Sárospataki Lapok, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886-11-22 / 47. szám

Ötödik évfolyam. 47. szám. Sárospatak, 1886. novemb. 22. SÁROSPATAKI LAPOK. o­rg Előfizetési díj: Helyben és vidékre, postai szétküldéssel, egész évre 5 frt., félévre 2 frt. 50 kr. h -s A protestáns egyházi és iskolai élet körébe A SÁROSPATAKI IRODALMI KÖR KÖZLŐI& M­eg­jelen. m­inden hétfőn. — 51. s M­E. 1.»­­— m ig Hirdetések díja: 4 hasábos petit sor többször való közlésénél 5, egyszeriért 7 kr. sorra. Ezenkivül bélyegdíj 30 kr. s=---------------------------as TARTALOM: »Mélyebbre vessétek a hálót!“ Gömöri Simeon. „A tiszáninneni ev. ref. egyházkerület népiskoláinak anyagi és szellemi állása az 1881/6-ik iskolai évben.“ „A kassai helv. hitv. egyház szervezkedése s az Orsolya-szűzekről nevezett apáca­­templom története.“ (Folyt). Pajkoss K. »Bírálati vélemény Dobos J. egyházi beszédeinek I. kötete felett.“ Ujj István. »Vegyes közlemények.“ „Szerkesztői üzenetek.“ Mélyebbre vessétek a hálót! Azoknak, akiket protestáns egyházi életünk emelkedése vagy hanyatlása közelebbről érint, újabb időben számos oly irányú tervek kivitelében, eszmék fölvetésében , gondolatok kicserélésében volt szerencséjük gyönyörködhetni, melyek, ha gondos kéz ápolása alatt gyümölcsösé érlelődhet­nek, valószínűleg igen jelentékeny táplálékul fog­nak szolgálni majd a jövendőre, melyektől a prot. egyházi élet-test komor áramlata kissé tán fel is derülhet. E tervek, ez eszmék, e gondolatok mind egy­­egy mély seb meggyógyítását célozzák. Az ara­tásra való gabona igen sok, arató is volna elég, de a sarlónak egykor éles fogai elnyűttek, igen­igen véknyan telik a kéve, mely betakarításra való. Hangoztatva volt ugyanis, hogy ma már az egyház szolgálatában a lelkészekre váró nagy és nehéz munka terhét csak egy olyan papság bízja meg, mely útravaló táskáját megtölti a Krisztusi hiten kivűl a bölcseségnek, a szív és érzelem műveltségének drága ruháival, amely kezében útra­­való pálcául magával viszi a János szelidségét, a Péter bátorságát, a Pál buzgóságát és a Bertalan szépségét. És e hangnak igaza van. A theologiai vizsgázások új rendje csakugyan a megvalósulás küszöbén áll. Azután szó emeltetett, hogyha Sionunk tor­nyára feltettük a ragyogó érckakast, t. i. püspö­keinket a főrendiház bársonyszékére odahelyhez­­tettük, próbáljuk meg már valahára kijavítani azt a százötven esztendő óta használt harangkötelet is, melyet lelkészi khártának neveznek. És saját­ságos — bár a legnagyobb valószínűség szerint a római kath. egyház párbér-ügyének tervbevett ren­dezése adta a szót a mieink nyakára — egyszerre hangzott fel a szegénység, az elévült viszonyok, a viszás helyzetek miatti keserűség panasza, mely­­bebocsáttatást kér az intézők tanácstermeibe. Buda­pesten is, Debrecenben is, Patakon is. Csak Ola­­j­o­s küzd azon igazság ellen, hogy a pénztárosság­gal bajlódó Judás Iskariót földhöz láncoló arany­borjúja mellől sohasem bírhat a Péter lelkével együtt emelkedni, fel-fel az első pünköst lelkese­déséig Pedig alig lehet másképen, mint úgy, hogy ha leendő papjainkat ellátjuk az iskolában a szük­séges tudományos ismeretekkel bőven s megkíván­juk, hogy nemcsak az egyházi, hanem a folyvást haladó társadalmi életben is, mint szellemi vezé­rek, elől világoljanak: adjuk meg nekik a földet is, melyen állhassanak, az olajat is, mely mécseket táplálhassa. Ne hagyjátok hát elesni a zászlót, melyet felvettetek, te se Sarkvári, te se F. Varga Lajos, te se Czinke, mert az az erős szellemi munka, mely reátok néz, ha jól nem tápláltatok, titeket emészt meg, mielőtt az óhajtott bővebb ara­tást elérnétek. Kedvenc thémája aztán ennek az időnek a missiók ügye. Nem Romániában, nem Bukarest­ben vagy Plojestben, hanem itthon. Kétségenkívül nagyon érdekes tárgy. Hálás munkatér a mis­­sionáriusra úgy, mint a tévedező nyájra, egyhá­zunkra úgy, mint sok tekintetben nemzetünkre nézve. Mert valami szent öröm és édes boldogság az az Úr fölkent szolgájára nézve, ha hűséges munkájának sikereként ott látja a megtalált hit­­sorsos szemében az öröm könyeit, a megvigasz­­talódás édes érzését, szívében az erős hit védő­­pajzsát. Az anyaszentegyház is nyer erőben, kiter­jedésben ; nyer hívei számának szaporodásával hatalomban, tekintélyben. És azok az elszórt cson­tok, ha életet lehel azokba a missionáriusi buz­­góság, mint új életre kelt, megbénult tagjai az egyház testének, felpezsdülve a munkás keresztyén életre, felkeltik majd a nagy alvó testet is; s nyer velők a magyar hazafias közérzütet, mert egyhá­zunk, mint magyar egyház, mint a múltban mis­siói működés nélkül is, a jövőben missiói műkö­désével még szorosabbra fűzi azt a viszonyt, mely-

Next