Sárospataki Lapok, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1886-11-22 / 47. szám
Ötödik évfolyam. 47. szám. Sárospatak, 1886. novemb. 22. SÁROSPATAKI LAPOK. org Előfizetési díj: Helyben és vidékre, postai szétküldéssel, egész évre 5 frt., félévre 2 frt. 50 kr. h -s A protestáns egyházi és iskolai élet körébe A SÁROSPATAKI IRODALMI KÖR KÖZLŐI& Megjelen. minden hétfőn. — 51. s ME. 1.»— m ig Hirdetések díja: 4 hasábos petit sor többször való közlésénél 5, egyszeriért 7 kr. sorra. Ezenkivül bélyegdíj 30 kr. s=---------------------------as TARTALOM: »Mélyebbre vessétek a hálót!“ Gömöri Simeon. „A tiszáninneni ev. ref. egyházkerület népiskoláinak anyagi és szellemi állása az 1881/6-ik iskolai évben.“ „A kassai helv. hitv. egyház szervezkedése s az Orsolya-szűzekről nevezett apácatemplom története.“ (Folyt). Pajkoss K. »Bírálati vélemény Dobos J. egyházi beszédeinek I. kötete felett.“ Ujj István. »Vegyes közlemények.“ „Szerkesztői üzenetek.“ Mélyebbre vessétek a hálót! Azoknak, akiket protestáns egyházi életünk emelkedése vagy hanyatlása közelebbről érint, újabb időben számos oly irányú tervek kivitelében, eszmék fölvetésében , gondolatok kicserélésében volt szerencséjük gyönyörködhetni, melyek, ha gondos kéz ápolása alatt gyümölcsösé érlelődhetnek, valószínűleg igen jelentékeny táplálékul fognak szolgálni majd a jövendőre, melyektől a prot. egyházi élet-test komor áramlata kissé tán fel is derülhet. E tervek, ez eszmék, e gondolatok mind egyegy mély seb meggyógyítását célozzák. Az aratásra való gabona igen sok, arató is volna elég, de a sarlónak egykor éles fogai elnyűttek, igenigen véknyan telik a kéve, mely betakarításra való. Hangoztatva volt ugyanis, hogy ma már az egyház szolgálatában a lelkészekre váró nagy és nehéz munka terhét csak egy olyan papság bízja meg, mely útravaló táskáját megtölti a Krisztusi hiten kivűl a bölcseségnek, a szív és érzelem műveltségének drága ruháival, amely kezében útravaló pálcául magával viszi a János szelidségét, a Péter bátorságát, a Pál buzgóságát és a Bertalan szépségét. És e hangnak igaza van. A theologiai vizsgázások új rendje csakugyan a megvalósulás küszöbén áll. Azután szó emeltetett, hogyha Sionunk tornyára feltettük a ragyogó érckakast, t. i. püspökeinket a főrendiház bársonyszékére odahelyheztettük, próbáljuk meg már valahára kijavítani azt a százötven esztendő óta használt harangkötelet is, melyet lelkészi khártának neveznek. És sajátságos — bár a legnagyobb valószínűség szerint a római kath. egyház párbér-ügyének tervbevett rendezése adta a szót a mieink nyakára — egyszerre hangzott fel a szegénység, az elévült viszonyok, a viszás helyzetek miatti keserűség panasza, melybebocsáttatást kér az intézők tanácstermeibe. Budapesten is, Debrecenben is, Patakon is. Csak Olajos küzd azon igazság ellen, hogy a pénztárossággal bajlódó Judás Iskariót földhöz láncoló aranyborjúja mellől sohasem bírhat a Péter lelkével együtt emelkedni, fel-fel az első pünköst lelkesedéséig Pedig alig lehet másképen, mint úgy, hogy ha leendő papjainkat ellátjuk az iskolában a szükséges tudományos ismeretekkel bőven s megkívánjuk, hogy nemcsak az egyházi, hanem a folyvást haladó társadalmi életben is, mint szellemi vezérek, elől világoljanak: adjuk meg nekik a földet is, melyen állhassanak, az olajat is, mely mécseket táplálhassa. Ne hagyjátok hát elesni a zászlót, melyet felvettetek, te se Sarkvári, te se F. Varga Lajos, te se Czinke, mert az az erős szellemi munka, mely reátok néz, ha jól nem tápláltatok, titeket emészt meg, mielőtt az óhajtott bővebb aratást elérnétek. Kedvenc thémája aztán ennek az időnek a missiók ügye. Nem Romániában, nem Bukarestben vagy Plojestben, hanem itthon. Kétségenkívül nagyon érdekes tárgy. Hálás munkatér a missionáriusra úgy, mint a tévedező nyájra, egyházunkra úgy, mint sok tekintetben nemzetünkre nézve. Mert valami szent öröm és édes boldogság az az Úr fölkent szolgájára nézve, ha hűséges munkájának sikereként ott látja a megtalált hitsorsos szemében az öröm könyeit, a megvigasztalódás édes érzését, szívében az erős hit védőpajzsát. Az anyaszentegyház is nyer erőben, kiterjedésben ; nyer hívei számának szaporodásával hatalomban, tekintélyben. És azok az elszórt csontok, ha életet lehel azokba a missionáriusi buzgóság, mint új életre kelt, megbénult tagjai az egyház testének, felpezsdülve a munkás keresztyén életre, felkeltik majd a nagy alvó testet is; s nyer velők a magyar hazafias közérzütet, mert egyházunk, mint magyar egyház, mint a múltban missiói működés nélkül is, a jövőben missiói működésével még szorosabbra fűzi azt a viszonyt, mely-