Sárospataki Református Lapok, 1930 (25. évfolyam, 1-50. szám)

1930-01-05 / 1. szám

4. oldal. SÁROSPATAKI REFORMÁTUS LAPOK 1. szám. akadályokon erőszakkal próbáljon áttörni, mert ha az akadály erősebb volna, megtörné a folyam erejét s az kicsapna a mederből; ha pedig erő­szakkal törné át az akadályt, a rohanó ár partokat szaggathatna: mindkét esetben drága értékeket pusztítana el s nagy kálvinista, de egyben nagy nemzeti célok megvalósításáért folytatandó küz­delmek sikerét tenné kétségessé. A Magyar Kálvin Szövetség azon nagysza­bású — a magyar kálvinizm­us életében, szerény nézetem szerint — forduló­pontot képező és kor­szakot alkotó terve és célja érdekében, hogy egyetemes ref. egyházunk szolgálatára megteremtse a magyar reformátusság egységes egyháztársadalmi szervezetét, nem is alkalmazhat semmiféle más eszközt, mint a lelkeknek felébresztését, meggyő­zését és megnyerését, építő és alkotó munkára való kialakítását. Ez pedig a mai k­aotikus idő­ben midőn a felzaklatott lélek igen nehezen tudja megtalálni a biztos iránycsillagot, igen lassú és nehéz munka, mely mindenekfelett a cél elérésé­nek szükségességébe vetett terhetlen hitet, csüg­­gedést nem ismerő kitartást és minden akadályt legyőző, igazi kálvinista akaratot tételez fel. A Magyar Kálvin Szövetség vezetőségében ezen feltételek megvannak s ezek birtokában olyan munkát végez, mely a Kálvin Szövetség feltétlen szükségességét, tekintélyét, súlyát minden fórum előtt elismerésre készteti. Mindinkább kibontakozik a kálvinista közvéleményben a Magyar Kálvin Szövetség lelkeket egyesítő, hitépítő, ellentéteket ellensúlyozó és kiegyenlítő ereje s mindinkább áthatja a kálvinista öntudatot az az érzés, az a vágy, hogy a magyar reformátusságnak egyetlen országos egyháztársadalmi szervezete lehetséges, mely egy mindent átfogó és mindent magában­­foglaló kálvini nagy gondolatot, egy krisztusi szent örökséget, egyetemes ref. egyházunk nagy gondo­latát képviseli: a Magyar Kálvin Szövetség, mely­ben minden kálvinista testvér megtalálja a maga helyét, munka- és szolgálatkörét. Ezért a nagy gondolatért, ezért a nagy célért meg kell szüntetni minden kicsinyes akadékosko­dást, mely a Kálvin Szövetség kifejlődésének útjába állhat s a nagy cél érdekében ne legyen nagy áldozat lemondani anyagi vagy személyi tekinte­tekről sem. Meggyőződésem, hogy egyetemes egyházunk s egyháztársadalmunk sorsa, jövője igen szorosan össze van kapcsolva a Magyar Kálvin Szövetség sorsával, jövőjével s ezért szentelem erőm javát a Kálvin Szövetség országos megszervezésére tör­hetlen hittel, kitartással és akarattal, de bizakodó reménységgel is. De meg vagyok győződve arról is, hogy eljön az idő — talán nem is oly sokára — midőn azok, kik bármilyen oknál fogva nem vesznek részt­ a Kálvin Szövetség kiépítésének nagy mun­kájában, szégyenleni fogják távolmaradásukat s az egyetemes egyházunkkal szemben elkövetett bűneik terhe fogja nyomni lelküket. Az új év küszöbén azért szeretettel kérem kálvinista testvéreimet: kövessék a Krisztus zászló­ját s támogassanak hittel, kitartással, kálvinista akarattal a Magyar Kálvin Szövetség megszerve­zésében. A siker biztos reményével küldöm újévi üdvözletemet. vitéz Sáfrán Géza ny. altábornagy, a Kálvin Szövetség orsz. szerv. b. elnöke. IRODALOM. * Temetési beszédek. Harminc lelkipásztor közreműködésével szerkesztette és kiadta: Incze Gábor. Budapest, 1929 63 1. A szerkesztő kétségtelenül hasznos ideát vált mindinkább valóra, midőn rendkívüli istentiszteleti alkalmakra, — a keresztelési beszédek után most temetésieket — egy egy sikerült beszédsorozatot ad lelkipásztoraink kezébe. Amint egyfelől meg­győződésünk az, hogy káros törekvés lenne pusz­tán csak tehermentesítés, kényelemiegyezgetés cél­jából beszédköteteket adni az egyéni, mindig al­kalomszerű, önálló, prófétai igehirdetéstől meg­lehetősen elszokott, illetve erre eléggé rá nem szokott lelkészeinknek, másfelől azt is valljuk, hogy nagy szükség van tartalmi és formai tekintetben mintákul szolgáló gyűjteményekre. Ez utóbbi szem­pontból tekintjük nyereségnek ezt az ízlésesen ki­állított, 30 temetési beszédet tartalmazó kis kötetet. Ám ép e szempontból nem­ hallgathatjuk el, hogy tartalmi tekintetben e beszédek egyikénél­­másikánál színvonal tekintetében elég nagy „közbe­­vettetések“ is vannak, s nem fedi mindenik az „Előszóban“ oly helyesen és találóan lefektetett elveket. Újból kifejezésre juttatjuk azt az óhajtá­sunkat is, hogy jó lett volna, ha mindenik be­szédhez járult volna egy egy imádság is. Hasznosnak tartanók, ha szerkesztő a jövő­ben esetleg még kiadandó gyűjteményeiben mél­tányolná ezt a kívánságot, amit a terjedelem ará­nyosításával nem volna nehéz megvalósítani. Kerületünk igehirdetői Felméry Albert, For­gács Gyula, Nádházy Bertalan, Gyü­lvészi István egy-egy sikerült beszédével vannak képviselve. Csak helyeselhetjük, hogy a megszállt területek lelkipásztorai is helyet kaptak a szerzők között. A kötetet szívesen ajánljuk minden lelkész­testvérünk figyelmébe. Ára 3 P. Megrendelhető a szerkesztőnél Budapest, Margit-körút 54. sz. GYÜLEKEZETI ÉLET. A cigándi gyülekezetből tudósítónk azokról az ünnepélyességekről számol be, amelyek jóté­konyan illeszkedtek bele az adventi zárónapok és a karácsonyi ünnepi hangulatok keretébe. Nagy Dezső kántortanító gondos rendezése mellett szép sikerrel ment végbe az énekkar má­sodik műsoros estélye. Janka Károly lelkész pro­lógja, a férfikar és vegyeskar hatalmas énekszámai, Bagócsy Lajos s.­lelkész szíveket lágyító felolva­sása, a jól készült ifjak és leányok szavalatai, egy alkalmi egyfelvonásos darab pompás össz­játéka, ifj. Janka Károly orvostanhallgató megrázó

Next