Sárospataki Református Lapok, 1926 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1926-01-03 / 1. szám

XXI. évfolyam. 1. szám Sárospatak, 1926 jannár 3. SÁROSPATAKI REFORMÁTUS LAPOK A TISZÁNINNENI REF. EGYHÁZKERÜLET ÉS A SÁROSPATAKI FŐISKOLA KÖZLÖNYE. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI Díj: Főszerkesztő: Felelős szerkesztő és kiadó Dr. RÉVÉSZ KÁLMÁN Dr. RÁCZ LAJOS HIRDETÉSEK DIJA: Egész évre _ ... ______ 10 korona. F őmunkatársak: Megegyezés szerint. Fél évre ... _ ............ 5 korona. MA RTON JÁNOS, ENYEDV ANDOR, FORGÁCS GYULA TARTALOM: M.: Új esztendő. — Forgács Gyula: Az ORLE és a világiak. — Nádházy Bertalan: Igehirdetésünk. — Come- nius Sárospatakon. (Folyt, köv.) — Irodalom. — Vegyes közlemények. — Szerk. üzenetek. — Hirdetés. Új esztendő. Drága ajándékként új esztendőt adott kegyel­mes Istenünk. Itt áll előttünk üdén, frissen és biztatóan. Olyan csodálatos a jövetele! A kis uj­júnkat se mozdítottuk meg érte és mégis itt van, S ha ezer kézzel húztuk, vontuk és erőltettük volna is a jövetelét, mégsem jött volna el. Jött csodálatos könnyen, halkan és nesztelenül, ahogy száll mély éjszakák öléből a harmat, virág kely- hébő! az illat, zord tél komorságából a tavasz. Reggelenként a fény megszületését csodálom igy egyre megújuló áhítattal. Csak percek múlnak el és mégis mily óriási a változási Még alig előbb tompa, vak, süket és szürke volt minden. Nagy álomfüggöny lógott a fáradt alvókon. Fekete zász­lókba bújtak a fák, nem tudott rejtekhelyekre a madarak s mindaz, ami élet. S egyszerre a fény eláradó világossága mindenen. Már itt van az új nap. Megelevenedett az élet Körülölel, átfog, buz­dít és serkent. Mint drága alkalom áll elénk, mint ö,röm és áldás hull reánk. S szívünk hálával szól: Óh felséges Ur, mi kegyes Istenünk ! A mi Urunké a napok hosszú sorát jelentő idő: az új esztendő is. Mint nagy, kedves aján­dékot vegyük el Istenünk kezéből. Vegyük el alá­zattal. Érezzük át, hogy Ő adta, kegyelmessége hozta el, szeretete küldte s mondjuk előtte lebo- rúlva: Légy áldott, Istenünk! A reggel világosságában már előttünk van­nak munkáink, tennivalóink, feladataink és baja­ink. Ne kezdjünk ezek felsorolásához, ne fogjunk ezek megoldásához addig, amig szívünket át nem járja egészen, hogy minden annak a kezében van, mindent az hordoz, akié az év, az idő, az élet. Keressük először az ő országát, amint Idve- zitőnk mondja. Egyre több és nagyobb szükség van olyan emberekre, akik nem magukban bíznak, hanem örökkévaló mélységekből táplálkoznak, akik nem a maguk, hanem Isten dicsőségének eszközei, akik nem azt akarják, hogy nekik szolgáljanak, hanem hogy az ő életük szolgálatát fogadja el az élet Ura. Az új esztendő eljöttének csodája tölti el telkemet. Az Úr hozta el. S ámulva érzem, hogy Ő fogja végezni annak igazi munkáját io, gyűjtve magának az övéit az alázatosak, a kicsinyek, az előtte leborulók, az egyedül benne bízók, az egye­dül benne élők közül. Legyenek, Atyám, a tieid közt a mi íróink és a mi olvasóink. M. Az ORLE és a világiak. Sütő Kálmán lapunk 44. számában e címen közölt cikkében kifogásolja az ORLE kecskeméti kongresszusáról írott cikkem e kitételét: „ne mond* juk kizárja, hanem kínosan megkülönbözteti“ az ORLE egyházunk világi tagjait. S. K. érdemes cikkében azt mondja, hogy az ORLE annyira nem zárjaki avi'ágiakat, hogy azok pártoló tagokul be is Téphetnek. Továbbá azt hangsúlyozza, hogy más egynemű fogialkozású egyéneknek is pd. tanítóknak stb- vannak szak­egyletei, miért ne lehetne a lelkészeknek is. E megállapításokkal szemben természetesen nincs és nem is lehet ellenvetésem. Hogy azon­ban nem ok nélkül használtam a fenti kifogás alá eső kitételt, legyen szabad igazolásomra megje­gyeznem a következőket. A kecskeméti kongresszus főtárgya az „Egy­séges politikai, kulturális, szociális és gazdasági Programm a magyar Kálvinizmus részére“ című fü­zetbe foglalt nagy jelentőségű normák és pia desi- deriak megvitatása volt. E programúi, amint címe is mutatja az egyházi és iskolai kérdéseken kívül foglalkozik politikával, nyomdai, művészeti, anya­védelmi, lakásügyi, ipari, kereskedelmi stb. kér­désekkel is. Cikkem írása alatt előttem volt a Programm és- önkónytelenül is arra gondoltam, hogy ezt a nagyszabású tervet maga az ORLE, helyesebben mi lelkészek egymagunkban nem va­gyunk képesek kellőképp propagálni, annál ke- vésbbé megvalósítani. Eszembe jutott azután, hogy milyen jó is lenne nekünk lelkészeknek, ha egy­szer már a magunk pásztori kötelességeinknek szentelhetnék minden időnket és erőnket, ha a gyü­lekezet világi tagjai levennék vállainkról az erősen világi gondok, az egyházadó kivetés, behajtás stb. terheit. És igy jutottam arra a megállapításra, hogy az ORLE ilyen programmot csak a világiakkal együtt képes megvalósítani, tehát a világiaknak ott kellene lenniök igazság szerint a cél kitűzés­nél is, különben várhatjuk-e segítségüket a végre­hajtásnál? Vegyük tekintetbe továbbá azt is, hogy

Next

Regisztráció Regisztráció
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék