Sárospataki Református Lapok, 1927 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1927-01-02 / 1. szám

XIII. évfolyam. 1. szám. Sárospatak, 1927 jannár 2. A TISZÁNINNENI REF. EGYHÁZKERÜLET ÉS A SÁROSPATAKI FŐISKOLA KÖZLÖNYE. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI DÍJ: Egész évre _ .„ ... 14 Pengő. Fél évre------... — 7 Pengő. F őszerkesztő: Felelős szerkesztő és kiadó Dr. RÉVÉSZ KÁLMÁN Dr. RÁCZ LAJOS Főmunkatársak: MARTON JÁNOS, ENYEDY ANDOR, FORGÁCS GYULA HIRDETÉSEK DIJA: Megegyezés szerint. TARTALOM: Farkas István: Nyílt levél és kérelem Fötiszteletü Baltazár Dezső püspök úrhoz. — Külföldi szemle. (Folyt, köv.) — Irodalom. — Vegyes közlemények. — Szerkesztői üzenetek. — Hirdetés. Nyilt levél és kérelem Főtiszteletű Baltazár Dezső püspök úrhoz. Főliszteletű Uram ! Mire ez a pár, igénytelen, de a lelkem mélyéről telkivánkozó sor napvilágot lát, — az új esztendő, ez a nehezen várt és jobbat ígérő ismeretlen már megkezdette szokott mun­káját., hogy egyik helyen korán, másik helyen későn vagy reménységet hervasszon el, vagy re­ménységet koronázzon sikerrel! Jöjjön akarmely adomanya számunkra, az új évvel: új vágyak, új álmok, új munkakedv, új célkitűzések várnak reánk. Bizonyára jóleső örömmel látja Méltóságod is velünk együtt, hogy egyházi élelünkben mintha a szétszórt csontok eievenednenek meg körös­körűi. Valami csodálatos lélekmegmozdulások tart­ják igézetben a lelkeket. Ez az Édenet veszteit s hazája roncsai felett kesergő nemzet mintha be látná már, hogy minden boldogtalanságunk okai, — mi, magunk vagyunk, mert kiengedtük kezün­ket az Isten kezéből és a mi bűnös életünkért ver minket az Isten!... Mindenek tudják már, hogy a tékozló fiúság útjáról csak az Istenre újra reá talált ember, őszinte megjobbulásával, a Krisz­tus után tiszta szívvel vágyódó újjászületett em­berek nagy akarásával lehet újra „^a?a“-találnunk. Igazi És az Istenbe belekapcsolódó emberek, ke­resztyének gyönyörű munkái élnek, balnak, mun­kálnak körülöttünk. Kisebb gyülekezetekben sok­szor alig észrevétetve, nagyobb egyházakban már sokat alkotva, könnyeket törülve, sebeket kötözve, a szeretet segítő munkáit gyakorolva mindenfelé. A sok nyomorúságlátta világra rászakadt sok, sok bánat letörlésére talán sohasem élt olyan őszinte vágy a szívekben, mint ma. És mégis azt kell e tények mellé leszö­geznünk, hogy sok dolog nem jól van nálunk. Ha a lélek ott munkál is nagyotakarásunk mé­lyein, mégis fájdalmasan keil látnunk, hogy az egységes kálvinista célkitűzések helyett, a „sok­arcú kálvinismus“ életét éljük. Nem a Tiborcok lázadozásával, de az egyháza boldogságáért ag­gódó hívő ember szeretetével, az induló új év elején kérnünk kell Méltóságodat, a Vezért, a szíve mélyén Krisztusgyújtotla lüzeket, éleszlgelő, a munkában és a harcokban mindig elöljárót, hogy az egységes ösvények meqkészitésére hivatott egyetemes zsinat ez évien ülne már össze és az elavúlt, a ha­lódó időknek sok rendelkezésében meg nem felelő Egyházi Törvények s azok §-ai mellé hozzásimuló Rendtartások megkészítiessenek. Azért merem venni a bátorságot a felkérésre, mert az én egyházme­gyém mar évek óta kérve kéri Méltóságtokat a zsinat összehívására és már egyházkerületünk is ott volt ez évben, a zörgetők között. Csak azért nem mehetett teljesedésbe ez irányú kérelmünk, mert a törvényben előírt kerületi csatlakozási szám, nem lelt meg . . . Pedig egész sorát felmutathatjuk az indokoknak. A belmissiói tennivalók egyöntetű végzése; a Kálvin Szövetség hatalmas lendülettel meg­indult munkáiban is szükséges az egységes parancs! Liturgiánk lassan-lassan, gyüiekezetenkint más és más lett. A budapesti ref. gyülekezet másképen, a debreceni, a sárospataki, a miskolci, a iipjócsa- bai stb. más- és másképen imádja ma az Istent. Az idegenből betévedt kálvinista ember nem tudja, mikor kell leülnie, mikor kell felállania, mert a gyülekezetek vezetői, szerintem önkényesen, eltértek a tulajdonképen minden egyházat kötelező, tör­vényrendelte: egy Liturgiától. De mert eltértek, ezzel azt igazolták, hogy e téren új reformokra van szükség. Az nem baj, hogy új Lilurgia jön. Hiszen a folytonos reformátió egyháza vagyunk! Csuk jöjjön, a kötelezően egységes formai A kath. egyház kimondhatatlan ereje a minden vonalon megnyilvánuló egység és fegyelem. És nálunk jő a másik baj is..,! Az egységes fegyelem hiánya. Fegyelmi törvényeink sok tekintetben gyöngék, a büntetések kiszabásánál a §-ok ezer kibúvót nyúj­tók és nem egyszer az igazság bátor megmondá- sára alkalmatlanok. A jég, törvény ób igazság belüibe több és újabb §-ok kellenek a Krisztus szivéből és a hitvallók, reformátorok bátorságával megvalósítást parancsolva! Kálvinista öntudat fej­lesztésére a biblia mellett a fegyelem okos, igaz­ságos és szigorú meg és betartása a leghatalma­sabb segítségünk. Aztán ott a lelkészválasztási tör­vényünk, melynek további fenntartása kiáltó veszedelem. Gyülekezeteink legtöbb baja a lelkész- választól ered. A párbér rendezés kérdése, a progressiv adózás kimondása, az egyenlő teherviselése he­lyett, a vagyon arányában való teherviselés kö­telező megvalósítása, ma több, mint kötelesség. Sőt itt volna az ideje annak is, hogy mint azt a

Next

Regisztráció Regisztráció
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék