Sárospataki Lapok, 1885 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1885-01-26 / 4. szám

Negyedik évfolyam. 4. szám. Sárospatak, 1885. január 26. SÁROSPATAKI LAPOK. Előfizetési díj: Helyben és vidékre, postai szétküldéssel, egész évre 5 frt., félévre 2 frt. 50 kr.* A protestáns egyházi és iskolai élet köréből.­­ SÁROSPATAKI IRODALMI KÖR KÖZLÖNYE. —­egjelen m.­­ n. d. e n. la-étfő xl. — Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többször való közlésnél 5, egyszeriért 7 kr. sorra. Ezenkivül bélyegdíj 30 kr. $ TARTALOM: »Egy igénytelen szó a prot. tanárok nyugdíjazására vonatkozólag.“ (gr.). »Népszerű közegészségtan az iskolákban.“ Dr. Lengyel E. „Önigazolásul.“ Al­jotiq. „A positiv és negativ theologiai irány.“ (Párbeszéd, vége). Hallgató J. „Az új orthodoxia régi zűrzavarai.“ N­. Mitrovics Gy. „Vegyes közlemények.“ „Szerkesztői üzenetek.“ „Pályázatok.“ Egy igénytelen szó a prot. tanárok nyugdíjazására vonatkozólag. Az 188­­2­ évi zsinat alkotásai között kétség­kívül legnagyobb horderejű s a prot. egyház izmo­sodására legjobban kiható intézkedés az volt, mely által a domesztikát megteremtette; a domesztikát, mely hivatva lesz a szegény egyházakat önfentar­­tási s építkezési törekvéseikben gyámolitani, a szegény díjazású lelkészeket segélyezni, a missió­kat fejleszteni s végül az elaggott s hivatalra kép­telenné vált lelkipásztoroknak, lelkészek özvegyei­nek és árváinak számára egy nyugdíjintézet ápo­lását a közalapból adandó állandó segély által elő­mozdítani (Zs. törv. 217. §.). Mindenesetre oly célokat tűzött maga elé, melyek,a prot. egyház­nak fejlődését nagyban előmozdítják s rövid időn okvetlen megtermik áldásos gyümölcseiket. A zsinati törvények szentesítése óta alig telt el egy pár év s a legközelebb megtartott convent (Budapest, 1884. nov.) már is munkába vette a zsinati célok megvalósítását s a domesztikára be­folyt adományokból a segélyezést meg is kezdette. Nem célom ez alkalommal arról szólani: minő visszásnak tűnhetett fel a figyelmes szemlélő előtt azon körülmény, hogy mig a mi, valóban szegény tiszamelléki egyházkerületünkből lélekszám szerint 5-7°/0 arányában folyt be a domesztikai adó, addig a dúsgazdag tiszántúlról meg kellett elégedni 2­75 °/C-el s mégis, mert a felosztás a lélekszámra s nem a szükséget igénylő egyházak számára van alapítva, a segélyezésnél a mi egyházkerületünk a tiszántúliak 10260 frtja mellett csak 8550 frtot kapott a befizetett 13,594 frt. után. Mindezeknek megbeszélése — mondom — nem célom; a domesztika elé oly cél van kitűzve, mely­nek megvalósításáért mindent meg kell tenni, csak­hogy a prot. egyház egyeteme anyagilag is meg­erősödjék. Figyelmemet most arra fordítom, hogy a convent azon nagy feladat megközelítését is célba vette, hogy a zsinati törvények alapján az elaggott s hivatalra képtelenné vált lelkészek, továbbá a lelkészek özvegyeinek és árváinak számára egy nyugdíj­alapot teremtsen, s Szász Domokos indít­ványára ki is neveztetett a bizottság, mely hivatva lesz a jövő évi convent elé e tárgyban javaslatot terjeszteni. Végtelen örülünk ennek. A lelkész, ki már mint ifjú az egyházi tudományoknak élt, mint férfi élte javát az egyház szolgálatában töltötte el, mél­tán megérdemli, hogy élte alkonyán, vagy ha mun­kára képtelenné vált, állásához mérve tisztessége­sen segélyeztessék s ha elhalt, özvegye és árvái megfelelő nyugdíjban részesittessenek. Az egyház s maga a protestantismus egyeteme ezzel nemcsak kegyeletes tényt gyakorol, de erre, felfogásunk szerint, erkölcsileg kötelezve is van. A lelkésznek ugyanis, ha hivatását igazán be akarja tölteni, egészen hivatalának kell élnie s e hivatal elfoglalja őt úgy, hogy mellékes foglalkozások útján a jövőre kevés vagyont szerezhet árván maradt övéinek. S eddig ez irányban, szegénységünk miatt, nem történhetett annyi, mennyit akár az ügy fontos­sága , akár a segélyre szorultak száma méltán megkövetelt volna. A régi idők mulasztásait tehát most kell kipótolni, s mit negyedfélszáz év meg nem teremtett, most kell megvalósítani: a ref. lelkészek és özvegyek nyugdíjalapját. Egy van csak, ami bennünket elszomorít s őszintén érzett örömünk közé a bánat keservét is vegyíti, s ez az, hogy rólunk mindenki megfeled­kezett, hogy mi, protestáns tanárok, kik szintén egy nagy és nemes cél elérésében fárado­zunk, a nyugdíj tekintetében még eddig kellőleg biztosítva nem vagyunk. Anélkül, hogy az irigységnek legkisebb árnya­lata férkezett volna szívünkbe; anélkül, hogy az összehasonlításból származható kellemetlenségeket előidézni akarnak: az igazság érdekében ki kell

Next