Sárospataki Református Lapok, 1918 (14. évfolyam, 1-51. szám)

1918-01-06 / 1. szám

1. szám tÍAKOSPAT­AKI REFORMATUR LAPOK. 3 A katholikus autonómia és az 1848: XX. t­c. végrehajtása. Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter a képviselőház december 21-iki ülésén be­nyújtotta a katholikus autonómiáról és az 1848: XX. t. c. fokozatos végrehajtásáról szóló törvényjavas­latokat. A katholikus autonómiáról szóló javaslat meg­adja a kath. egyháznak a többi törvényesen bevett vallásfelekezetek mintájára az önkormányzat jogát. Kimondja, hogy a magyarországi katholikus egyház önkormányzati jogánál fogva a főkegyúri jogintéz­mény és az állami jogok sérelme nélkül maga intéz­kedik a szervezetével és alkotmányával megegyező módon egyházi, vagyoni és iskolai ügyeiben. Az önkormányzati szervezet részletes szabályait az ő felsége által egybehívandó szervező gyűlés fogja megállapítani az egyházi főhatóságok hozzájárulása s a király jóváhagyása mellett, a főkegyúri jog és a katholikus egyház hierarchikus szervezetének szem­­előtt tartásával és a fennálló törvények korlátai kö­zött. A törvényjavaslat mint alapelvet mondja ki azt, hogy az önkormányzati szervezet egyházi és világi férfiak bevonásával és azok közreműködésének bizto­sításával létesítendő s hogy bizonyos az önkormány­zati hatáskörhöz tartozó ügyek, melyeket a szervezeti szabályzat fog részletesen megalapítani, Őfelsége legmagasabb hozzájárulásának tartatnak fel. A törvényjavaslat azonban nemcsak az önkor­mányzatot biztosítja a katholikus egyháznak, hanem e mellett kimondja azt is, hogy a vallás- és a tanul­mány alap és a­z azokból feltartott vagy segélyezett, valamint egyáltalán a miniszter rendelkezése alatt álló közép- és főiskolák átadandók a kath. önkor­mányzatnak. A budapesti tudományegyetem fentar­­tására szolgáló egyetemi alap is csak addig hagyatik meg mostani állapotában, amíg a vallás- és közok­tatásügyi miniszter az önkormányzati szervezettel az alap jövendő kezelése, jövedelmeinek mikénti fel­­használása iránt végleges megállapodásra nem jut. A miniszter rendelkezése alatt álló egyéb alapok, alapítványok, tan­nevelő­ és egyéb intézetek is át­­adandók az önkormányzatnak, ha megvizsgáltatásuk után azok katholikus jellegűeknek bizonyulnak. A javaslat tehát egy hatalmas s egyelőre meg sem határozható vagyont is rendelkezésére bocsát az önkormányzati szervezetnek. Az önkormányzat hatáskörére nézve a javaslat csak általános kijelentéseket tartalmaz s igy egye­lőre nem állapíthatjuk meg, hogy mennyiben fogja az autonómia a király főkegyúri jogát módosítani. A főkegyúri jog nem személyes jogosítványa az ural­kodónak, hanem egy kormányzati felségjog, a szent korona joga, melyet Ő felsége az 1848: 1­I. t. c. értelmében a magyar minisztérium által gyakorol. Az önkormányzat, amennyiben a főkegyúri jogot érinti, a magyar államhatalmat is korlátozza. Épen ezért kívánatos lenne, hogy a szervezeti szabályzat annak idején az országgyűlésnek is bemutattassék. A vallás­alap kath. jellegű alap, melynek jöve­delmei csak kath. egyházi célokra fordíthatók s igy ez alapnak, az önkormányzati szervezet részére való kiadása megindokolható. A tan­­lmányi alap kath. jellege azonban már vitás. Tudjuk, hogy a képviselőház által 1873-ban kiküldött bizottság is azon a véleményen volt, hogy a tanulmányi alap országos jellegű s jövedelmei nem katholikus, hanem országos tanügyi és közművelő­dési célok előmozdítására fordítandók. A kincstári jogügyek igazgatója 1875 ben szintén hasonló állás­pontra helyezkedett. Igaz ugyan, hogy a tanulmányi alap jelenleg is kath. jellegű tanintézetek létesítésére, fentartására és segélyezésére szolgál, de a helyzet azért lényegesen megváltozik, ha az alap az önkor­mányzati szervezet kezelésébe megy át. A tanulmányi alap, melynek jövedelméből je­lenleg 17 kir. kath. gimnázium és 1 jogakadémia (Nagyvárad) tartatik fenn, hatalmas anyagi erő akár az állam, akár a kath. egyház tanügyi politikájá­nak szolgálatában. Amennyiben a miniszter kezelé­sében van, ha kath. jellegű tanintézetek fentartására fordíttatu­k is, elsősorban az állami, nemzeti érdekek kielégítését szolgálta, m­íg az önkormányzat kezelé­sében minden­esetre a felekezeti szempontok fognak dominálni. S hogy áll a helyzet a többi felekezetek szem­pontjából ? A kath. egyház egy hatalmas tanügyi alap tulajdonához jut, melyet tetszése szerint használhat fel a maga céljaira, amikor a többi vallásfelekezetek s közöttük a mi ref. egyházunk is, az anyagi eszkö­zök hiánya miatt a maga legvitálisabb tanügyi érde­keit is alig tudja kielégíteni. Egyetemes egyházunk­nak egy fillér sem áll rendelkezésére, hogy tanü­gyünk összhangzatos fejlesztését biztosíthas­a. Nézzük a felső­oktatás kérdését. A nagyváradi jogakadémia, mely egyike a legéletképesebb jogaka­­démiáknak, átmegy a kath. egyház birtokába ugyan­akkor, amikor mi, reformátusok képtelenek vagyunk kellőképen megerősíteni a saját jogakadémiáinkat s azokat a megszüntetés állandó veszélye fenyegeti. S vájjon nem történhetik-e meg, hogy a kath. egyház a birtokába kerülő egyetemi és egyéb alapítványok­ból egy kath. egyetemet állít fel ? mi gondolhatunk-e egy ref. egyetem felállítására? Ha a kormány és a törvényhozás tanügyi poli­tikája a felekezeti oktatás mellett foglal állást, nekünk nem lehet ellene semmi kifogásunk , de akkor minden erőnkkel arra kell törekednünk, hogy az állam bo­csássa a mi rendelkezésünkre is a megfelelő eszkö­zöket. Az 1848: XX. t. c. fokozatos végrehajtásáról szóló törvényjavaslat ezt — sajnos — nem teszi. Református egyházunknak 126600000 korona alapít­ványi tőkét bocsát ugyan rendelkezésére, de ez lénye­gében nem egyéb, mint a közigazgatási, adócsökkentési államsegély címén s a lelkészi nyugdíjintézet részére eddig is nyújtott állami támogatás bizonyos mérték­ben (nem egészen 2 millió koronával) felemelt össze­gének tőkésítése. A törvényjavaslat kimondja, hogy az alapítványi tőke, illetőleg annak kamatai csak a most felsorolt három célra t. i. az egyházi adózás rendezésére, az egyházi közigazgatás költségeire és­ az orsz. lelkészi nyugdíjintézet segélyezésére fordít­hatók. Feltéve, hogy a biztosított összeg ezekre a célokra tényleg elég is volna, amiről pedig alig lehet szó, hol maradnak egyházunknak egyéb kielégítetlen szükségletei? Hol maradnak főleg a tanügyi szükség­letek, melyeknek a fedezésére a kath. egyház meg­kapja a tanuh­ányi alapot ? Egyházunk vezetőinek mindent el kell követniök.

Next