyira elgyengültünk már. Elvesztettük a vonzalmat a testi gya­korlatok, mulatságok iránt, előjogot adtunk a szelleminek munkában, élvezetben és az eredmény legnagyobb részben gyászos és leverő. Mit mondhatunk főleg a nők életéről e phisicai elfa­julás közepette, ha a férfiak is el vannak gyengülve a szel­lemi egyoldalúság által ? Bizonyára alig valami jót. Az ő egész életök úgy is házias, családi, tehát szűkkörű. Már e hivatás is nagy befolyással van testök gyengébb, idege­­nesebb, erőtlenebb voltára. Ha emellé veszszük a szórako­zások azon nemeit, melyekben testi fejtések rovására, akár a férfiakkal együtt, akár egymás közt részt vesznek, bizo­nyára egész leverő alakjában magunk előtt fogjuk látni művelt osztályunk nőinek gyenge és beteges voltát. És e tekintetben ismét csak a korszellem a hibás. Vagy nem a gyöngéd, finom arcvonások, halvány arc, lenge alkotású, karcsú, finom test tartatnak-e általánosan a női szépség jellemvonásainak ma, és várjon eme kellékek megszerzését a női nem egyrésze nem testére veszélyes utakon és mó­dokkal is megszerezni igyekszik-e? míg a testileg erős, szilárd, izmos és egészséges piros-pozsgás nők gyakran nem maguk is szégyenkeznek-e ezen állapotuk felett és termé­szetellenes utakon igyekeznek ennek megváltoztatására, mert — hiába! — a korszellem ezen jellemvonásokat nem vette fel a szépség bájai közzé. Igazán elszomorító! Tehát any­­nyira mentünk már, hogy az egészséget és életerőt szégye­nelme kell az embernek, mert a beteges halványság és gyenge idegesség érdekesebb ma a világ előtt. Hova fog fejlődni a kor századok múltával ? De maguk a nők általános munkaköre, időtöltése, mulatságai is e tévedések előmozdítói. A művelt osztályok női igazán hasonlók a rab madarakhoz, de akik maguk zár­ják be magukat a kalitkába. Zárt szobában legtöbbnyire ülő foglalkozás képezi a nagyobb rész munkakörét, a szóra­kozás beszélgetés, zongorázás, olvasásból áll, s ha az egé­szet egy, a miasmákkal terhelt közutak porában tett rövid séta kiegészíti, úgy majdnem teljes lesz a kép, melyet raj­zolok. Vagy hozzá kellene talán még vennem a közmulat­ságokat, a bálok, színházak, hangversenyeket, ahol vagy összegyötrő ruhák szoros csiptetői között kénytelenek órák­­hosszán ülni, vagy éjszakán keresztül táncolnak a poros levegőben, ahol sokszor kénytelenek megtagadni embert 72

Next