Sárospataki Lapok, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889-06-03 / 22. szám

Nyolcadik évfolyam. 22. szám. Sárospatak, 1889. junius 3. SÁROSPATAKI LAPOK. Előfizetési díj: Helyben és vidékre, postai­­ szétküldéssel, egész évre 5 frt, félévre 2 frt 50 kr. --------------------------- A protestáns egyházi és iskolai élet köréből. A SÁROSPATAKI IRODALM­i KÖR KÖZL­SJE. MEGJELEN MINDEN HÉTFŐN.­­Hirdetések díja: a hasábos petit sor többszöri való közlésénél 5, egyszeri- j ért 7 kr. sorra.­­ Ezenkívül bélyegdíj 30 kr.­­ A fa TARTALOM: «A közvetítő theologia érdekében.» (Vég­e.) Dr. Heiszler József.— «Válasz az »Egy tanfelügyelődnek a lelkész-tanító állomások nyugdíj-illetéke ügyében.» Halász Ferenc. — «A lelkészi jogélet fejlődése a magyar ev. ref. egyházban.» (Folytatás). Ujj István. — «Egyházi beszédek.» (Könyvbírálat). (Vége). Csík Dániel. — «Püspöki látogatás a tornai ev. ref. egyházmegyében.» Gyarmathy József.­­ «Vegyes közlemények.» A közvetítő theologia érdekében. (Vége). Eddigelé úgy találtuk, hogy 1) Isten az egyetlen tartalma a vallásnak; 2) megvizsgáltuk a formát,­ a melyben ezen tartalom megjelent a tudalom előtt az érzet, képzet és gondolkozásban; most 3) nézzük meg, hogy ezen vallásos tudalom gyakorlati eljárásában mi­ként nyilatkozik, azaz, az igazság ismerete mint jelenti ki magát ! Ezen oldala a vallásnak a cultus. Mivel a cultus szoros összefüggésben áll az em­bernek fogalmával Istenről, tehát a cultusnak első mozzanata maga a hit, vagyis azon bizonyosság, hogy a tárgy, bár absolut, de egyszersmind a tudónak is tárgya; tehát így saját lényéhez is tartozik, élannyira, hogy ő nem magában, hanem ezen tárgyban találja szabadságát, azaz ott keresi fel magát. Már ezen egysége az embernek Istennel, némely theologus előtt pantheismusnak tűnik fel, pedig semmi­vel sem mond többet, mint maga Pál apostol («benne élünk, vagyunk és mozgunk!»), mivel az Ő fogyatékos belátása szerint, a véges ember a végtelen istenséggel ily élő egységbe nem jöhet, de már az ő logikája sze­rint a véges élhet a végtelenen kívül, hogyan, miként? azt ő tudja, de más nem. Az ily theologok már az egyház és írás azon ta­nára sincsenek tekintettel, hogy az ember az Isten képére alkotott valóság, tehát tőle idegen nem lehet; de megfeledkeztek még a kegyelem tanáról is, mely charisticus közleménye Istennek, s így isteni életközöl­­tetés. Úgyszintén megfeledkeztek a Krisztusban-meg­­igazulás tanáról is, a­mely hitbeli, azaz szellemi egy­ségesülést követel a Krisztusban, a­kiben tudvalevőleg isteni élet ol­atott az emberiség életfájába, és szerintök is a Krisztus a megtestesült Ige-isten. Végre megfeled­keztek a Szentlélek egyházépítő munkásságáról, melynek következtében már a Krisztusban az emberi­séggel közölt isteni élet tényleg organizáltatott az em­beriségi élet körében. Ezen új élet organismusa az egyház. Az elősorolt egyháztanokból kivilágosu­l az, hogy maga Isten egységben akar élni az emberrel, a végtelen a végessel; nem mintha benne megvégesü­lni akarna, hanem úgy, hogy ha t. i. az a véges ember előtte szívét őszintén megnyitja. Isten azonnal belép oda, azaz, amaz isteni végtelenség életárama behat azonnal abba a véges ember-szívbe, ahol magának templomot keres. A hit bizonyságtétele a szellemnek a szellem felől! Ez tehát önmagában élő tényezőség. A szellem tulaj­donképen az ismerő elv, az ész és érzéklés csak szervei az ismerésnek, melyek törvényeik szerint munkálkodnak a szellem szolgálatában. A csere itt igen végzetes, s alapja számos tévedésnek és félreértésnek. Valódi alapja a hitnek a szellem. Azért tartjuk a hitet a szellem magasabb functiójának. Már a külső hitelesítést, minő a tekintély, oktatás, csudák sat., eltörli, azaz feleslegesíti a hitnek igaz bellegessége. Ezen külsőségek lehetnek kiinduláspontjai a sub­jects tudatnak, de azokat a hitnek alapjaiul tekinteni téves eljárás. Azt mondják: hinnünk kell a csudákba , mert ezek közegei hitünknek a Krisztusba ... De az ily módon követelt hit már hit oly tartalomba, a­mely esetleges, s így nem az igazi, mert az igaz hitnek nem lehet eset­leges tartalma. A csudák lehetnek ténylegességek, de hitbeli cik­kek igazolására nem alkalmasak, legfelebb a személy tekintélye megalapítására szolgálnak, de nem az igazság consolidálására. A dolgok igazságát igazolja a dolgok eszméje. Az emberbeni isteninek, annak a porba takart isten­képnek kell felszabadulni, felébredni, hogy a szel­a SívS0 Lapunk jelen számához egy negyedív melléklet van csatolva, 22

Next