Sárospataki Lapok, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1886-09-06 / 36. szám
623 SÁROSPATAKI LAPOK. S aki épen napjainkban, e sokat zaklatott és sok alacsony érdek által sivárrá tett korban is így tud imádkozni. Hiszem, hogy ez elismeréssel mindenki fog adózni az elköltözött szerzőnek, aki csak könyvét kezébe veendi és lélekkel olvasni fogja. A 12 ív terjedelmű mű folyó évi október hóban fog szétküldetni. Előfizetési ára: Egy fűzött példánynak 1 frt. 50 kr.; kötött példánynak 2 frt. Az előfizetési pénzek a mű kiadójához: Borsodi József királyi járásbíró úrhoz küldendők Tornallyára (Postaállomás, Gömör megyében), ki mint az elhunyt szerzőnek fia, ily módon is le akarta róni nagynevű édes atyja iránt való tiszteletét és szeretét. A műre már előbb tett nagyszámú megrendelések érvényben maradnak. Kelt Sárospatakon, 1886. augusztus 25. Mitrovics Gyula, sárospataki ref. hittanár s főiskolai lelkész — A tiszáninneni egyházkerület püspökei. Lapunknak, a püspöki látogatásról szóló egyik közleményében, tévesen volt mondva az, hogy egyházkerületünk első püspöke Csályi Márton lett volna. Ugyanis: Tiszáninneni ev. ref. egyházkerületünk legelső püspöke nem — mint ott írva van — Csályi Márton, hanem Szentgyörgyi Sámuel, rima- szombati első lelkipásztor s borsodegyházmegyei esperes volt. Ennek élettörténetéhez a Sárospataki füzetek 1863-iki folyamában nagyon érdekes adatok vannak közölve. Még több van róla megírva a borsod-gömöri egyházmegyék jegyzőkönyveiben. Mindenik azt bizonyítja, hogy mind a végig folytatván az esperesi hivatalt is, hű volt mind halálig. Az ő kidőltével választatott meg második superintendesnek 1745. julius 21-iki lúci közgyűlésen, Csályi Márton, miskolci első pap, borsodi esperes, aki 1721-ben s.-pataki főiskolai szenior, 1722-ben miskolci gimn. rektor volt, 1724-ben belgiumi akadémiákon járt, 1726-ban sajó-keresztúri, 1727-ben aszalai, 1728-ban miskolci lelkipásztor; meghalt 1770. pünköst másod napján. Még ő hívta össze julius 1. Csanálosra az egyházkerületi gyűlést, ahol már az üresedésbe jött püspöki hivatalra. Szalai Sámuel miskolci lelkipásztor választatott meg. Ö utánra, Szathmári Paksi Ábrahám keresztesi pap, 1792. szept. 16.; Őri Filep Gábor sárospataki professor, majd sajó-szentpéteri pap, 1797. julius 6. s így egymásután jöttek : Szathmári P. József, Apostol Pál, Zsarnay Lajos és Kun Bertalan. . I . — XIII. Leó pápa, Budavár visszavételének kétszázados emlékünnepélye alkalmából, egy nagyobb kiterjedésű encyklicát küldött Simor János, hercegprímáshoz s az ő útján a magyar katholikusokhoz. Ez encyclika tartalma a következő: „Amit hőn s régen óhajtottunk, hogy hozzátok, miként nehány más nemzet püspökeihez alkalmasan intézhessük apostoli szózatunkat s pedig azzal a szándékkal, hogy veletek közöljük nézeteinket mindarról, ami a kereszténység fölvirágoztatására s a magyarok üdvére válnék, arra épen e napokban legjobb alkalom nyilt, midőn Buda visszavételének kétszázados emlékét örömujjongással üli meg. Kiemeli ezután, hogy mily nagy érdemei voltak a pápáknak a törö-ökök ellen vívott küzdelmekben és dicsérettel emlékezik meg, hogy a magyarok őseinek „dicső erényei az utódokban sem haltak ki.“ Áttér ezután az encyclika a házasság, az ifjúság és a papság nevelésének kérdéseire s így folytatja: A mi a házassági frigyet illeti, azon legyetek, tisztelendő testvérek, hogy mély gyökeret verjen az emberek szívében a házasság szentsége, egysége és fölbonthatatlanságáról szóló katholikus tan; gyakran emlékeztessétek a hívőket, hogy a keresztény házasság természeténél fogva egyedül az egyházi hatalomnak van alávetve; mit tanít az egyház a polgári házasságról, mily szándékkal és lelkülettel engedelmeskedjék a katholikus ember e törvényeknek, hogy a katholikus embernek tilos és pedig a legfontosabb okoknál fogva tilos a katholikus hitvalláson nem lévő keresztényekkel házasságra lépni, s hogy aki ezt az egyház meghatalmazása és engedélye nélkül tenné, az az Isten és egyháza ellen vétkezik. Nem kisebb haszon háramlik az államra, ha az ifjúság helyes és bölcs nevelésére már gyermekkortól fogva kellő gond fordíttatik. Korunkat és erkölcseit jellemzi az, hogy nagyon sokan vajmi nagy törekvéssel azon vannak, hogy a tanuló ifjúság az egyház őrködése s a vallás legüdvösebb befolyásától távol tartassák. Kedvelik és sürgetik mindenfelé az úgynevezett felekezetnélküli vegyes és laikus iskolákat ama szándékkal ugyanis, hogy a tanulók a legszentebb dolgokat illetőleg a legnagyobb tudatlanságban és teljes vallásközönyben nőjjenek fel. S mivel a baj terjedtebb és nagyobb is, mint az alkalmazott orvosság, látjuk, mint szaporodik a lelki javakkal mitse törődő, vallástalan s gyakran istentelen ifjú nemzedék. Azonban, ha egyáltalán a közjónak annyira érdekében áll az ifjúság neveltetése , úgy méginkább érdekében áll azoknak neveltetése, kik a papi pályára készülnek. Erre, tisztelendő testvérek, legjobban kell törekednetek ; erre legfőbb gondot és fáradságot fordítanotok, mert a növendék-pap a papnak reménye és megkezdett képe; s mennyire függ a papoktól az egyház dísze s egyszersmind a népek örök üdve, azt ti jól tudjátok. A növendékpapok nevelésében okvetlenül kettő a szükséges: a tudomány az ész művelésére , az erény a lélek tökéletesbülésére. Végezetül e szavakkal fejezi be az apostoli körlevelet: „Őseiteknek a félelmes ellenség fölött, Budánál oly dicsőn kivívott győzelme nemcsak a harci vitézségnek tulajdonítandó, hanem a vallás erejének is, mely valamint kezdetben országtok hatalmának és nagyságának szülője volt, úgy a jövőre nézve a hazán belől a jólétnek, a haza határain túl a dicsőségnek záloga. — Hogy e dicsőség, jólét nektek Isten Anyjánajc, a Boldogságos Szent Szűznek esedezése által, kinek oltalmába Magyarország fölajánltatott s kitől nevét is nyerő, osztályrészül jusson, szívből kívánjuk, s ugyanez okból buzgón kérjük Szt.István pártfogását, aki országunkat a jótétemények minden nemével ékesitő és gyarapitá, s miként bizton reméljük, arra kegyelmesen tekint le az égből s megvédi azt hatalmas pártfogásával. E reményben szívünk teljéből adjuk az Úrban, Beátok, Tisztelendő Testvérek, egyenkint, papságtokra és összes népetekre a mennyei adományoknak zálogát, atyai jóakaratunknak jelét, apostoli áldásunkat.“ A tiszáninneni ev. ref. egyházkerület népiskolai bizottsága, Nagy Pál, gömöri esperes és bizottsági elnök által Tarcalra, folyó hó 18-ikának délutáni 4 órájára van meghíva a tanácskozásra. Felelős szerkesztő: MITROVICS GYULA.Nyomatott Sárospatakon Szerkesztő-társ: RADÁCSI GYÖRGY. 624 A tiszáninneni ev. ref. egyházkerületben az alsóborsodi egyházmegyéhez tartozó emőcsi megüresült lelkészi állomásra pályázat hirdettetik. Ezen állomás jövedelme párbér-, föld- és borban 715 írtra van felvéve, s így a III-ik osztályba tartozik. Pályázók kérvényeiket nagyt. Bornemisza József, esperes úrhoz, szeptember 29-ik napjáig adják be Mező- Keresztesen. Miskolc, 1886. aug. 27. KiUTL cgeT'tCLlCLn, 1—1 tiszáninneni ev. ref. püspök.