Sárospataki Lapok, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903-01-05 / 1. szám

------------*----­Előfizetési díj­ Helyben és vidékre postai­­ szétküldéssel egész évre 10­0 korona, félévre 6 korona. ^ Egyes szám ára £0 fillér. ----—-----------— » il !£tc XXII. évfolyam.. 1­ (1098.) szám. Sárospatak, 1903. január 5. SÁROSPATAKI LAPOK A protestáns egyházi és iskolai élet köréből. i­ ti E. — MEGJELELIK. MINDEN HÉT FÖL. — Hirdetések díja: Egész oldal 16 korona, fél oldal 8 korona, negyedrész oldal 4 korona. TARTALOM: Dr. Tüdős István. „Előfizetési felhívás. — Gömöri. „A jövő képe.“ — Szombathy László „A mételyhintők.“ — 0. „Miért vagyok én protestáns?“ — Szilva István. „A lelkészválasztási törvényről.“ — Gyakorló lelkész. „Egy gyakorlati kérdés az úr­vacsora kiszolgáltatásánál.“ — „Irodalom.“ — „Vegyes közlemények “ — „Hirdetések.“ „ Előfizetési fellépés a S­á­r­­o­s­p­a­r­ty Iz­i L­a­p­o­k“ XXII. évfolyamára. A reformáció eszméinek épúgy, mint a krisztusi örök igazságoknak az a jelentőségük, hogy mindig küzdve, állandóan birkózva érvényesülnek. Ilyen módon jelentő­ségben is, hivatásban is a krisztusi igazságok és a refor­máció eszméi egymáshoz tartozók s egymástól elválaszt­hatatlanok a papismusnak s egyházának minden szem­forgatása és minden ál-igazságok hirdetése dacára is, a melylyel be akarja kötni a világ szemét, hogy az az eszmék s igazságok küzdelmét ne lássa, hanem csak a szent rendben lásson minden istenit. Mi, mint protestánsok, a krisztusi örök igazságok­kal azonos reformácziós eszméket hiszszük, valljuk s azoknak hirdetésére vállalkozunk. Hivatásból és köte­lességből is valljuk azokat az eszméket, a melyek ál­landó kovászai az emberiség tökéletesedésének s igy elő­idézői az emberi nemzetség földi boldogságának is. A tiszta és hamisítatlan protestáns álláspont idő­szaki magyar képviselője volt immár 21 éven át a „Sárospataki Lapok“ a­mely elfogultan soha sem har­colt, megkötött szárnyakkal soha sem röpült, hanem mindig a legszabadabb, legfüggetlenebb szellemben ke­reste és hirdette az igazságot, nem félve az igazság ke­resésében s kimondásában a hatalmasok szem-hunyor­­gatásától és nem kábittattva el a vele egy véleményen levőknek tapsaitól. Nem öndicséretből, — hiszen ez a komoly küzdelmek bajnokainál nevetséges jelenség volna! — hanem a tapasztalat igazságának tudatából kiindulva hirdetjük: a „Sárospataki Lapok“ sem felfogásában, sem véleménye kimondásában soha egy pillanatig nem volt befolyás alatt, hanem íróinak szabad egyéni meggyőződése s né­zete jutott hasábjain mandig kifejezésre, hogy igy az ellentétes felfogásokból őrlődjék ki az a szin-arany igaz­ság, a­melyet az anyaszentegyház, a haza és az­ embe­riség üdvö­s boldogsága érdekében a gyarló ember a maga lelkének erejével ott keres az evangyéliom kiak­­názhatlan kincses bányájában. Szabad vizsgálódás, szabad nézet­nyilvánítás, sza­bad ítéletmondás az egyéni felelősség teljes tudata és érzete mellett: ez a „Sárospataki Lapok“ múltja, jelene s ez lesz a jövője is. Nem valamely lekötöttség, hanem a legszabadabb szárnyalás; nem valamely titkos sugár­­dúgás, hanem a legnyíltabb szó­kimondás, hogy a komolyságnak ne legyen gyönge háttere : ez a Sárospataki Lapok munka­elve, a­mely még eddig nem vallott kudarcot. A munka­tér pedig mindaz a terület, a­hol a krisztusi igazság még nem uralkodik. Egyházmegyei s kerületi gyűlésekkel, a konventtel, a zsinattal szemben is a krisztusi igazság hangoztatása, a mely az egyenlőséget a n­évsmertséget követeli, ín. ugyanis támogatásai hirdeti, hogy a gazdag a szegénynek istápolója, a szegény a gazdagnak munkatársa legyen; a köz­jónak előmozdítását teszi kötelességgé, hogy munkától húzódozó senki se le­hessen : ez a Sárospataki Lapok feladata. Munka­elvét, feladatát, kötelességeit jól ismerve s a területen is otthonosan mozogva­ akarja a Sárospataki Lapok a XXII-ik évfolyamot megkezdeni, folytatni és bevégezni. Még­pedig a zsinati kérdések tárgyalásával kapcsolatban úgy, hogy terjedelemben is megfelelhessünk hivatásunknak, a­miért is sokszorosan szüksége van a „Sárospataki Irodalmi Körnek,“ mint a kiadás gondjait viselőnek, arra, hogy tömeges támogatásban részesüljön a Sárospataki Lapok. Hiszszük, hogy megértenek bennünket. Közügyről, a protestantizmus ügyéről van szó, a­melynek, a­ki pro­testáns, senki sem lehet közönyös munkása, hanem igenis szives-lélekkel harcoló katonája. Jó reménységgel indul a „Sárospataki Lapok“ a XXI-ik évfolyamnak. Eddigi barátai, támogatói, munka­társai karolják továbbra is és igyekezzünk mindnyájan több barátot, több támogatót és szellemi munkást gyűj­teni, mert áldott a sok kéz, a mely az igazság templo­mát építi! Az előfizetési ár marad a régi. Egész évre . . .10 kor. — fill. Fél évre .... 5 „ — „ Negyed évre ... 2 „ 50 „ Sárospatak 1902. december havában. A „Sárospataki Lapok“ szerkesztősége és kiadóhivatala. S 131 Lapunk jelen számához 14 iv melléklet van csatolva. 1

Next