Sárospataki Református Lapok, 1910 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1910-07-24 / 30. szám

298 SÁROSPATAKI REFORMÁTUS LAPOK, 30. szám rendező Közönség11 „valaha sokat remélhet“, de azt bizonyára sem ő, sem hallgatósága nem sejthette, hogy az úri szent vacsorával először élő magyar kisasszony unokája révén az angol királyi ház tagjainak ereiben Rhédey-vér fog pezsegni. A tornai ref. egyházmegye lelkészi kara, július hó 5-én, Szinben a vasúti állomásnál úgy anyagilag, mint erkölcsileg fényesen sikerült nyári táncmulatsá­got rendezett a ref. lelkészek országos árvaháza javára. 446 kor. bevétel mellett 285 kor. tiszta jövedelem maradt s küldetett el illetékes helyére. Másnap reggel 24-en vettek részt az aggteleki cseppkőbarlanghoz tett kirándulásban s a barlang megtekintése után est­e 6 óráig maradt még együtt a vidám társaság s azon édes reménynyel oszlott szét, hogy a jövő éven vagy itt, vagy Szádelőben „a zene vidám h­anginál“ ismét találkozni fogunk. Fodor György: — A római püspök ellen. A genfi nemzeti egy­ház consistoriuma és lelkészi kara, válaszúi a pápai encyklikára, jun. 26 án a következő nyilatkozatot hozta Genf kanton összes templomaiban a hívek tudomására : ,,Kedves polgártársak és testvérek ! A consistorium és a lelkészi testület úgy vélekedik, hogy a genfi egyház, midőn a múlt évben a világ összes protestánsait meghívta arra, hogy vele együtt ünnepeljék meg Kálvin jubileumát, nyilvános bizony­ságot tett arról, micsoda kiváló tiszteletben tartja alapítóit. Ezt a bizonyságtételt se egy encyklika tudatlansága, se a római püspök erőszakos ítélete nem képes meggyöngíteni. Mi nem tekinthetjük személyes sérelemnek azt a szidalmat, amelyet refor­mátorainkra szórtak. Azok a nemzetek, melyeket ők formáltak, azok az erkölcsi valóságok, amelyeket ők teremtettek, a mi protestáns életünk négyszázada, sokkal magasabb piedesztálul szolgálnak nekik, sem­hogy egy hazugság hozzájuk fölérhetne. De mivel nem értette meg mindenki a mi tartózkodásunk bizalmát és a mi hallgatásunk erejét, felhívunk titeket, hogy tegyetek újra tanúbizonyságot velünk együtt és fejezzétek ki a mi bő háládatosságunkat ezen férfiak iránt, akiknek erkölcsi ereje és hite számtalan akaratot energiává acélozott. Jelentsétek ki, hogy a XVI. század kétségbeesett és megromlott társadalma közepette ők tűzték föl a Krisztus kereszt­jét, amelyet a babona külsőségei és a szenteskedés szertartásai közt fölfedeztek, és ők emelték azt a pápai pásztorbot helyére. Emlékezzetek arra, hogy az evangyéliumot ők szabadították meg a zsinatok, és pápák rendeleteinek lim-lomjaitól, amelyek elzárták a világ kicsinyei elől az ahhoz vezető utat. Hallgas­satok reátok, midőn azt hirdetik, hogy Istennek országa itt alant nem a pápák és szerzetesek hie­rarchiájából áll, és hogy a két­ élet nem a római egyház látókörére szorítkozik. Azok a tömegek, amelyek ezt nem tudták többé, elragadtatással tanul­­ták meg tőlük, hogy van egy égi Atyjuk, aki szereti őket és egy testvérük, aki megváltja őket. Ezt az isteni csirát az emberben, amely a római egyház alatt haldoklásnak indult, ők keltették új életre. Ők adták vissza a lelkiismeretnek az Istennel való köz­vetlen érintkezést, amely az embert győzelemre vezérli az alsóbbrendű ösztönök felett és megadja neki az akaratot arra, hogy életét testvérei boldogí­­tására szentelje. A mi protestáns népünk lelke leg­bensőbb szálaival és állhatatos hűséggel ragaszkodik a hit és erkölcsi élet ezen hőseihez, szilárdan tartja az evangyéliumnak azt a zászlóját, amelyet tőlük kapott; velük együtt Krisztusra, egyedüli fejére függeszti tekintetét; minden erejével szívébe zárja a reformátiónak ezt az örökségét, e nagy áron szer­­zett szellemi kincseket. És a múlt ezen tanúira emelt szemekkel, akik egyúttal a jövő biztosítékai, telve hálával, tisztelettel és reménységgel, vesszük le kalapunkat a mi szellemi atyáink: Luther és Kálvin, Zwingli és Faréi, Melanchthon és Viret, Oeko­­lampadus és Beza, Haller és Bulfinger előtti Tisz­telet nekik, dicsőség Istennek 1 Genf, 1910. jun. 21. A consistorium nevében: Ch. Cherbulier elnök, V. van Berchem titkár. A lelkészi testület nevében : E. Rochat elnök, A. Vincent titkár.” Jun. 26-án a lelkészek a legtöbb templomban alkalmi egyházi beszédet tartottak, így a Szent Péter­­székesegyházban Porret lelkész a Zsid. XIII. 7, a St- Gervais-templomban Cougnard lelkész a Jel. III., 2—3, a Fusterie-templomban Gaillard lelkész a Gál. V. 1, 13, versei fölött, a Victoria-csarnokban Tho­­mas Frank „a szabadság, igazság és szeretetr1 eszméi­ről tartott egyházi beszédet. Pályázat. A sárospataki ref. főiskola akadémiai igazgatója pályázatot hirdet a theol. szakon megüresedett egyháztörténeti tanszékre, melynek munkakörébe a következő tantárgyak elő­adása tartozik: a) egyetemes ker. egyháztörténet; b) magyar prot. egyháztörténet; c) theol. encyklopaedia. Heti óraszám 10. Tanrendszer-változtatás esetén a megválasztott köteles magát alávetni az esetleges tantárgy változtatásoknak. Pályázhatnak: 1) oly ref. vallású, lelkészi oklevéllel bíró egyé­nek, kiknek az egyetemes egyháztörténetből, vagy magyar prot. egyháztörténetből t­eol. magántanári képesítésök van; vagy pedig olyanok, kiknek nincs ugyan magántanári oklevelök, de tudományos iro­dalmi munkásságuk által ily irányú képzettségöknek kiválóbb bizonyítékát adták (E. T. VI. c. 109. §.); 2) oly egyének, kik ez idő szerint a theol. ma­gántanári képesítés megszerzéséhez szükséges előfel­tételekkel már rendelkeznek. A teljesen képesített egyén rendes, a nem tel­jesen képesített egyén csak rendkívüli tanárnak vá­­lasztatik. A rendes tanár javadalma: 1. törzsfizetés: 4800 K.; 5 év múlva 5400 K.; 10 év múlva 6000 K.; 2. a törzsfizetés 25°/0-ának megfelelő lakáspénz, vagy természetbeni lakás; 3. öt ötödéves korpótlék, melyek közül az első 200, a második, harmadik és negyedik 400—400, az ötödik 600 korona. Korpótlékra s az annak megfelelő nyugdíj­intézeti jogosultságra csak annak a rendes tanárnak lehet igénye, aki előzőleg már rendes b­eol. tanárként működött. A rendkívüli tanár fizetése, a rendes tanárság­hoz megkívántató képesítés megszerzéséig 2600 K. és 650 K. lakáspénz, összesen 3250 K. A rendkívüli

Next