Sárospataki Lapok, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1889-06-03 / 22. szám
Nyolcadik évfolyam. 22. szám. Sárospatak, 1889. junius 3. SÁROSPATAKI LAPOK. Előfizetési díj: Helyben és vidékre, postai szétküldéssel, egész évre 5 frt, félévre 2 frt 50 kr. --------------------------- A protestáns egyházi és iskolai élet köréből. A SÁROSPATAKI IRODALMi KÖR KÖZLSJE. MEGJELEN MINDEN HÉTFŐN.Hirdetések díja: a hasábos petit sor többszöri való közlésénél 5, egyszeri- j ért 7 kr. sorra. Ezenkívül bélyegdíj 30 kr. A fa TARTALOM: «A közvetítő theologia érdekében.» (Vége.) Dr. Heiszler József.— «Válasz az »Egy tanfelügyelődnek a lelkész-tanító állomások nyugdíj-illetéke ügyében.» Halász Ferenc. — «A lelkészi jogélet fejlődése a magyar ev. ref. egyházban.» (Folytatás). Ujj István. — «Egyházi beszédek.» (Könyvbírálat). (Vége). Csík Dániel. — «Püspöki látogatás a tornai ev. ref. egyházmegyében.» Gyarmathy József. «Vegyes közlemények.» A közvetítő theologia érdekében. (Vége). Eddigelé úgy találtuk, hogy 1) Isten az egyetlen tartalma a vallásnak; 2) megvizsgáltuk a formát, a melyben ezen tartalom megjelent a tudalom előtt az érzet, képzet és gondolkozásban; most 3) nézzük meg, hogy ezen vallásos tudalom gyakorlati eljárásában miként nyilatkozik, azaz, az igazság ismerete mint jelenti ki magát ! Ezen oldala a vallásnak a cultus. Mivel a cultus szoros összefüggésben áll az embernek fogalmával Istenről, tehát a cultusnak első mozzanata maga a hit, vagyis azon bizonyosság, hogy a tárgy, bár absolut, de egyszersmind a tudónak is tárgya; tehát így saját lényéhez is tartozik, élannyira, hogy ő nem magában, hanem ezen tárgyban találja szabadságát, azaz ott keresi fel magát. Már ezen egysége az embernek Istennel, némely theologus előtt pantheismusnak tűnik fel, pedig semmivel sem mond többet, mint maga Pál apostol («benne élünk, vagyunk és mozgunk!»), mivel az Ő fogyatékos belátása szerint, a véges ember a végtelen istenséggel ily élő egységbe nem jöhet, de már az ő logikája szerint a véges élhet a végtelenen kívül, hogyan, miként? azt ő tudja, de más nem. Az ily theologok már az egyház és írás azon tanára sincsenek tekintettel, hogy az ember az Isten képére alkotott valóság, tehát tőle idegen nem lehet; de megfeledkeztek még a kegyelem tanáról is, mely charisticus közleménye Istennek, s így isteni életközöltetés. Úgyszintén megfeledkeztek a Krisztusban-megigazulás tanáról is, amely hitbeli, azaz szellemi egységesülést követel a Krisztusban, akiben tudvalevőleg isteni élet olatott az emberiség életfájába, és szerintök is a Krisztus a megtestesült Ige-isten. Végre megfeledkeztek a Szentlélek egyházépítő munkásságáról, melynek következtében már a Krisztusban az emberiséggel közölt isteni élet tényleg organizáltatott az emberiségi élet körében. Ezen új élet organismusa az egyház. Az elősorolt egyháztanokból kivilágosul az, hogy maga Isten egységben akar élni az emberrel, a végtelen a végessel; nem mintha benne megvégesülni akarna, hanem úgy, hogy ha t. i. az a véges ember előtte szívét őszintén megnyitja. Isten azonnal belép oda, azaz, amaz isteni végtelenség életárama behat azonnal abba a véges ember-szívbe, ahol magának templomot keres. A hit bizonyságtétele a szellemnek a szellem felől! Ez tehát önmagában élő tényezőség. A szellem tulajdonképen az ismerő elv, az ész és érzéklés csak szervei az ismerésnek, melyek törvényeik szerint munkálkodnak a szellem szolgálatában. A csere itt igen végzetes, s alapja számos tévedésnek és félreértésnek. Valódi alapja a hitnek a szellem. Azért tartjuk a hitet a szellem magasabb functiójának. Már a külső hitelesítést, minő a tekintély, oktatás, csudák sat., eltörli, azaz feleslegesíti a hitnek igaz bellegessége. Ezen külsőségek lehetnek kiinduláspontjai a subjects tudatnak, de azokat a hitnek alapjaiul tekinteni téves eljárás. Azt mondják: hinnünk kell a csudákba , mert ezek közegei hitünknek a Krisztusba ... De az ily módon követelt hit már hit oly tartalomba, amely esetleges, s így nem az igazi, mert az igaz hitnek nem lehet esetleges tartalma. A csudák lehetnek ténylegességek, de hitbeli cikkek igazolására nem alkalmasak, legfelebb a személy tekintélye megalapítására szolgálnak, de nem az igazság consolidálására. A dolgok igazságát igazolja a dolgok eszméje. Az emberbeni isteninek, annak a porba takart istenképnek kell felszabadulni, felébredni, hogy a szela SívS0 Lapunk jelen számához egy negyedív melléklet van csatolva, 22