Sárospataki Lapok, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887-02-14 / 7. szám

Hatodik évfolyam. 7. szám, Sárospatak, 1887. február 14. SÁROSPATAKI LAPOK. ------------------------ Előfizetési díj: Helyben és vidékre, postai szétküldéssel, egész évre 5 frt., félévre 2 frt. 50 kr. é-------------------------4 A protestáns egyházi és iskolai élet köréből.­­ IRODALMI KÖRKÖZLÖNYE. o_________________p Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többször való közlésénél 5, egyszeri­ért 7 kr. sorja. Ezenkivül bélyegdij 30 kr.­­--------------------------b TARTALOM: «Interpretationes.» Kálmán Farkas. — «Az ev. ref. középiskolák és a convent.» Fejes István. — «Korunk iránya és teendői.» (Folytatás). G. Miháltz Ödön. — «Az „Úri ima“ címkérdése s alkalmilag egy pár adat ez imára vonatko­zólag más tekintetben is.» (Folytatás). Mitrovics Gyula. — «Dobos János.» (Stectolog). — «Vegyes közlemények.»­ ­ MEGJELEN MINDEN HÉTFŐN.­­ Interpretationes. Igen helyes dolgot mívelt S. Szabó József atyánkfia, midőn e t. lapok 2-ik számában megjelent «Múltak tanúságai» című cikk feladott thémái közül egyet elkezdett traktálni, a 4-ik számban közzé tett «Pár szó az énekügyhöz» című értekezé­sében. Bárcsak sorra vennék a hivatottak a többi thémát is, melyeket e t. lapok új szerkesztője munka­társai elé mintegy m­u­n­k­a­p­r­o­gr­a­m­m­al adott. Én legalább ilyenformát olvastam ki — magunkra vonatkozólag, kik­e t. lapok munkatársai vagyunk — abból a cikkből, ím lássátok, feltárom előttetek azokat, a­melyeket a m­a 11 még nem végezhetett be, meg­hagyott munkatárgyai a j­ö­v­ő számára; álljatok neki, ez az a tér, melyet a beállott újév folyamán mível­netek kell!*) Jól van, tehát álljunk neki! Azok között, melyek feldolgozásra várnak, bizo­nyára az énekügy egyike azoknak, miket a közönség leginkább óhajtana már bevégzett tényekül üdvözölni; ez látszik Szabó atyánkfia cikkéből is, ki ugyan­csak sarkalja az énekügyi bizottságot: mutassa fel már, micsoda eredményt ért el?! Hát bizony szép keveset, melynek oka épen nem az énekügyi bizottság mulasztásaiban, hanem a kö­rülmények sajátságos alakulásában keresendő. Én ugyan énekügyi bizottsági tag nem vagyok ,azaz, hogy volnék itt a Dunamelléken, de pár hó múlva ez sem leszek, mert elmegyek innét. Olyan formán jártam vele, mint b. e. Molnár Aladár a zsinattal, ő készíti az egyik legfontosabb törvényjavaslatot, s a magyaror­szági egyházkerületek elfelejték őt beválasztani), ha­nem azért tudok mindent, mi e tárgyban történt, s mindazon munkálatokat, melyek beadattak, nemcsak láttam, hanem huzamos időn keresztül keservesen vesződtem is velök! A legnagyobb baj az volt, hogy az énekügy *) így gondoltam ! Szerk. akkor került napi­rendre s kezdetett meg, mikor sok­kal fontosabb s egész magyar ref. egyházunkat alapjában érdeklő ügyek — utóvégre is — háttérbe szorították. Igenis, a zsinat akasztotta meg az énekügyet. Azt gondolták a bizottsági tagok, hogy majd ott — összegyűlvén — munkálkodhatnak vala­mit. Édes-kevés a­mit tettek. Miért? azért, mert a nagyobb absorbeálta a kisebbet: a zsinati törvények végrehajtása, az egyházak, egyházmegyék, kerületek rendezése. A­ kormány középiskolai törvényjavaslata, a Baldácsy hagyaték rendezése, a domesztika életbe­léptetése, középiskoláink s az államsegély, mind-mind az énekügy hátrányára lépett és tolott előtérbe. Ezek pedig valamennyien égető kérdések voltak, s ki-ki azt mondá az énekügyre: az még maradhat! Dacára e feltolált eseményeknek, még zsinat előtt, 1881. julius 5—6. napjain Kolozsváron meg­tartatott az első énekügyi gyűlés. A kiadott jegyző­könyv azt tanúsítja, hogy az előkészület nélkül tett intézmények nem szoktak jó eredményt szülni! Ezen jegyzőkönyv értelmében az illető anyag szétosztatott az öt­ egyházkerület között, csak a dunán­túli dolgozta fel a neki kiadott pensumot; az ottani énekügyi bizottság lelkes elnöke kiosztá az anyagot, s elkészíttetvén, hozzám kü­ldé. Alig volt az átdol­gozott énekek között használható! A többi kerületek csak szórványosan dolgoztak, mégis 1882-ik szeptem­ber 2-ig kiadatott 3 füzet (összesen­­ 208­1. in 8°) kézirat helyett, bírálat­i észrevételek megtétele végett. Itt már önmagamról is kell szólanom, mert én okoztam — így mondják — a legnagyobb galibát. Én ugyanis így okoskodtam: ha már magyar énekes­köny­vet csinálunk, legyen az minden ízében magyar; magyar pedig csak úgy lehet, ha a szöveg rythmusa magyar lészen, s ettől nem tágítottam. A tudós poéta urak nemcsak az én propositiomra, hanem Bar­thal­u­s-nak, az énekügyi bizottsághoz intézett figyel­meztetésére is (ki csak azt kívánta, hogy a Zsoltá­rok jambicus kezdése igazíttassék, mit a

Next