Sárospataki Református Lapok, 1923 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1923-01-07 / 1. szám
2. oldal. SÁROSPATAKI REFORMÁTUS LAPOK 1. század hit iránti hajlandósága egyházunknak csak meg kell újulni a Krisztusban, meg kell teljesedni a Krisztussal, emberek nagy tömegeit fogja foglyul vinni ama mennyei király elé s ezzel kétségtelenné tenni, megnövelni élethez való jogát és képességét. Minden szervezet életében van virágzás és tespedés; hatalmas erőkifejtés, minden irányban való hatás és szomorú ellazulás ; egészséges fejlődés és veszedelmes megbetegedés. Mihelyt azonban egy ilyen tespedő, ellazult, korosodott szervezet észreveszi magát s a testet, amelyre jutott, már meg is állt a züllésben, hanyatlásban és a gyógyulás, erőgyűjtés, izmosodás, a renaissance útjára lép. Egyházunk már túl van elerőtlenedése megállapításán, tudatában van megújulása feltételeinek, lehetőségének, azért van jogunk hittel, bizalommal nézni a jövendőjébe. gr. Mustármag Az a kis mag, mely környékünkön nemrégiben eltűntetett, Isten segítségével az első hajtást, az első rügyet kihajtotta, megmutatta A papok társaságának adventje a beteljesülés karácsonyává vált. Advent utolsó hetében jöttünk össze először hejcei kis gyülekezetemben. Az összejövetel vallásos estével volt összekötve, hol a szomszéd lelkészek szóllottak a gyülekezethez. A közös gyülekezeti ének után Hörcsik Lajos vilmányi lelkész-testvér imája s alkalmi irásmagyarázata nyitotta meg az estét, ki Máté V. 17. találó textusa alapján azt magyarázta, hogy nem a meglévő vallásos érzések, egyházi állapotok eltörlésére, megváltoztatására jöttünk össze, hanem inkább megerősítésére. Majd Frenczel Béla göncruszkai testvér tartott egy nagyobb s alkalmi vonatkozású tartalmas beszédet, (nem prédikációt) amelyben vázolta jelenlegi vallásos, egyházi életünket, annak hibáit, fogyatkozásait, az összejövetel célját, összehasonlítást téve a régi idők, a régi emberek kegyességével, életével s ez összehasonlításból azt az eredményt igyekezett levonni s bemutatni, hogy a mostani állapot tovább fenn nem maradhat egyházunk végveszélye nélkü. Hangsúlyozza azt, hogy ha Kálvin ma megjelenne közöttünk, nem igen ismerne rá elgondolt eszményére. Végül Farkas Elek gönci lelkésztestvel szólott a gyülekezethez, igazán átérzett, hivatásának magaslatán álló záróbeszédet, összefoglalva még egyszer a mostani s ezután tervezett összejöveteleink célját. Beszédjének lelkes szavai mély nyomot hagytak a megjelentek lelkében s az első apostoli gyülekezet nemes, szent elhatározásai reszkettek a szemekben s tündöklőttek az arcokon. Megköszönve a szomszéd testvérek szives fáradságát hiveim nevében, a szavalatokkal s énekszámokkal tarkított este véget ért egy közös gyülekezeti énekkel s mindnyájan azzal a benyomással távoztunk lelkünkben, hogy szebbe értékesebb karácsom ajándékot nem kaptunk még sohasem. A vallásos este előtt a magunk lelkével foglalkoztunk, a magunk lelkészi bajait, gondjait, munkáit beszélgettük meg, hogy úgy mondjam orvosi konzultációt tartottunk beteg egyházi életünk felett. Megbeszéltük következő összejövetelünk helyét, programmját, meghúzogatjuk lelkünkben annak a még most csak távol képnek kontúrjait, amikor ez összejövetelek kezdenek majd a mostani általánosságból kiépülni, a megkezdett téglasorok kezdenek majd emelkedni, amikor már a vallásos este előtt vagy után külön-külön jövünk össze a presbiterekkel, az ifjúsággal s velük közösen beszélgetjük meg az ő speciális, legbensőbb, legszükségesebbdolgaikat. Felvetettük könyveink kicserélésének eszméjét s az átolvasásuk után azok tartalmának megbeszélését. Szóval lelkünk kikötőjéből ezer színes lobogóval feldíszített hajó indult el. Adná Isten, hogy e sok kedves lobogóból az élet harcai között, egyet se foglalna el az ellenség, hogy e szerény, de átérzett munka követőkre találna, hogy e kicsi mustármagból hadd nőne fel a kálvinista egyháznak hatalmas, megerősödött tája, melynek szívós kérgéről hadd pattannának vissza az ellennek minden fejszecsapásai. Kiss József: IRODALOM. * MéliuSZ Péter emlékezete, halála negyedfélszázados évfordulóján. Kiadja a tiszántúli ref. egyházkerület. Debrecen, 1922, 22. — A füzet tartalma, az egyh. ker. közgyűlésnek a nagy reformátor iránt kifejezett hódolata után, S. Szabó József jőgián. igazgatónak az egyh.-ker. gyűlésen felolvasott, a történetíró hozzáértésével és alaposságával, a kálvinista lélek melegségével és a stilus mesterének színes előadásával megírt emlékbeszéde, amely az I. részben — széles kortörténeti alapon s szinte magasztos eszmévé finomultan, — a Méliusz lelki képét rajzolja meg, míg II. részében a reformátor rövid életrajzát nyújtja. — Debreceni naptárok. 1. Debreceni képes Kalendárium. XXIII. évfolyam. A régi jóhírű és díszes kiállítású naptárban több, a ref. nevelésreoktatásra, tudományra-r műveltségre és ezek munkásaira vonatkozó közleménnyel találkozunk. Baja Mihály debreceni lelkész több képpel illusztrált hosszabb közleményben Baltazár D. püspök amerikai útjáról számol be; E. K. az új főgimn. igazgató , S. Szabó József arcképét kíséri melegen méltató sorokkal, míg az utóbbi a főgimnázium két jeles elhunyt nyug. tanáráról: dr. Nagy Zsigmondról és Kulcsár Endréről közös szeretettel írt emlékezést; Koncz Aurélné leánygimn. igazgató „A magyar prot. nők hivatásáról" rajzol fölemelő képet, Baja M., Gyökössy E. költeményekkel, Révész Imréné műfordítással szerepel.—11. Magyar Naptár. A Kálvineum javára kiadja a BMLE, szerkeszd Beke Antal. Gazdag tartalma papokra elég érdekes lehet, de úgy látjuk, nem eléggé népszerű jellegű, vagyis nem igen törekszik a nép szélesebb rétegei közt való elterjedésre. S. Szabó József 3 ik részét közli szépen megírt történeti regényének (Aki a férjét vérpadra vitte), ugyanő érdekesen megírt közleményben foglalja össze az. 1923-ik évhez fűződő 1—2—3—4 évszázados, vallási és egyházi tekintetben nevezetes eseményeket. Révész Imre közleményét („Mit kell tudni minden ref. embernek a keresztelésről, az esketésről és a temetésről?“) minden ref. embernek