Sárospataki Lapok, 1885 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1885-01-26 / 4. szám
Negyedik évfolyam. 4. szám. Sárospatak, 1885. január 26. SÁROSPATAKI LAPOK. Előfizetési díj: Helyben és vidékre, postai szétküldéssel, egész évre 5 frt., félévre 2 frt. 50 kr.* A protestáns egyházi és iskolai élet köréből. SÁROSPATAKI IRODALMI KÖR KÖZLÖNYE. —egjelen m. n. d. e n. la-étfő xl. — Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többször való közlésnél 5, egyszeriért 7 kr. sorra. Ezenkivül bélyegdíj 30 kr. $ TARTALOM: »Egy igénytelen szó a prot. tanárok nyugdíjazására vonatkozólag.“ (gr.). »Népszerű közegészségtan az iskolákban.“ Dr. Lengyel E. „Önigazolásul.“ Aljotiq. „A positiv és negativ theologiai irány.“ (Párbeszéd, vége). Hallgató J. „Az új orthodoxia régi zűrzavarai.“ N. Mitrovics Gy. „Vegyes közlemények.“ „Szerkesztői üzenetek.“ „Pályázatok.“ Egy igénytelen szó a prot. tanárok nyugdíjazására vonatkozólag. Az 1882 évi zsinat alkotásai között kétségkívül legnagyobb horderejű s a prot. egyház izmosodására legjobban kiható intézkedés az volt, mely által a domesztikát megteremtette; a domesztikát, mely hivatva lesz a szegény egyházakat önfentartási s építkezési törekvéseikben gyámolitani, a szegény díjazású lelkészeket segélyezni, a missiókat fejleszteni s végül az elaggott s hivatalra képtelenné vált lelkipásztoroknak, lelkészek özvegyeinek és árváinak számára egy nyugdíjintézet ápolását a közalapból adandó állandó segély által előmozdítani (Zs. törv. 217. §.). Mindenesetre oly célokat tűzött maga elé, melyek,a prot. egyháznak fejlődését nagyban előmozdítják s rövid időn okvetlen megtermik áldásos gyümölcseiket. A zsinati törvények szentesítése óta alig telt el egy pár év s a legközelebb megtartott convent (Budapest, 1884. nov.) már is munkába vette a zsinati célok megvalósítását s a domesztikára befolyt adományokból a segélyezést meg is kezdette. Nem célom ez alkalommal arról szólani: minő visszásnak tűnhetett fel a figyelmes szemlélő előtt azon körülmény, hogy mig a mi, valóban szegény tiszamelléki egyházkerületünkből lélekszám szerint 5-7°/0 arányában folyt be a domesztikai adó, addig a dúsgazdag tiszántúlról meg kellett elégedni 275 °/C-el s mégis, mert a felosztás a lélekszámra s nem a szükséget igénylő egyházak számára van alapítva, a segélyezésnél a mi egyházkerületünk a tiszántúliak 10260 frtja mellett csak 8550 frtot kapott a befizetett 13,594 frt. után. Mindezeknek megbeszélése — mondom — nem célom; a domesztika elé oly cél van kitűzve, melynek megvalósításáért mindent meg kell tenni, csakhogy a prot. egyház egyeteme anyagilag is megerősödjék. Figyelmemet most arra fordítom, hogy a convent azon nagy feladat megközelítését is célba vette, hogy a zsinati törvények alapján az elaggott s hivatalra képtelenné vált lelkészek, továbbá a lelkészek özvegyeinek és árváinak számára egy nyugdíjalapot teremtsen, s Szász Domokos indítványára ki is neveztetett a bizottság, mely hivatva lesz a jövő évi convent elé e tárgyban javaslatot terjeszteni. Végtelen örülünk ennek. A lelkész, ki már mint ifjú az egyházi tudományoknak élt, mint férfi élte javát az egyház szolgálatában töltötte el, méltán megérdemli, hogy élte alkonyán, vagy ha munkára képtelenné vált, állásához mérve tisztességesen segélyeztessék s ha elhalt, özvegye és árvái megfelelő nyugdíjban részesittessenek. Az egyház s maga a protestantismus egyeteme ezzel nemcsak kegyeletes tényt gyakorol, de erre, felfogásunk szerint, erkölcsileg kötelezve is van. A lelkésznek ugyanis, ha hivatását igazán be akarja tölteni, egészen hivatalának kell élnie s e hivatal elfoglalja őt úgy, hogy mellékes foglalkozások útján a jövőre kevés vagyont szerezhet árván maradt övéinek. S eddig ez irányban, szegénységünk miatt, nem történhetett annyi, mennyit akár az ügy fontossága , akár a segélyre szorultak száma méltán megkövetelt volna. A régi idők mulasztásait tehát most kell kipótolni, s mit negyedfélszáz év meg nem teremtett, most kell megvalósítani: a ref. lelkészek és özvegyek nyugdíjalapját. Egy van csak, ami bennünket elszomorít s őszintén érzett örömünk közé a bánat keservét is vegyíti, s ez az, hogy rólunk mindenki megfeledkezett, hogy mi, protestáns tanárok, kik szintén egy nagy és nemes cél elérésében fáradozunk, a nyugdíj tekintetében még eddig kellőleg biztosítva nem vagyunk. Anélkül, hogy az irigységnek legkisebb árnyalata férkezett volna szívünkbe; anélkül, hogy az összehasonlításból származható kellemetlenségeket előidézni akarnak: az igazság érdekében ki kell