Sárospataki Református Lapok, 1925 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1925-01-04 / 1. szám
2. oldal. SÁROSPATAKI REFORMÁTUS LAPOK 1. szám. Az egyetemes konvent tankönyvpályázata. A ref. egyetemes konvent tankönyvbizottsága pályázatot hirdetett néhány közép- (és szak ) iskolai tankönyvre, aztán népiskolai tan- és vezérkönyvekre és végül a református egyházigazgatás körében használatos kezelési nyomtatványok tervezésére. Tudomásom szerint ez a hirdetés csak a Debreceni Protestáns Lapban, mint a tiszántúli ref. egyházkerület hivatalos lapjában jelent meg, pedig közre kellett volna adni a többi ref. egyházkerületek lapjaiban is. Mi, tiszáninneniek mindenesetre sérelmesnek tartjuk a közzététel elmulasztását, mert sokaknak nincs módjában, hogy a Debr. Prot. Lapot járathassa, vagy legalább olvashassa. A pályázat így — sokakra nézve, — a kellő nyilvánosság hijján jelenvén meg, a pályázni szándékozók egy része már eleve kizáratott abból. Sajnos, a kizárás még ezenfelül is megtörtént, mert hiszen több könyv elkészítésére — pályázat mellőzésével — megbízás adat van, ezeknek megírására pályázni sem lehet. A pályázati hirdetés szerint „a tankönyvek és vezérkönyvek a legújabb tantervek alapján készüljenek.“ Félő, hogy vagy a tankönyvírók, vagy a tankönyvet használandó tanítók jutnak zavarba, mert más tanterve van a dunántúli, a tiszáninneni és a tiszántúli, sőt esetleg a dunamelléki egyházkerületnek is. A tiszáninneni ref. egyházkerület tanterve ugyanis érvényben van. Nincs róla tudomásom, hogy a dunántúli tanterv érvényessége megszűnt volna. Bizonyára megtartotta a tiszántúli egyházkerület is a maga tantervét. Ime, három, esetleg négy tanterv ! Ugyan melyik szerint készüljenek az egységes új tankönyvek? Nagy kérdés egyébiránt, hogy lehet-e, helyes-e egységes tantervet és különösen egységes tankönyveket készíteni? De ezt most hagyjuk. Szerfölött csodálkoztam rajta és első tekintetre nyomdahibának véltem, hogy „Beszéd- és értelemgyakorlat“-ra (II. o. 4—5 ív) is hirdettek tankönyvpályázniot. De mégsem lehet sajtóhiba, mert a pályázatot a beszéd- és értelemgyakorlat vezérkönyvére külön is meghirdették. Beszéd- és értelemgyakorlat tankönyvből? Hiszen ez a tárgy természetével és céljával egyaránt merőben ellenkezik. Hibának tartom már azt is, hogy a II. o. tanuló kezébe e pályázat alapján vallástanból tankönyv (egy és fél ív) kerül; nem helyeslem, de megértem. Amaz azonban képtelenség. A pályázati hirdetés szerint a népisk. III. o. számára természetrajz (! ?) is készül. Tisztára új dolog a mi tanítóságunk előtt. Pikantéria számba megy, hogy a természetrajz több osztályban már nem fordul elő s így a III. o. nak egy tankönyvével több lesz, mint a IV. osztálynak. Ne vegye senki rossz néven, ha megkérdezem, vájjon melyik tanterv szerint fog ez a tankönyv készülni? Számtan a népisk. I. o. részére 2 ív, a II. o. számára 3 ív kell. Ilyennek használata a második osztályban sem helyes, az elsőben meg egyenest vétek. Olyan iskolába, melynek első osztályában a tanuló kezébe számtani kézikönyvet, a második osztályában a beszéd- és értelemgyakorlatra is tankönyvet adnak, okos szülő gyermekét nem küldheti. A tankönyvbizottság felesleges könyvekre is hirdetett tehát pályázatot, de másfelől szükségesre nem hirdetett, így nem hirdetett énekkönyvre. Az énektanítás elmaradottságát néhányan évtizedek óta hánytorgatták. A háború folyamán aztán teljesen nyilvánvalóvá lett, hogy nem üti meg mértékét. Az egyháziének-tanítás érdeke is az előbbivel együtt hangosan kiált legalább vezérkönyv után. Szöget üt az ember fejébe, hogy 16 népiskolai tárgy közül miért csak 4 tantárgy vezérkönyvére van pályázat hirdetve s miért épen arra a négyre ? Senki sem csalhatatlan közönünk. Tévedhetünk, hiszen emberek vagyunk. Épen ezért távol áll tőlem az akadékoskodásnak minden szándéka, de ezek a kérdések mégis csak tisztázandók. Fájdalommal tölt el, hogy a pályázat megszerkesztésében nem találok az ügy nagy fontosságához mért körültekintést, logikus következetességet és mindenek felett paedagogiai céltudatosságot. Hodossy Béla, Horatius szerint: Aranyközépszer drága módján Élni egyszerű életet. Nagy álmokban sohsem csalódván Tervezni inkább keveset. Az élet szédítő magasán Ritkán érezni nagy gyönyört, Mert késő már a sok gond aztán, Ha test és lélek összetört. S nem jó talán egy percig sem fent: „A villám ormokat keres." Középmagasban béke és csend iS élni ezekért érdemes. De lent is ám sohsem maradni! Ki lent fetreng, még vétkesebb ! E másik szélsőség is annyi, Mint hivatást tagadni meg. Sohsem félni ettől a szótól, E gondolattól : messzeség — A tenni vágyó erre gondol — De tudni kell, hogy: most elég! Jó sorsban magát nem elbízni, Bajban nem adni fel reményt — . Ki sokat akart s szépen élni, Az aranyközépszerrel élt. Sigethy Ferenc: IRODALOM. * Irodalmi értesítés. 1923-ban — a nagy író születésének 300 éves fordulója alkalmából — lefordítottam Pascal Vidéki Leveleit magyarra (a műhöz irt bevezető tanulmányt a Prot. Szemle febr.—márciusi füzetében tettem közzé), de a magyar fordítás kiadására nézve csak most sikerült a M. Traktátus Társasággal megegyezésre jutnom.