Sárospataki Református Lapok, 1930 (25. évfolyam, 1-50. szám)

1930-01-05 / 1. szám

XXV. évfolyam. 1. szám. Sárospatak, 1930 január 5. Sárospataki Református Lapok A TISZÁNINNENI REF. EGYHÁZKERÜLET, A SÁROSPATAKI FŐISKOLA ÉS A TISZÁNINNENI EGYHÁZKERÜLETI KÁLVIN-SZÖVETSÉG KÖZLÖNYE. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI Díj: Főszerkesztő: Felelős szerkesztő és kiadó: Egész évre 14 Pengő. Fél évre 7 Pengő. Lelkészek, tanítók és Kálvin-Szövet- ségi tagok kedvezményes áru elö- izetési dija egész évre 7 - Pengő. Dr. RÉVÉSZ KÁLMÁN MARTON JÁNOS püspök. Főmunkatársak: ENVEDY ANDOR, FORGÁCS GYULA, Dr. MÁTYÁS ERNŐ és SZABÓ ZOLTÁN; a Kálvin-Szövetség részéről: JANKA KÁROLY egyh.-kerületi Kálvin-Szövetségi 1. elnök és Dr. H. KISS GÉZA. HIRDETÉSEK DIJA: Megegyezés szerint. TARTALOM. Új év — új szolgálat. — Téglássy Audrás: Magyarázatos Biblia. — Sütő Kálmán : A Kálvineumok érde­kében. Balta János: ,,A parasztokért.“ Kálvin-Szövetség. Vitéz Sáfran Géza: In hoc signo. — Irodalom. — Gyülekezeti élet. — Konferenciák. — Előfizetési felhívás. — Vegyes közlemények. — Hiva­talos rész. — Új év — új szolgálat. Az új év eljöttén hajlamosak volnánk arra, hogy mérlegeljük végzett munkánkat, összegezzük az elért eredményeket, tisztázzuk a helyzet képét, hogy nyugodtan, reménységgel és bizodalommal mehessünk előre. Kétségkívül az új év halál dombja alkalmas ilyen munka tételére s az évforduló mintegy kö­telez is a mérleg felállítására. Azonban az új év napja ulydíi sóiéi aggo­dalmak felhőjéből kelt fel, hogy most nincs ideje az elmúlt éven való merengésnek, nincs értelme a megtett munka emlegetésének. Mi természetesen a lelki, szellemi, egyházi, evangéliumi munkára gondolunk. Igazságtalanság lenne tölünk, lia el nem ismernénk, hogy egyházunk, mint lelki hatalom, a nagyszerű megmozdulás sokat Ígérő képét mu­tatja. Egyházunk érzi a felelősség súlyát. Nem esett gyáva csüggetegségnek áldozatúl. Építi a vihart álló jövő alapjait. Itt-ott ragyogó reménység színeit is tünteti fel. Azonban általánosságban olyan nagy a testi és lelki nyomor körülöttünk, annyira ajkunkig értek a megpróbáltatások vizei, hogy azt kell mondanunk: itt semmi el nem végeztetett, itt mindent hősi erőfeszítéssel és szentséges odaadás­sal újra kell kezdeni, különben elpusztulunk. Az a tíz elröppent év, amely nemzetünk szörnyű katasztrófája óta eltelt, nem szülte újjá nemzeti közéletünket. Nem látjuk azt az egészen más, átalakult, megváltozott nemzedéket, amelyet csak az alkotó, termelő munka láza és szeretete hatna át s amely nagyszerű bírókra kelve vég­zetes helyzetünkkel szakított volna a legminden napibb modern pogányság mohó élvvágyával s hősként járná tragikus sorsunk vérrózsás útját. Mintha nem is sejtenék ezrek és ezrek a szédítő ; mélységet, amelynek peremén járunk, önfeledt gondtalansággal táncolnak, mintha vonatnának a végső megsemmisülés őrvényei felé és magukkal sodornak kábán és vakul széles rétegeket. A keresztyén egyházak nem tudtak egyesülni, hogy vállvetett erővel dolgozzanak a nemzet erkölcsi újjászületésének munkáján Sőt némelyik egyház még a vallás értékének megrendítésétől sem riadt vissza, csakhogy a maga képzelt elő­nyeit mutogathassa. Ilyen viszonyok közt mi nem elégedhetünk meg egyes eredményekkel. Annyi ití a baj és oly fenyegető a veszély, hogy itt csak feladatokat láthatunk, amelyeknek megoldására oda kell szán­nunk magú; - .ni és amelyeket meg kell oldanunk. Nincs kétségünk afelől, hogy a mi örökké­való Istenünk állította nemzedékünket e hallatlan nehézségek közé. Szívünk sajog e szenvedő nép­ért, fájdalmunk mérhetetlen a pusztulása miatt. De erős a hitünk is, hogy a mi Istenünk karja hatalmas minket megsegíteni. Hisszük, hogy ő nézi szívünket, számlálja hulló könnyeinket és várja a fordulatot életünkben. Bizonyos, hogy Krisztus evangéliumában ad nekünk megváitó erőket és egyházunk rendelkezik azzal a készség­gel, hogy ezeket az erőket odavigye a bűn — és nyomorúságverte lelkekhez Ébresszük azért Krisztusban megszentelt életre az elvetett magyar föld küzdő gyermekeit. Az egyes lelkek megmentésének és megragadásá­nak a munkája a sürgető feladatunk. A Szent- Lélek Istennel küzdjünk Krisztus uralmának a lel­kekben való terjedéséért. Nyissunk utat a szívek­ben Krisztus evangéliumának. A missziói lélek kezdje meg bennünk munkáját. Vigyünk seregeket a mi királyunk trónja elé. Az újjászületett lelkek ujjászülik egyházi és nemzeti életünket. Nehéz helyzetünk sokszorozza meg bennünk a szolgálat lelkét. Iskoláink, intézményeink, templomaink és hivatalosaink legyenek a szolgálat készséges és alázatos eszközeivé. Hadd nőjjön az Ige ereje, fegyelme és vezetése alatt közöttünk Istennek igazi [ győzelemre elhívott népe, gyöngeségünkben di­csőítse meg Istenünk az ő hatalmát s fogadja el az új évben új szolgálatunkat.

Next

Regisztráció Regisztráció
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék