Sárospataki Lapok, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1891-02-23 / 8. szám
Tizedik évfolyam. 8. szám. Sárospatak, 1891. február 23. SÁROSPATAKI LAPOK. 3« Előfizetési díj:& A protestáns egyházi és iskolai élet köréből. Hirdetések díja:& Helyben és vidékre postai szétküldéssel, egész évre 6 frt, félévre 2 frt 50 kr. Egyes szám ára 10 kr. 90 ------------------------« mi iriilii mzlene MEGJELEN MINDEN HÉTFŐN. TARTALOM: «Nyílt levél a „Sárospataki Lapok“ szerkesztőjéhez.» Görömbei Péter. — «A szent István-napi munkaszünet.» Molnár Ferenc. — «Népoktatásunk állapota.» Zboró. — «A katholikus egyház Magyarországon.» (Folytatás). — «Törvényjavaslat az egyházi adóról.» — «Vegyes közlemények.» — «Szerkesztői üzenetek.» 4 hasábos petit sor többször való közlésénél 5, egyszeriért 7 kr sorra. Ezenkívül bélyegdij 30 kr.& Nyílt levél a „Sárospataki Lapok“ szerkesztőjéhez. Engedd meg, hogy szerkesztői megjegyzéseidre, elvi dologról lévén közöttünk szó, én is nyilvánosan mondjam el nézeteimet! A kritikát én mindig szerettem, szeretem is, mert a valódi kritika mindig a szebbet, jobbat és igazabbat keresi. «Akik a való állapotokkal, helyzettel, határozatokkal elégületlenek — olvastam valahol — azok több-, nyíre oly emberek, a kik gondolkozni szoktak s gondolkozásukkal a tapasztalati tényeket összevetve, képzeteket alkotnak, elveket állapítanak meg, a kiknek eszméik, eszményeik vannak s azt hiszik, hogy ha az ő eszményeik, eszméik valósulnának, más volna a helyzet p. az államban, társadalomban és egyházban.» Midőn én is eszmélkedem, gondolkodom s eszméimet a való élettel, a gyakorlatból vett tapasztalataimmal ösz- ;szevetve valamiről magamnak fogalmat szerzek s ekként alkotott eszméimet papírosra teszem, tegy fel rólam annyit, hogy azért beszélek, mert a való állapotokkal, a helyzettel elégületlen vagyok s keresem a jobb, a kedvezőbb állapotoknak kulcsát, a javítás útját-módját. Innen van, hogy a kritikát gyakorlom is, annak következményeit viselem és olykor szenvedem is, jól tudván, hogy magának a protestantismusnak is életrekeltője, forrása, szülője a kritika. De szerkesztővel vitatkozni nem szeretek, mert annak a kezében van az olló és a szerkesztői ceruza és ez mind a kettő nagyhatalom egy magamforma, egyszerű emberrel szemben. Tégedet bírálni, veled vitatkozni meg épen nehezemre esnék azon tisztelet és régi barátságnál fogva, a melyben veled én állok. Azonban engedd meg mégis most, hogy megjegyzéseidre néhány szót szólok (ha ugyan ezt a levelet mindenestől a papírkosárba nem dobod). Becses lapod 5. sz. a. vezércikkében jelzett álláspontomat kell kissé világosabban körvonalaznom, mert talán nem fejeztem ki magamat elég szabatosan, elég érthetően. Előre sejtem ugyan, hogy álláspontjaink kidomborítása mellett, elvi ellentétbe jövünk, de az nem baj. Te sem esküdtél soha senki szavára, csekélységem sem. Tisztelt barátom! A nézeteltérés\%ugyanis közöttünk abban látom, hogy te a népieSpkrj^Y^inyok, a «vallásos népirodalom» megteremtésére országos napilap létesítésére nézve azon nézetb(^y^gy, hogy «Károlyi-alapot, Mecaenásokat, végne$xrateti hagyományokat» teremtsünk, szerezzünk «mis azután népies irodalmat. Én pedig bátor voltam másutt is («Prot. Egyh. és Isk. Lap» folyó évi 2. sz.), becses lapodban is azon nézetemnek adni kifejezést, hogy mindenekelőtt egészséges, erőteljes protestáns köz-szellemet kell teremtenünk s a józan protestáns köz-szellem megteremti az alapítványokat, a Károlyi-alapot stb. E szellem megteremtésére —szerintem — szellemi eszközökkel, tényezőkkel kell közremunkálnunk s miután a szószék és az iskola mai napság már nem elegendők, a vallásos népirodalmat kell megteremtenünk, a népies kiadványok létrehozásán kell munkálkodnunk. Szóval, előtted első az anyag, a nervus rerum gerendarum és csak azután a népies kiadványok; én előttem pedig, megfordítva, fődolog a vallásos prot. népirodalom, a lélek, a prot. közszellem megteremtése s az megalkotja majd a Károlyi-alapot, meghozza a végrendeleti hagyományokat stb. stb. Hogy ily elvi ellentét van köztünk, én azon nem csodálkozom egy cseppet sem. Különböző elemekkel, emberekkel van dolgunk egészen. Te, mint tanár, egy lelkes, minden jóra, szépre és nemesre kész és képes ifjúsággal állasz szemben, a kiknek elég egy szó, egy eszme s lángra gyúlnak, mint a villanyszikrától az éghető anyagok; mint szerkesztő, egy, a műveltség magas fokán álló közönséghez intézed mindenkor lelkes szavaidat, mely ékes szavaid olvasására neki hevül, felmelegszik s hordja az áldozatokat: aranyat, ezüstöt, százast, forintost, krajcárokat, kitől mint telik és «kinek mint adák az Istenek!» De nekünk idekinn, a provincián a pondus iners, a misera plebs-sel van dolgunk, a kik közt akadnak ugyan lelkesek, fogékonyak, eszméért hevülők, apostoli buzgalmúak (mit is tennénk, hová lennénk, ha ilyen kiváló egyesek nem volnának), de a nagyobb rész hideg, zárkózott, szűkkeblű, lelkesedést nem ismerő, akiket előbb meg kell nyerni csak arra is, hogy meghallgassanak, azután fel kell világosítani, fel kell melegíteni, s csak azután adja ki a krajcárokat — a Károlyi-szoborra! Azzal «tehát» talán tisztában lehetünk, hogy a közöttünk levő nézetkülönbségnek magyarázatát különböző sír. Lapunk jelen számához egy negyedik melléklet van csatolva-