Sárospataki Lapok, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891-09-20 / 38. szám

839 SÁROSPATAKI LAPOK. seket kellő méltánylattal fogadandjátok, s minket, egyház­kormányzókat, elöljárókat szeretettel támogatva, a köz­rend fentartását elősegélitek. Azon bizalommal ajánlom magamat testvéri szeretetekbe, hogy ti az elmondottak nyomán buzgón fogjátok munkálni egyházunk és szent vallásunk javát; állhatatosan fogtok tusakodni vallásos életünk legnagyobb ellensége a közönyösség és hidegség ellen, melynek észrevehető jelei oly sok helyen nyilat­koznak. Nagyra fogjátok becsülni az egyházi önkormány­zat áldásait, melyek után a mi keresztyén testvéreink óhajtoznak, s melynek erkölcsi magasztos hatalma, a megtámadtatás napjaiban annyiszor megdicsőítette már magát s annyiszor öntött erőt, buzgóságot, kitartást egy­házunk s szent vallásunk szabadságáért hőn dobogó kebleinkbe. Az isteni kegyelem dicsőítse meg magát jövőre is minden jöhető nehéz időkben protestáns evangyéliumi egyházunk védelmében ! „ Vigyázzunk azért, magunk is józanok legyünk! öltözzünk a hit s szeretett mellvasába és sisak gyanánt az idvesség reménységébe!! Az Úr pedig mívelje azt, hogy a léleknek minden gyümölcseiben bővölködők legyetek.“ Most azon ígérettel veszek búcsút tőletek, — hogy mint első munkás járván előttetek, teljes tehetségem sze­rint — azon leszek Pál apostollal, „hogy mint a ki Isten akaratjából bízattam meg az evangyéliom hirdetésével, nemcsak azokat kívánom közleni, melyekben megbizattam, hanem enmagam lelkét is, mivel nekem szerelmeseim vagy­tok Atyafiúi szeretettel vagyok Miskolcon 1866. decem­ 1301 Kun Bertalan, szuperintendens. — A mi főpásztoraink. A most jubiláló püspök 9-ik a tiszáninneni kerület főpásztorai közt. A bodrog­keresz­­túri gyűlésen, 1734-be­n szervezkedtek a felső s minden­kor demokratikus szellemű egyházmegyék superintenden­­tiává s 1735-ben választották meg első superintendensül Szentgyörgyi Sámuel, előbb győri, majd rimaszombati lel­készt és alsó-borsodi esperest, a­ki 10 évig, 1745-ig vi­selte hivatalát. Második superintendens Csáji Márton volt, előbb s.-keresztúri, majd aszalói s miskolci lelkész. Csak­nem teljes 25 évig szerepelt, mint a kerület egyik vezére. Harmadik: Szalay Sámuel 1770—92-ig. Ő a rimaszom­bati és miskolci gimnáziumokban működött előbb, majd miskolci lelkészszé s mint ilyen superintendenssé lett. Negyedik: Szatmári Paksi Ábrahám 1792—1799-ig. Me­zőkeresztesi lelkész volt s mint superintendens is ugyanaz maradt. Ötödik: Eöri Filep Gábor 1799—1823-ig. Egyik előkelő theol. tanára volt a sárospataki főiskolának, innen S.-Szentpéterre ment lelkipásztornak s itt lakott mint su­perintendens is. 1816-ban megünnepelte 50 éves lelkészi hivataloskodásának örömünnepét. Két évig (1797—1799) coadjutor szuperintendens gyanánt szerepelt. Hatodik: Szath­máry József 1823—­1848-ig, csaknem teljes 25 évig. Mint miskolci lelkész nyerte el a superintendensi tisztet s 1820-tól coadjutor superintendens volt elaggott elődje mellett. Hetedik: Apostol Pál szintén miskolci lelkész, 1848—1860-ig. Nyolcadik: Zsarnay Lajos a sárospataki főiskola nagynevű tanára és papja, 1860—1866-ig. Ta­nári hivatalát a miskolci lelkészséggel cserélte fel. Az ő nyomába lépett 1866-ban Kun Bertalan, kit a miskolci egyház, a Szathmáry József helyére választott meg 1849- ben. Ő a tiszáninneni kerületnek első püspöke, első jubi­láns főpásztora. — Éljen sokáig! 840 — Kun Bertalan főjegyzővé választása. Főtiszte­lendő Zsarnay Lajos, volt egyházkerületi főjegyzőnek a superintendensi hivatalra tett elválasztásával megürült egyházkerületi főjegyzői hivatal betöltésére a közelebbi tavaszon, Miskolcon tartott egyházkerületi gyűlés 34-ik szám alatti határozatához képest, az egyházmegyék ré­széről a szavazatok beadatván, s felbontatván : a bea­dott 300 szavazat közül 242 szavazattal ernyedetlen szorgalmáról, s a jegyzőkönyvek feltevésében hű és erős tolláról ismert eddigi egyházkerületi aljegyző, tisztelendő Kun Bertalan úr választatott meg az egyházkerületi fon­tos főjegyzői hivatalra. Ezen választás az egyházkerület köz­hajtásával találkozván, díszes főjegyzői hivatalába éljen kiáltások között beigtattatott s az esküt letevén, szolgálatát az egyházkerületnek ékesszavakban felajánlotta. (Az 1860. évi aratási közgyűlés jegyzőkönyvéből.) — Kun Bertalan püspökké választása. 118. Felol­vastatott a folyó 1866. évi julius 8. s következő napjain Sárospatakon tartott egyházkerületi közgyűlés határozata folytán, a néhai főtiszteletű Zsarnay Lajos úr halála ál­tal megüresült superintendensi hivatalra, folyó évi július 3. napjáig beadatni rendelt szavazatok felbontására ki­nevezett bizottmány, folyó évi augusztus 7-kén kelt jegy­zőkönyve, mely szerint előterjesztetik, hogy az egyház­kerületből begyűlt 354 szavazat a nevezett napon, Mis­kolcon, bizottmány előtt, kellő ellenőrködés mellett fel­bontatván és számbavétetvén, azon eredmény állott elő, hogy a beadott s fennebb kitett számú szavazatból 179 szavazatot Kun Bertalan, egyházkerületi főjegyző és mis­kolci lelkész úr nyert. Bizottmány ezen teljesen hiteles­nek talált jelentése nyomán, nagy tisztele­tű Kun Bertalan úrnak, a­mennyiben a reá adott szavazatok száma az összesen bejött szavazatok felénél többet tesz, ezen általá­­nosan megállapított szótöbbséggel superintendenssé lett el­választása kimondatott. Melynek következtében, az ekként elválasztott s küldöttségileg a gyűlésbe meghívott főtisz­teletű Kun Bertalan úr gyűlésünkben megjelenvén, be­­léptével az egész jelenvolt nagy közönség által viharos üdvözléssel fogadtatott, — a midőn főgondnok úr ő nagy­méltósága által s szívélyes üdvözlése mellett, ezen a benne helyezett bizalom folytán történt elválasztatásá­­nál fogva, superintendensi hivatalának elfoglalására föl is kéretvén, — az elválasztott főpásztor mély megindu­­lással köszönte meg a teljes bizalmat, melynél fogva a nagyfontosságú és sok felelőséggel járó superintendensi hivatalra elválasztatott, s addig is, míg rögtön bekövet­kezendő templomi ünnepélyes felavattatása alkalmával bővebben tolmácsolhatná szíve buzgó és hálás érzelmeit, kedves kötelességének ismeri a közbizalom felhívásának engedve, fel­venni az ezen hivatallal járó szent terhet, s minden erejét és tehetségét ennek szentelni. Mely nyi­latkozatát főpásztorunknak újra szívből fakadó lelkes „éljen“ kiáltások követték. (Az 1866. évi őszi közgyűlés jegyzőkönyvéből.) — Br. August és Kun Bertalan. Az 50-es évek ele­jén b. August kerületi főnök (abban az időben nagy ha­talom) Miskolcon járt. Tiszteletére a miskolci ref. papok­nak is el kelle menniök. Az öreg Apostol Pál püspök és Fekete József alsóborsodi esperes mellett, harmadikul ott állott a sorban a fiatal Kun Bertalan is. A kegyelmes úr méltóságos­­ leereszkedéssel fogadta őket, de ím a két öreg simára borotvált arca mellett feltűnt neki a fiatal pap rövidre vágott bajusza ! És ez több volt, mintsem azt a főnök úr lojalitása megengedhette volna. Oda lépett Kun Bertalan elé s hivatalának teljes komolyságával így szólt hozzá: „szeretem a papot bajusz nélkül.“ Kun Bertalan szerényen megjegyzé: „Kegyelmes Uram 1 a fiatalabb 38*

Next