Sárospataki Református Lapok, 1927 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1927-01-02 / 1. szám

2. oldal. SÁROSPATAKI REFORMÁTUS LAPOK 1. szám­ a mindenben egységes, mindenütt egyforma, egyet akaró magyar kálvinista egyházat és akkor oda leend írva neve ama halhatatlanok közzé, akik a 12-ik órában, tehát idejében váltották valóra a szivekben titkon táplált élő reményeket. Ennyi, mit el akartam mondani. Szerintem kálvinista egy­házunk legfontosabb új évi feladatai ezek. Nagy szeretettel kérem méltóságodat, hogy hallgassa meg ezt a pár őszinte kérést, s legyen az új év­ben Méltóságodon és az egész magyar kálvinista egyházakon az Istennek minden áldása. Miskolc, 1926 dec. hó. Mélységes tisztelettel. Méltóságod alázatos szolgája. Farkas István alsóborsodi esperes, kath. egyház sok helyen már cselekszi is, az egyházi adók közadók módjára való kivetése és a község elöljárósága által való behajtása megvalósittas­­sék. Minő boldogság volna az, ha az átkos partnér helyett a lelkész a községi pénztárból venné fel tisztviselő módjára a fizetését ? Ott a Nyugdíj­intézetünk mai anyagi ügyeinek, hogy úgy mond­jam rendezetlen volta. Öreg, 70, 80 éves lelkészek nem mehetnek nyugdíjba, mert a felére valorizált nyugdíj is bizonytalan, csak mint rendkívüli és bármikor beszüntethető segély utadtatik ki. Bizony, csak kezes, kolduskenyér ez így! Miért kíméljük magunkat? Ha foltos a ruhánk, hát legyen még foltosabb! Ne kíméljenek bennünket erre a célra! Amennyi kell a teljes nyugdíj megadására, azt elő kell teremtenünk ! A magas állammal az 184­­ XX. t.-c. alapján újból tárgyalni kell. Elvitte hadi­­kölcsönbe nagyszerű alapítványainkat. Egyházak és iskolák értékei mind-mind elvesztek. Lelkészi fizetésünk kiegészítése a létminimumra legalább, korpótlék, melyet törvény biztosít, tandíjkárpótlás, adósegély, melyeket a legmagasabb sdó biztosított annak idején, a tanítói fizetések önkényes rende­zéséből eredő sok, sok sérelem már régóta fájó sebeink és ezek feltárására a mindenek felett il­letékes zsinatnak régóta, nehezen várjuk a szavát. Öreg lelkészeink számára meg kell adnunk a nyu­godt megélhetés lehetőségeit!... Aztán őszintén szólva alkalmat kell adni az ifjú papi nemzedék­nek a lelkészi munka megkezdhetésére . .. Nyu­­díjtörvényünk mai formájában útját állja az ifjú lelkipásztorok elhelyezkedésének !. .. Ugt látom, a 10—15 éves káplánkodás újra szokásba jő, mert nem adatik meg a mód az öregek nyugdíjba me­netelére ! ... Ott a keserves és bizonytalan sorsú hit­oktató lelkészek panaszos élete. Se künn, se benn. Hiába terjesztem fel őket évek óta, hogy a nyugdíjintézeti tagok közzé felvétessenek- Lejön a válasz, hogy— nem lehet! Legnemesebb munka van reájuk bízva és sorsuk — igazán keserű ... A jövő nemzedékének nevelése az ő kezükben van. Legkevesebb, amit kérhetnek, hogy a tanári státusba osztassanak be a fokozatos előlépé­ssel ! És a többi mind, m­id sürgős, égetően sürgős kér­dés, mely megoldásra vár. És ezek mindenike a helyes megóvással egy-egy a Bethesda tav,t ál­dott hatásúvá felkavaró jó cselekedeti... Új évi feladatok, új évi tennivalók ezek Méltóságos Uram! Nem kérek én ezekre választ sem Méltóságos Püspök Úr. Én, csak a mi egyházmegyénk szebb és jobb jövőt váró óhajtásainak akartam szószó­lója lenni, mert sajnos, azt látjuk fájdalmasan, hogy ezek a nagy kérdések várnak — csak vár­­n­ak ! talán a zsinat összehívásához szükséges anya­giak hiánya miatt... Óh, jajj nekünk, ha csaku­gyan azért volna a késési Méltóságod vezérsége, egyetemes egyházi elnöksége hadd legyen a rég óta várt szebb és boldogabb jövő hajnalhasadása! Méltóságod jól látó szeme, mélységes hite megérzi, hogy a panaszos feljajdulásnak van alapja Nem a türelmetlen várás, de az élni, fejlődni, tökélete­sedni, haladni akaró lelkek rég sóvárgott kérései ezek. Kérem, hallgassa meg és az élre állva akarja, merje meggyógyítani a magyar kálvinista egyház nagy és nyílt sebeit. Merje, akarja megteremteni külföldi szemle. A pápás egyház egészben véve a lehanyatlott 1926-ik évet is szerencsés esztendői közé számít­hatja, mert az egyházpolitika terén kétségbevon­hatatlan sikereket jegyezhet fel évkönyveibe, amelyek fényesen vezetett diplomáciájának teljes elismerésére szolgálhatnak. Mindenek előtt Olasz­országban sikerült neki a kormánynak, vagy inkább a korm­ány mindenható fejének, Mussolini minisz­terelnöknek (duce) jóakaratát megnyernie. E csön­des megegyezés jelei közé sorolhatjuk a vallás­­oktatásnak az iskolákba való visszaállítását, aztán legújabban az Assisi Ferenc életének egyes jele­neteit ábrázoló levélbélyegek kibocsátását, sőt némelyek assisi békéről is beszélnek, melyet Ferenc 700 éves jubileumának évforduló napján az egy­ház állítólag az állammal kötött. Mert a király a megnyitó ünnepélyességeken személyesen részt vett és Mussolini Assisi Ferenc halála napját nem­zeti ünnepnek nyilvánította. Ennél többet igazán nem lehet kívánni. De talán azoknak van igazuk, akik e békekötésnél Mussolinit tekintik az igazi győzőnek. Ha ugyanakkor az „Osservatore Ro­mano“, a pápa orgánuma, afölött panaszkodik, hogy a pápa még saját palotájával, a Vatikánnal és a Szentpéter-székesegyházzal sem rendelkezik szabadon, miután őt ezeknél csak a használati jog illeti meg, ellenben az összes műkincsekért fele­lősséggel tartozik, és hogy ennélfogva, mint pusz­tán tűrt lakója a saját palotájának, a nála akkre­ditált diplomatákkal szemben, akik természetesen az exterritorialitás előjogát élvezik, hátrányban van, d­e panaszok talán úgy tekinthetők, mint a tárgyalások bevezetésére irányuló megnyilatko­zások. Hogy ilyen körülmények közt a waldenseknek és a többi evangélikus szellemű vallásfelekezetek­nek nem valami jó soruk lehet, mindenki elkép­zelheti. Egyházi lapjaiknak hangfogót kell húr­jaikra tenniök vagy a kath. dolgok megítélésétől teljesen tartózkodniok, ha a fascista cen­urának nem akarnak áldozatul esni. Bizonyos, hogy erő­teljesebb evangélikus propagandáról itt egyelőre nem lehet szó. Ezekhez a saját hazájában elért sikerekhez méltón sorakoznak a többi országokban felmutatott sikerei. Az Északamerikai Egyesült Államokban a nyáron eucharisztikus kongresszust tartottak, amely amerikai méreteket mutatott fel: sok százezer résztvevő, szemkápráztató ünnepélyek, misék a

Next