Sárospataki Református Lapok, 1924 (19. évfolyam, 1-51. szám)

1924-01-13 / 1-2. szám

mint 50 év óta, szellemi részében a Főiskolai Iro­dalmi­ Kör, anyagi vonatkozásában a gazdasági ügyeket intéző főiskolai szervek intézték. Kimond­hatatlan erkölcsi és szellemi nyereség volt az, hogy ref. elemi, sőt középiskoláink nemcsak val­­lástani, hanem más irányú ismereteiket is olyan könyvekből meríthették, melyek az ismeretek kor­szerű mértékén túl úgy vallási és erkölcsi, mint nemzeti szempontból teljesen megbízhatók voltak. Ezen könyvek kulturális jelentősége mellett tisz­teletadás nélkül ma sem lehet elnézni. A vezetés patriarchális liberalitása lehetővé tette, hogy né­melyek ürügyek felsorakoztatásával, vagy anélkül is, egyszerűen mellőzzék ezeket a könyveket, s a nagy reklámnak hódoló készséggel olyan köny­veket vezessenek be, melyek az egyházi érdekek­kel sokszor merőben ellentétesek voltak, Így aztán nem egy könyvnél előfordul, hogy egy-egy kiadás a kelleténél hosszabb ideig várt vevőkre s a kor­szerű tartalmi és tantervi módosítások késtek, bár a belőlük kiáradó egészséges szellem ezekért bő­ven kárpótolt, így találta a tankönyvkiadást a háború. A tanítók hadbavonulása, az iskolaügy másodrendű­­sége, a nehezedő életviszonyok stb. még fokozták a helyzet romlását. De azért a főiskola, a haszon­ról való lemondás mellett, ez idő alatt is nyom­tatott könyveket, hogy szakadás ne legyen- A forradalmak, majd a kerület megcsonkítása,, a megbénult és veszélyes szállítási viszonyok , a tanügyi anarchia még súlyosabbá tette a tanköny­v­kiadást. A tankönyvek árának korlátozása azt­án oly mértékben koronázta be ezt a szomorí­­ a­­matot, hogy a könyvkiadás csődjéről kel szólnunk. Ez volt a helyzet 1921 tavaszán. Egy két könyvnek él ibb kiadását még xuí­gkisérkni a 13- fősMar­chi­a könyvraktár és nyomdaügy ci. körül régebb időktől né .külözött s végre-valahára visz­szaállitott kívánatos rend lehetővé tette az alapo­sabb számvetést. És ekkor kitűnt, hogy az el­adásra kerülő könyvek ára nemcsak nem térül meg, hanem a könyvek kiadásával járó óriási ki­adások a főiskola egész költségvetésének m­egren­­dítését vonnák maguk után. Az egész évi könyv­­árusítás, mintegy 37 könyvnek és csomó nyomtat­ványnak ára, a megkötött árak mellett, nem elég arra, hogy egyetlen könyv újabb kiadásának költ­ségét fedezze. Eközben pedig kezdtek a könyvek kifogyni. Hol egyik, hol másik könyvről kellett jelenteni, hogy a szeptemberi piacra már nem elég a szük­séglet fedezetére. Az Irodalmi­ Kör vérszegénysége mellett is próbálta erőszakolni az újabb kiadáso­kat. Az ez ellen fellépő és tagadhatatlan gazda­sági okok mellé új argumentumok kerültek: egyes könyvek tartalmi értékének kérdésessé tétele, a csonka kerület könyvfogyasztó képességének apadá­sa, újabb tankönyvírók bevonásának szüksége s a fogyasztás körül újabb érdekkapcsolatok létesítése. Csaknem mind helytálló, komoly megfontolásra igényt tartó szempontok. A kérdés csak az, hogy váljon épen most időszerűek és m­egvalósíthatók-e ? A fegyverek mineműsége csatákat dönthet el. De azok jóságának kétségbevonása s ezért szét nem osztása, s igy a katonáknak fegyvernélkülisége már eleve lemondás nemcsak a győzelemről, hanem még a küzdelemről is, így került az ügy hosszabb belső emésztődés után a főiskolai fórumok elé. Előbb a gazdasági választmány s illetőleg annak nyomdabizottsága foglalkozott e kérdéssel, keresve a megoldást. Mi­után kitűnt, hogy a fenti okokból, elsősorban a könyvek árának korlátozásán megtörő gazdasági viszonyok folytán ez a kérdés belső ügyként alig oldható meg, két indítvány merült fel. Ezek közül az első az volt, hogy a könyvkiadásban a főiskola hívja segítségül az egyházkerületet, miután a könyvkiadás nem elsőrendűen főiskolai érdek, hi­szen a kiadásában megjelent könyvek 80°/6-a az egyházkerület elemi iskoláinak igényeit van hivatva szolgálni. így tehát jogos a felhívás, hogy egyház­­kerületünk a kezelésében levő tőkéket nem ma­gánosoknál gyümmölcsözteti, hanem megfelelő ka­matoztatás mellett könyvkiadásba fekteti. (Folyt. köv.) IRODALOM. * A Bethlen Gábor irod. és nyomdai r.-t. újabb kiadványai: 1. Nagyasszonyok a magyar reformá­cióban, irta H. Kiss Géza. 70 1. Ref. egyházunk sok küzdelmek közt élő, de sok nagy jellemet termelő múltjából a jó tollú ifjú író öt nagy nő­alakot mutat be a Bethlen Könyvtár e legújabb füzetében, akik nemüknek díszei, egyházunknak örök dicsekedései voltak, akik közül a két első (Károlyi Zsuzsánna s Lórántfi Zsuzsán­na) egyen­rangú munkatársa volt nagynevű férjének, a­z utolsó meg a férje hírét és érdemét túlhaladó­­ jelentőségre tett szert, (Bornemisza Anna, II. Apafi­­ Mihály ura, Árva Bethlen Kata), akik mindannyian mely belátás, buzgó vallásosság, az egyházért, iskoláért és a tartm­án­yért nagy áldozatokra kész nemes szivük által tétinek ki. Minden ref. nő meghatottsággal és épüléssel fogja e szépen, oda­adással, nagy tárgyszeretettel irt füzetet olvas­hatni. — 2. Porból az Égig. Versek ; irta V. Sipos Ida. A 118 lapra terjedő, csinos kiállítású kötet 43 verset foglal magában, vegyesen elbeszélő és lírai verseket. A­z első csoportban csupa meleg vallásos hangulatú, emelkedett szellemű költemény lép elénk kedves, lágyan omló előadásban; talán nem ráznak meg viharzó erővel, de mint az ibolya, üde színekkel és illatokkal gyönyörködtetnek. Asszonyok, lányok a magok gyöngéd, nemes érzé­seinek kifejezését fogják bennök találni. — 3. Gyermek-Imák, írta Csűrös István. Mintegy 21 kü­lönféle alkalomra szóló, rövid, világos, benső ér­zésből fakadó imát találunk a kis, ügyesen össze­állított, csinosan bekötött könyvecskében; befeje­zésül az Úri Ima, Tízparancsolat, Hiszekegy s 22 szép bibliai ige következik.­* Az út. Szerkesztik dr. Imre Lajos, dr. Mak­­kai Sándor, dr. Tavaszy Sándor. Nov.—decemb. szám. Tartalma: Ünneptelenség ; Beszédvázlatok ; Vasárnapi iskolai vezérfonal; A vasárnapi iskola célja, anyaga és módszere; A konfirmációs elő­készítés kimélyítése; A kér. hit és történelem (Cramer holland tanár kolozsvári székfogl. beszé­de); Mi a pietizmus és mi nem pietizmus? irodalmi 1—2. szám, 2. oldal. SÁROSPATAKI REFORMÁTUS LAPOK

Next