Sárospataki Református Lapok, 1926 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1926-01-03 / 1. szám
4. oldal. SÁROSPATAKI REFORMÁTUS LAPOK 1. szám. jának tisztességes fizetést és az ilyeneket nagy tiszteletben tartsák. 42 Ha meggondoljuk, hogy Comenius az eddig ismertetett műveket, tankönyveit, iskolai beszédeit, előterjesztéseit, a két rendbeli Fortiust, kedvezőtlen körülmények s a jóslatokkal járó izgalmak közt, aránylag rövid idő alatt, az 1650/1 és 1651/2-ik években írta és adta ki : meg kell hajolnunk az ő fáradhatatlan szorgalma, buzgó lelkesedése, erélye és munkabíró képessége előtt. Azonban az ő reformátori munkássága ezzel még nem ért véget Sárospatakon. Minden irányban használni akarván, a tanügyi javítások mellett az erkölcsök nemesítésére is kiterjesztette figyelmét. Paedagogiai felfogásából folyt, hogy a tanítást ne válassza el a neveléstől, a tudományos képzettséget az erkölcsi műveltségtől. Szükségessé tette ez irányú fellépését az a tapasztalat is, hogy akkori tanuló ifjúságunk szokásaiban nyers, durva és faragatlan volt s a féktelen csinek és rakoncátlan kihágások napirenden valának, melyekről több helyen szemrehányólag és az előjáróságot elővigyázatra intve emlékezik meg műveiben. 45 így írta 1653-ban „Praecepta morum“ c. művét, 44 melyben 16. e. alatt rövid mondatokban adja elő azokat a magaviseleti és illemszabályokat, melyekhez a tanulóknak a mívelt társaság igényei szerint alkalmazkodniok kell, ha isten és emberek előtt kedvesek akarnak lenni. A legapróbb részletekig menő utasításokat ad arra nézve, hogy miként kell állni, járni, ülni , milyen legyen az arc, homlok, szem, orr, száj, ajak, nyak, váll és kéz tartása, a nevetés, köpés, orrfúvás, ásítás, prüszkölés, köhögés lat. módja. Körülményesen kiszabja, hogy kell viselkedni az iskolában a tanulótársak és a tanítók irányában, reggel, estve, evés és játék közben, a templomban. Ide mindenkinek sorban, énekeskönyvvel és bibliával kell menni. Buzgó éneklés, imádság s isten beszédének áhitatos hallgatása mellett, azt is megkívánja, hogy a II-ik osztálytól kezdve minden tanuló jegyezze az egyházi beszédet és templom után a hallottakról és tanultakról adjon számot tanítójának. Az 1653-ik évben még egy más művet is írt a sárospataki iskola számára „Leges scholae bene ordinatae“‘ címen, de az elöljáróság nem fogadta el, részint azért, mert az iskolának meg voltak régi törvényei, részint azért, mert a hét osztályra tervezett iskolás nem létesülhetett. 4* E mű nem annyira mai értelemben vett iskolai törvény, mint inkább a hat osztályú iskolai szervezethez alkalmazott rendtartás, mely a cél és eszközök szempontjából minden dolog intézésének módját, helyét és idejét pontosan meghatározza s a közreműködő személyek teendőit szabatosan körülírja, hogy a szorosan összefüggő szervezet zavartalanul folytathassa életműködését. Az I—XXV szakaszból álló szabályzat a „scholae pansophicae delineatio“ elveire van alapítva, ami ebben bő indokolással tárgyaltatik, amabban rövid utasításokba van foglalva. Abból indul ki, hogy valamint az állami, úgy az iskolai életnek is a rend az alapja, melyet törvény által kell szabályozni. Az egész rövid kivonatban itt következik. 1. 1. Az iskolai rendről. E §-ban a rend fogalmának meghatározása után általában kijelenti, hogy azt fenn kell tartani 1) a végzendő dolgokra nézve, milyenek a cél és az annak megvalósítására szolgáló eszközök, 2) a cselekvő személyekre nézve, milyenek a tanulók, tanítók és felügyelők, 3) a fegyelemre nézve, mely a törvény végrehajtásában áll. II. t. Az iskola céljáról. Az iskola céljának azt tartja, hogy az emberből valódi embert, a keresztyénből valódi keresztyént formáljunk, azait azáltal érünk el, ha a növendéket dologhoz értővé, beszédben és cselekedetben ügyessé tesszük s a mellett erkölcsi miveltségre s kegyességre neveljük. III. t. A helyiségről. Megkívánja, hogy ahány osztály van, annyi tanterem, minden tanteremben egy-egy tanszék és megfelelő ülőhely legyen. A tanszék úgy állítandó, hogy arra a világosság hátulról jöjjön. A tanteremben minden tiszta és csinos legyen, hogy a csínt megszokván, azt a maga lakásába is átvigye a tanuló. A tanterem fala az osztály tantárgyaira vonatkozó rajzokkal, képekkel sat. legyen ellátva. Nyilvános cselekvények, iskolai ünnepélyek és szinielőadások számára egy nagyobb terem rendezendő be, mely képekkel nem díszíthető. IV. t. Az idő beosztásáról. Az idő bölcs beosztására nézve rendeli, hogy a munka és pihenés ideje, óránként, naponként, hetenként, hónaponként, évenként pontosan megtartassák. Minden órára ki legyen szabva a munka, melyet múlhatatlanul el kell végezni s azután egy félórai pihenő legyen. Naponként csak négy órát kell fordítani komoly tanulmányokra. Ezen kívűl egy órát szánni reggel a buzgósági gyakorlatra, ebéd után zenére és mennyiségtanra és iskola után ismétlésre. Hetenként szerdán és szombaton d. u. szünetet kell tartani, a vasárnap pedig istennek szentelendő. Negyedévenként egy-egy hét szinielőadásokra tartandó fel. Az iskolai év ősszel kezdődik és végződik. Ezen időn túl senkit sem lehet felvenni. Nagy szünidőül szolgál 8—8 nap a sátoros ünnepek előtt és után és aratáskor egy hónap. V.t.A példányképekről. Azt, amit az iskolában tanítunk, azt előbb szemléltető példában kell bemutatni, melynek élőnek vagy élethű másolatnak kell lenni. Ez lehet minta vagy kép vagy szóval való leírás. Olyan dolgokban, melyeket nem lehet lemásolni vagy leírni, a tanító maga legyen élő példa. VI. 1. A könyvekről: A könyvek kétfélék : isteni és emberi könyvek. Isteni könyvek: a természet, szentírás, lelkiismeret. Inkább isten, mint a világ szerint akarván nevelni, óhajtja, hogy az ő célja szerinti iskolában kiválólag az isteni könyvek legyenek érvényben, az emberi könyvek csak arra szolgáljanak, hogy azok érkezésére és olvasására egyengessék az utat. VII. t. A módszerről. A módszer örök törvényének mondja. « L. u. o. 233—34. 1. 43 L. Fortius redivivus. Paedag. Bibliothek XI. B. 221. 225. 1. és Primitiae laborum 115. 216. 1. 44 Kijött ez Sárospatakon 1653-ban. L. Primitiae laborum 115. 1. De ebből a kiadásból ma már egyet sem ismerünk. Újra kiadta Enyedi Sámuel Váradon 1658. L. Szabó Károly R. M. K. 919. sz. Ennek 1709-iki kiadása nálunk egyetlen példány. Magyar rímes versekbe szedte Menyet Tolvaj Ferenc. L Sz K. R. M. K. 1404. sz. 45 Ez nem jelent meg akkor nyomtatásban, de ki van adva azOpera omnia XIII. kötetében és németül a Paedagog Bibliothek XI. B. 248-80. 1. 48 L. Paeolog Bibliothec. XI. B. 280.