Sárospataki Református Lapok, 1923 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1923-01-07 / 1. szám

2. oldal. SÁROSPATAKI REFORMÁTUS LAPOK 1. század hit iránti hajlandóság­a egyházunknak csak meg kell újulni a Krisztusban, meg kell teljesedni a Krisztussal, emberek nagy tömegeit fogja foglyul vinni ama mennyei király elé s ezzel kétségtelenné tenni, megnövelni élethez való jogát és képességét. Minden szervezet életében van virágzás és tespedés; hatalmas erőkifejtés, minden irányban való hatás és szomorú ellazulás ; egészséges fej­lődés és veszedelmes megbetegedés. Mihelyt azon­ban egy ilyen tespedő, ellazult, korosodott szer­vezet észreveszi magát s a tes­tet, amelyre jutott, már meg is állt a züllésben, hanyatlásban és a gyógyulás, erőgyűjtés, izmosodás, a renaissance útjára lép. Egyházunk már túl van elerőtlenedése megállapításán, tudatában van megújulása felté­teleinek, lehetőségének, azért van jogunk hittel, bizalommal nézni a jövendőjébe. gr. Mustármag Az a kis mag, mely környékünkön nemré­giben eltűntetett, Isten segítségével az első hajtást, az első rügyet kihajtotta, megmutatta A papok társaságának adventje a beteljesülés karácsonyává vált. Advent utolsó hetében jöttünk össze először hejcei kis gyülekezetemben. Az összejövetel vallásos estével volt összekötve, hol a szomszéd lelkészek szóllottak a gyülekezethez. A közös gyülekezeti ének után Hörcsik Lajos vilmányi lelkész-testvér imája s alkalmi irásmagyarázata nyitotta meg az estét, ki Máté V. 17. találó textusa alapján azt magyarázta, hogy nem a meglévő vallásos érzések, egyházi állapotok eltörlésére, megváltoztatására jöttünk össze, hanem inkább megerősítésére. Majd Frenczel Béla göncruszkai testvér tartott egy na­gyobb s alkalmi vonatkozású tartalmas beszédet, (nem prédikációt) amelyben vázolta jelenlegi val­lásos, egyházi életünket, annak hibáit, fogyatkozá­sait, az összejövetel célját, összehasonlítást téve a régi idők, a régi emberek kegyességével, életével s ez összehasonlításból azt az eredményt igyeke­zett levonni s bemutatni, hogy a mostani állapot tovább fenn nem maradhat egyházunk végveszélye nélkü­. Hangsúlyozza azt, hogy ha Kálvin m­a megjelenne közöttünk, nem igen ismerne rá elgon­dolt eszményére. Végül Farkas Elek gönci lelkész­­testvel szólott a gyülekezethez, igazán átérzett, hivatásának magaslatán álló záróbeszédet, össze­foglalva még egyszer a mostani s ezután tervezett összejöveteleink célját. Beszédjének lelkes szavai mély nyomot hagytak a megjelentek lelkében s az első apostoli gyülekezet nemes, szent elhatá­rozásai reszkettek a szemekben s tündöklőttek az arcokon. Megköszönve a szomszéd testvérek szives fáradságát hiveim nevében, a szavalatokkal s ének­számokkal tarkított este véget ért egy közös gyü­lekezeti énekkel s mindnyájan azzal a benyomás­sal távoztunk lelkünkben, hogy szebbe értékesebb karácsom ajándékot nem kaptunk még sohasem. A vallásos este előtt a magunk lelkével fog­lalkoztunk, a magunk lelkészi bajait, gondjait, mun­káit beszélgettük meg, hogy úgy mondjam orvosi konzultációt tartottunk beteg egyházi életünk felett. Megbeszéltük következő összejövetelünk helyét, programmját, meghúzogatjuk lelkünkben annak a még most csak távol képnek kontúrjait, amikor ez összejövetelek kezdenek majd a mostani álta­lánosságból kiépülni, a megkezdett téglasorok kez­denek majd emelkedni, amikor már a vallásos este előtt vagy után külön-külön jövünk össze a presbiterekkel, az ifjúsággal s velük közösen be­szélgetjük meg az ő speciális, legbensőbb, legszük­ségesebb­­dolgaikat. Felvetettük könyveink kicse­rélésének eszméjét s az átolvasásuk után azok tar­talmának megbeszélését. Szóval lelkünk kikötőjéből ezer színes lobogóval feldíszített hajó indult el. Adná Isten, hogy e sok kedves lobogóból az élet harcai között, egyet se foglalna el az ellenség, hogy e szerény, de átérzett munka követőkre ta­lálna, hogy e kicsi mustármagból hadd nőne fel a kálvinista egyháznak hatalmas, megerősödött tája, melynek szívós kérgéről hadd pattannának vissza az ellennek minden fejszecsapásai. Kiss József: IRODALOM. * MéliuSZ Péter emlékezete, halála negyedfél­­százados évfordulóján. Kiadja a tiszántúli ref. egyház­kerület. Debrecen, 1922, 22­­. — A füzet tartalma, az egyh. ker. közgyűlésnek a nagy reformátor iránt kifejezett hódolata után, S. Szabó József jő­­gi­án. igazgatónak az egyh.-ker. gyűlésen felolva­sott, a történetíró hozzáértésével és alaposságával, a kálvinista lélek melegségével és a stilus meste­rének színes előadásával megírt emlékbeszéde, amely az I. részben — széles kortörténeti alapon s szinte magasztos eszmévé finomultan, — a Méliusz lelki képét rajzolja meg, míg II. részében a reformátor rövid életrajzát nyújtja. — Debreceni naptárok. 1. Debreceni képes Kalendárium. XXIII. évfolyam. A régi jóhírű és díszes kiállítású naptárban több, a ref. nevelésre­­oktatásra, tudományra-r műveltségre és ezek mun­kásaira vonatkozó közleménnyel találkozunk. Baja Mihály debreceni lelkész több képpel illusztrált hosszabb közleményben Baltazár D. püspök ame­rikai útjáról számol be; E. K. az új főgimn. igaz­gató , S. Szabó József arcképét kíséri melegen méltató sorokkal, míg az utóbbi a főgimnázium két jeles elhunyt nyug. tanáráról: dr. Nagy Zsig­­mondról és Kulcsár Endréről közös szeretettel írt emlékezést; Koncz Aurélné leánygimn. igazgató „A magyar prot. nők hivatásáról" rajzol fölemelő képet, Baja M., Gyökössy E. költeményekkel, Révész Imréné műfordítással szerepel.—11. Magyar Naptár. A Kálvineum javára kiadja a BMLE, szerkeszd Beke Antal. Gazdag tartalma papokra elég érdekes lehet, de úgy látjuk, nem eléggé népszerű jellegű, vagyis nem igen törekszik a nép szélesebb rétegei közt való elterjedésre. S. Szabó József 3 ik részét közli szépen megírt történeti regényének (Aki a férjét vérpadra vitte), ugyanő érdekesen megírt közleményben foglalja össze a­z. 1923-ik évhez fűződő 1—2—3—4 évszázados, vallási és egyházi tekintetben nevezetes eseménye­ket. Révész Imre közleményét („Mit kell tudni minden ref. embernek a keresztelésről, az eske­­tésről és a temetésről?“) minden ref. embernek

Next