Sárospataki Református Lapok, 1917 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1917-01-07 / 1. szám

ELŐFIZETÉSI DÍJ Egész évre ... ... .................. 12 Kor. Félévre ... ................................... 6­­ 1. szám. Sárospatak, 1917. január 7 A TISZÁNIN­ENI REF. EGYHÁZKERÜLET ÉS A SÁROSPATAKI FŐISKOLA KÖZLÖNYE. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Főszerkesztő Felelős szerkesztő és kiadó RADÁCSI GYÖRGY DR. RÁCZ LAJOS N Főmunkatársak: HARSÁNYI ISTVÁN DR. BÚZA LÁSZLÓ HIRDETÉSEK DÍJA: Egész oldal ............................... 32 Kor, Fél „ ............................... 16 . Negyed . ....................... . L , Nyolcad „ ... ............................. 4 . TARTALOM: B. L. : IV. Károly. — F. F.: Újévi gondolatok főiskolánk jövőjéről. — Dóczi Imre: Ref. tanügyi kérdések. (Vége köv.). — Rácz L.: Leibniz és Magyarország. (Vége köv.).­­ Szalóczy Pál: Könyvismertetés. (Pósa Péter: Én va­gyok a feltámadás és az élet.) — Vegyes közlemények. — Hirdetés. A nemzet őseitől öröklött királyhűséggel és az új uralkodó személye iránt érzett; különös bizalom­mal és reménységgel ejtette meg a koronázást. A koronázás fényes szertartása valóságos nemzeti ün­nep. Ezzel ruházza át a nemzet az örökös királyra a szent koronában rejlő teljes királyi hatalmat. Ezen a napon összedobban az uralkodó és az alattvalók szive. A koronázás szertartásában "s eggyé lesznek, egyesülnek abban a szent koronában, mely az egész államhatalom birtokosa s melynek magyar köz­jogi felfogás szerint a király feje,, a polgárok pedig tagjai. A mai nehéz időkben különösen is összedobban a király és nemzet szíve ezen az ünnepélyes napon. A nagy háború módot nyújtott, rá, hogy IV. Károly megismerje a magyar nemzetet, annak vitézségét, hűségét, haza- és királyszeretetét és többi nemes tulajdonságait. A harctéren közvetlen közelről látta és tanulmányozhatta a nép egyszerű fiait s jobban smeri a magyar népeit, mint bármelyik elődje az utolsó 400 év alatt. Amikor ellenségeink minden oldalról reánk törtek, hogy szétmorzso­lják a mon­archiát, IV. Károlynak látnia kellett­, hogy a magyar nemzet a trón és a monarchia legerősebb támasza s ifjú szivében hála és szeretet gyűlt a sokat szen­vedett nemzet iránt. De épen ilyen szeretettel és bizalommal tekint új királyára a nemzet is. IV. Károly a trónralépése alkalmával kiadott menifesztumban a béke királya­ként mutatkozott be. A nemzet fegyvert fogott, hogy hazáját és királyát megvédelmezze és büszke lelke­sedéssel hoz meg minden áldozatot a győzelemért. Isten segedelmével sikerült is neki ellenségeit térdre kényszeríteni. De vágyik a béke építő munkája után, mert szívében nincs gyűlölet, nincs hódítási és meg­semmisítési vágy, csak önfenntartási ösztön és haza­­szeretet ! Abban, hogy a népek véres harcának vége vettessék, mihelyt nagy érdekeink biztosítva van­nak, a király és a nemzet óhajtása találkozik. A királyi manifesztumban az egész nemzet vágyako­zása talált kifejezést s ezért bizalommal és remény­séggel eltelve nézhetünk az új király uralkodása elé. IV. Károly minden ténykedését és minden nyi­latkozatát a magyar alkotmány tisztelete hatja át. — Sietett magát minél előbb megkoronáztatni s ezzel is kimutatni azt, hogy nemcsak a törvény parancsai­nak, hanem szív­e óhajtásának is eleget tesz akkor, midőn Szent István koronáját fejére téteti. A koro­názási eskü után felhangzott Himnusz és az uralko­dónak az a spontán kijelentése, hogy az év egy­­részét közöttünk kívánja tölteni s hogy a trónörököst magyar szellemben fogja neveltetni, a király és nem­zet kölcsönös megértésének a záloga. Az a korszak, a­­melynek szomorú eseményei szembeállították kirá­lyával a magyar nemzetet, véglegesen a múlté, az uralkodóval való együttérzés, a kölcsönös bizalom egy erős és­­ hatalmas Magyarország perspektíváját nyujtja, mely egyszersmind a trónt is fényessé és hatalmassá teszi. Adja a mindenható Isten, hogy IV. Károly ural­kodása a dicsőség és boldogság korszaka legyen nemzetre és királyra egyaránt. B. L.

Next