Sárospataki Lapok, 1899 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1899-05-01 / 18. szám

337 SÁROSPATAKI LAPOK. 338 rátételével s ugyancsak Szentandrási Mihály áldásával superintendenssé avattatott. A borsodi egyházmegye pedig ugyanezen év okt. 20-ikán Alacskán tartott gyűlésén es­­eressé választotta Eőri Pál sajó-szentpéteri lelkészt, a­zt a templomban három idősebb assessor kézrátétele mel­lett Csáji Márton superintendens esketett fel. Ilyen alakjában élte aztán át ez az egyházkerület s a borsodi egyh.-megye a század végéig terjedő időt. Ennek nagyobb része, különösen a Mária Terézia uralkodása alatti, keserves emlékezetű a magyar protestáns egyházra nézve. Aránylag azonban még legkevesebbet szenvedett ez a tiszavidéki rész, hiszen míg a Dunamelléken a katho­­likus főurak és főpapok latifundiumain seregestől pusz­tultak el az üldözések miatt a református egyházak, itt csak néhány egyházat vesztettünk el ily módon, a közép és kis nemesség java része protestáns lévén, ezek a bár kevés számú, de annál buzgóbb főuraink vezetése alatt oltalmukba vették a szorongatott egyházakat s azoknak híveit. Most száz éve, 1799-ben, átlátván az egyházkerület azt az aránytalanságot, mely a tractusok között van, midőn a borsodi egyházmegye az egyházakat számítva a kerü­letnek majdnem felét, lélekszám szerint bizonyosan felénél nagyobb részét foglalta magába, elhatározta, hogy a bor­sodi egyházmegye három egyházmegyére, alsó- és felső­borsodira s gömörire, az egész kerület hét megyére osz­tassák fel. Elrendelte a célból, és pedig candidatio alkal­mazásával, az esperesek választását. Az aug. 31-ik nap­ján Miskolcon tartott particularis superintendentialis gyű­lésen bontattak fel a szavazatok, a­melyek szerint a fel­osztott borsodi tractus egyik nótáriusa, Vécsey Zsigmond, mező­keresztesi lelkész választatott meg az alsó-borsodi egyházmegye első esperesévé. Kevés idő múlva szept. hó 12-ikén tartatott meg Tisza-Kesziben az alsó-borsodi e­gyh.­­megye első közgyűlése, a jegyzőkönyv szavai szerint Őri Fülep Gábor superintendens és Négyesi Szepessy József coadjutor curator előlülések alatt. A midőn legelsőben is Tóth András miskolci lelkész superintendentialis vice-no­­tarius által felolvastatott a fentebb jelzett egyh.­kerületi közgyűlés jegyzőkönyvének az esperes választásra vonat­kozó pontja és az esküformája, s ezek elintéztetvén fel­adatott a köz­isteni tiszteletre, s a helybeli gyülekezet és az összesereglett mindkét renden levő elöljárók a tem­plomba bemenvén, alkalmi könyörgést mondott egyik miskolci lelkész, Szathmári Paksi József. Majd Őri Fülep Gábor superintendens, szintén a prédikáló székből, al­kalmi beszédet tartván, a megválasztott esperest az eskü letételére felhívta, ki is, a templom közepére kiállván, Tóth András áttal feleskettetett s a superintendens áldása után az egész szent ceremónia énekléssel berekesztetett. A gyűlés most már az esperes és a segédfőgondnok elnöklete alatt folytattatván, elhatároztatott, hogy 12 asse­­sort választanak; ennyi tanácsbiránk van ma is. Az egyh.­­megye feloszlatott négy járásra, miskolci, keresztesi, csáb­i és igricsi járásokra; igy van felosztva most is. Csak a jegyzők számában van változás, a mennyiben akkor egy első nótárius és egy vicenotarius választatott. A diaconus szintén megválasztatott s átvette az azelőtt egyesülve fennállott borsodi tractus cassájából ezen alsó-borsodi egyházmegye részére eső 30, azaz harminc rdenes forin­tot és négy pecsétnyomót s három libellust.“ A mindvégig osztatlan figyelemmel hallgatott jelen­tésnek egész terjedelmében jegyzőkönyvbe iktatása ha­­tároztatott. Egyházmegyénkben, a múlt őszi gyűlés óta, három lelkészi állás töltetett be, u. m. a geleji, átányi és a har­­sányi; e három közül az átányi (oly sok viszály után) egyhangúlag, a harsányi pedig meghívás folytán. Ezen eredmény a jövőt illetőleg méltán jobb reményeket támaszt a többi egyházmegyékben is mind gyakoribb, hasonló örvendetes jelenségekkel együtt, a közelmúltban nagyon is lábra kapott visszaélésekkel szemben a tisztes lelkészi palást megbecsülése és a választási szabadság nemesebb értelmében való alkalmazása érdekében. Taní­tói karunk szintén három új taggal szaporodott, de ki­dőlt tanítóink sorából a legjelesebbek egyike, kinek haláláról az esperesi jelentés is, mint méltó veszteségről emlékezik meg: Asztalos József, tisza­nánai tanító. A korán elhunyt tanító, kit Heves megye közigazgatási bizottsága nem régen elismerő oklevéllel jutalmazott, gyámol nélkül maradt özvegyet és kiskorú árvákat ha­gyott hátra, kikre a lesújtó bánaton kívűl, kétségbeejtő nyomor is várakozik, mert a boldogult nem töltötte még el az amúgy is nagyon szerény nyugdíjra jogosító szol­gálati éveket. A tanítói fizetések kiegészítésére szolgáló államsegély egyházmegyénkben, ez idő szerint: 3839 frt. Tanítói kor­pótlék 34 egyház tanítója részére van kiutalva. Az orszá­gos közalapra egyházmegyénk múlt évi járuléka 2356 frt 07 kr. volt, mely összeg hiány nélkül befolyt. Az egyházlátogatói hivatalok által beterjesztett ada­tok szerint, összes egyházaink bevétele volt 103,507 frt 20'A kr., kiadás 91435 frt 69 kr. Tőkepénz és alapítvány 61864 frt 06 kr., adósság 61514 frt 45 kr., életneműek a magtárakban 2503 kl. 74 liter. Építkezésekre fordítot­tak egyházaink 52609 frt 35 kr., az adakozások összege 5857 frt 29 kr. Az általánosan hangoztatott hitközöny és buzgósághiány ellenében e jelentős számok eléggé tanúskodnak hit- és vallási életünk elevenségéről. Az esperesi jelentéssel kapcsolatosan olvastatott Faragó János, pápai főiskolai tanár alapító levele, mely szerint ő a kis-tokaji egyházban, elhunyt édes­anyja emlékére 400 korona alapítványt tett, részint úrvacsorai jegyek beszerzésére, részint szegény iskolásgyermekek segélyezésére. A gyermeki kegyelet ezen áldásos nyilvánu­­lását e helyen is állítsuk oda követésre méltó példa gyanánt." A közgyűlési tárgyak lebonyolítása, az újonnan választott lelkészek beerősítésével kezdődött; leerősíttettek Illyés János, eddigi harsányi lelkész: Atányba, Kenye­­ressy Károly, berzéki lelkész: Gelejre, Tóth Béla, mis­­kolczi s.-lelkész: Harsányba. Hasonlóképen tanítókul: Nemes Géza Andornokra, Zsigmond Kálmán Cserépfaluba és Tana Karolin tanítónő Miskolczra, kik közül Zsig­mond Kálmán és Tana Karolin, hivatalukra ez alkalom­mal eskettettek fel. A scontróba maradt ügyek letárgyalása után, felol­vastattak az egyházmegyei pénztári számadásokról szóló jegyzőkönyvek, melyek nyomán az ügybuzgó pénztár­noknak szívesen adta meg közgyűlésünk az elismeréssel párosult fölmentvényt. E tárgynál nem mulaszthatom el annak felemlítését, hogy egyházmegyei pénztárunk, mely 100 ével az­előtt 30, mondd harminc rdénes forinttal kezdte meg pályafutását, ma 14157 frt 41 krrel számol. A lőrincfalvi kisded egyház, mely két évvel ez­előtt lett anyaegyházzá, templomot készül építeni. Egész ke­rületünkben ez az egyetlen egyház, melynek temploma nincs, melyre pedig, mint evangyéliomi vallásunk vilá­gitó tornyára ott, a hevesmegyei nagy pápistaság terü­letén s épen a szathmári püspökség birtokán, oly igen nagy szükség van. Közgyűlésünk kész szívvel is gyámol­ítja e különben felette kicsiny és szegény egyházunkat nemes törekvésében; legközelebbi kérését, hogy részére országos segély­gyűjtési engedély eszközöltessék: párto­­lólag terjeszti föl közgyűlésünk az egyházkerületre. Ör­vendetes tudomásul szolgált a miskolci egyház jelentése a néhai Debreceni Dániel-féle hagyaték kezeléséről, mely­ből kitűnik, hogy a presbyterium nemes buzgólkodása folytán ez alapítvány jövedelméből a miskolci lelkészek és tanítók, már a jövő évtől kezdve jelentékeny fizetés­­emelésben fognak részesülni. Úgy ez, mint a Fekete János egri állami iskolai tanító azon jelentése, hogy Egerben, a mindkét nemű ref. vallása elemi tanköteles

Next