Sárospataki Református Lapok, 1922 (17. évfolyam, 1-53. szám)
1922-01-08 / 2. szám
XVII. évfolyam, 2. szám Sárospatak, 1922. január 8. A TISZÁNINNENI REF. EGYHÁZKERÜLET ÉS A SÁROSPATAKI FŐISKOLA KÖZLÖNYE. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. ELŐFIZETÉS! DÍJ: Felelős szerkesztő és kiadó HIRDETÉSEK DIJA : DR. RÁCZ LAJOS Egész oldal ........ 600— Kor. Egész évre ............... ... 550 — Kor. Főmunkatársak: MARTON JÁNOS, ENYEDY ANDOR, FARKAS ISTVÁN Nyolcad „ ........... 75-- , TARTALOM. Uray Gyula : Lelkész és Tanító. — Hodossy Béla: Tanítóképzésünk egy hiánya. (Vége köv.) — Hermann. — Vegyes közlemények.K: Dr. Bavinek • Fél „ .................... 300*— „ 150— , Lelkész és Tanító, lei-Egyházi életünknek éretfentartó ereje kész és tanító munkájában rejlik. Az iskolákban a tanító gyújtja fel a növendékek lelki életében a hitnek azt a világát, mely az embert az istenhez, a földet az éghez emeli. Az így keletkező hit életen építheti fel a lelkész híveinél az öntudatos református hitvallást, mely az egyházunkhoz való tántoríthatlan ragaszkodásban s áldozatkészségben nyilatkozik meg. Iskoláink élesítik tanulóink létek- és szívvilágában a honszeretetnek azt a soha ki nem alvó Veszta-tüzet, mely ezer esztendőn keresztül tartotta fenn hazánkat a maga teljességében. Ezt a tüzet kell lobogtatni a lelkésznek, úgy, hogy az szent örökségként szálljon át minden magyar református családban firól-fira, leányrólleányra. Az a drága ereklye legyen ez híveinknél minden családban, melyhez a család boldogságának hite legyen kötve. Az iskola a nevelés és tanítás szelid eszközeivel s a szeretet melegével rakja le minden gyermeknél a tiszta erkölcsnek azt a fundamentumát, mely minden ország támasza és talpköve. E fundamentumokon építheti fel a lelkész hívei seregében azt a tiszta családi életet, mely az emberszeretetben, szorgalmas munkában s józan takarékosságban leli örömét. Tehát egyházi, politikai s társadalmi életünk alapvető munkásai a tanítók. Ez alapvető munkát kell tovább vezetni s betetőzni a lelkész munkájának s oly irányú és szellemű vezető tevékenyítgatta a személy és magántulajdon biztosítására alkotott törvények iránti tiszteletet. A csak jogokat követelő, de kötelességeket sem nem hirdető, sem ismerni nem akaró socializmus felforgatta egész társadalmi életünket, annyira, hogy a félrevezetett tömeg sok helyen a becsületes szellemi, vagy szorgalmas és nehéz testi munkával szerzett magánvagyont is olybá veszi, mint aminő a kijátszással, táncolással, uzsorás csalással öszszeharácsolt vagyon. Mindezek folyománya aztán a faj, osztály és felekezeti gyűlölködés hazát, nemzetet sorvasztó, alattomos munkája. A dolgok ily szomorú állása elodázhatatlan kötelességévé teszi hazai református tanítóságnak, hogy az Országos Református Tanítóegyesület, amelynek munkáját a hosszas háború és azt követő összeomlás teljesen megbénította, a kulturális munkáját megkezdje. Az egyesület választmánya e célból az. évi november hó 9-én Debrecenben megtartott választmányi ülésén elhatározta, hogy az egyesületet szervezi, azt a maga egészében munkára kelti. A testvér ágostai hitvallású kartársakat szövetkezeti alapon hasonló tevékenységre buzdítja. Őket munkatársai sorába szólítja. Mindenekelőtt pedig hivatalos lapját rövidesen megindítja. S ezzel siet lelkészeink segítségére, azoknak az erkölcsi romoknak az eltakarítására, melyeket a világháború s azt követő véres uralom teremtettek népünk kedély-, szív- és lelki világában. Mély tisztelettel fordulok azért e soraimmal a Nt. és Tiszt. lelkész urakhoz s református iskolaségének, mely egyházközségében az egészséges székeinkhez és presbitereinkez, hogy anyaszenttársadalmi életet teremti meg. f ^gyházunk jól felfogott érdekeben méltóztassanak A lelkész és tanító összhangzó munkásságára^ tap^ogatni. talán soha nem volt nagyobb szükség, mint ma.^ ^ * E lap életre keltését s annak minél szélesebb A hosszas háború feldúlta népünk egészséges kijben leendő elterjedését felettébb szükségessé kedélyét. A vörös kommunizmus milliókban megkteszi a fentebb vázolt elszomorító helyzet, mely