Sárospataki Református Lapok, 1932 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1932-01-02 / 1. szám
4. oldal, SÁROSPATAKI REFORMÁTUS LAPOK 1. szám, fedezetet. A nyugdíjintézetre áthárítani ezt az öszszeget nem lehetett, mert az ilyen áthárítás — ki tudja, hogy mennyi időre szól az ? — lassanként aláásná magát a nyugdíjintézetet. Meg kell azonban állapítanom, hogy a bizottság a nyugdíjasokon nem nyerészkedett, mert a tőlük 10 százalékban levont összeg 30.500 P t, az adóáthárítással elért megtakarítás 11.000 P t, a két tétel együtt véve 41.500 Pengőt ad ki, tehát 2362 P-vel kevesebbet, mint amennyivel leszállították államsegélyünket. Azt is meg kell még említenem, hogy a hátralékok terhére ugyan, 1931-ben is, éppenúgy, mint 1930-ban az intézet törzsvagyonából kellett szükségleteket teljesíteni. Míg azonban 1930 ban ez a teljesítés kerek számban 20 ezer pengő volt, addig 1931-ben felül van az 50.000 P-n, ami a hátralékok növekedésének a következménye. Év végére a múlt év végi 87.738 P. készpénzvagyon a felénél is jóval kevesebbre, kerek számban mintegy 32.000 P-re olvad le. Ha az államsegély redukációja ennyiben marad is (?) és ha a befizetések ebben a mederben folynak, a készpénzvagyon öt havi kötelezettségek jótállása sem lesz elegendő. Bármily biztosítottnak tekintsük is kinnlevőségeinket, — bár erről is lehetne beszélni, — a készleteinket felélni nem szabad. Mi hát a feladat?! Az, hogy még utolsó erőinket is szedjük össze nyugdíjintézetünk megerősítésére, nem akarok ijesztgetni, hogy azt mondjam, megmentésére. Mihelyest az idők kegyetlenül kemény szorításai valamelyest is engednek, vessük alá vállainkat közös erővel a nyugdíjintézetnek. Az államsegély redukciója oldaláról, amint azt Gönczy Béla lelkésztársunk baljós tekintete a jövőbe pillantva látja, jöhetnek kínos meglepetések. Előkészületlenül ezeknek az időknek nem mehetünk neki. Aki a családját szereti, — ki ne szeretné pedig a kétségbeesés lelkével? — az borús aggodalommal merül el a jövőben. Az orvoslás módjára Gönczy Béla lelkésztársunk rámutat, amidőn a nyugalomba vonulás lehetőségét akarja szinte kizárttá tenni. Ennyire menni nem lehet. Az ifjúság előtt a sorompókat ennyire leereszteni nem szabad. Konventünk elnöki tanácsa már megtalálta és ki is jelölte a követendő utat. A nyugdíjbizottsággal közölte azon határozatát, hogy jövőre a nyugdíjazást csak teljes szolgálatképtelenség esetében és magasabb közérdekből lehet kimondani. Bármennyire méltatlannak látszik is ez az eljárás azokkal szemben, akik akár a korhatár elérése, akár szolgálati idejük teljessége által megszerezték már jogosultságukat, minden jel arra mutat, hogy szolgálatban maradásukkal szolgálják jobban biztonságukat. Kétségtelen, hogy a nyugdíjba menetel ma nagyon kecsegtető rájuk nézve, a teljes kárpótlék leszámítása és a termények nyugdíj alá történt magasabb értékelése, számunkra kedvezőbb helyzetet jelent, mintha megerőtlenült vállakkal a munka terhét hordozzák tovább, de félő, hogy a túzokért a galambdúcot feláldozzák. Míg a nyugdíjintézetet meg nem erősítjük, a legközelebbi jövő célja az, legyen, hogy ha magunk aggkori nyugalmát nem nyújthatja, özvegyeink és árváink ellátására nyújtson teljes biztonságot, amit csak a magunk önmegtagadásával járó kímélet eredményezhet, mivel az hozhatja egyedül abba a helyzetbe nyugdíjintézetünket, hogy az államsegély esetleges további csökkentése, avagy teljes megszűnése esetére is zavartalanul ellátta árváinkat és özvegyeinket és a teljesen munkaképtelenné vált lelkésztestvéreinket. Az 1930. évi 98 nyugdíjassal szemben a nyugdíjasok száma jelenleg 123, tehát az emelkedés 25% Olyan teherpróba ez, amely igazolja az elnöki tanács korlátozó intézkedését. A kötelezettség ilyetén emelkedése s ugyanakkor a jövedelem egy tekintélyes részének elvesztése, intelem és figyelmeztetés arra, hogy féltő szeretettel gondoljunk ne magunkra, akikre nézve még görnyedező vállakkal is édes teher a krisztusi iga, hanem családunk szeretett, erőtlen tagjaira. Janka Károly: A sárospataki ref. főiskola szanálása. (Folyt, és vége.) Részleteiben a bizottság a bevételek szaporítására és a kiadások csökkentésére a következő intézkedéseket tette, szószerint idézve: „Bevételek, szaporítása: 1. Tanári, tisztviselői s bajorosi fizetéseknél az eddigi 1 ’/2°/0 nyugdíjlevonás helyett további 1'/í°/0, vagyis összesen 3°/0 levonás, várható többlet ... __................. 1.700'—P. 2. Theológusok tandijának emelése évi 24 P-ről évi 50 P-re. Várható többlet 70 theológus után........... 3. Theológusok internátusi dijának emelése 120 P ről évi 180 P-re. Várható többlet 70 diák után á 60 P ............................. ... ... 4. Zsindely házbeli kisinternátusban internátusi dij emelés évi 100 P helyett 120 P-re, 30 diák után a 20 P ............................. ........... 5. Minden tanulóra évi 10 P fűtési díj kivetése. Várható többlet 500 diák után ..................................... 6. Egy tanterem visszaállítása a gimnáziumban internátusnak 10 diák a 120 P ............................. ... 7. Gimn. beirási díjak (fejenkint 6 P.) felének az igénybe vétele 430 X 3 P ... ... ... ... ... Összesen: 1 820'— P. 1.290 — P. 15.810'— P. Kiadások csökkentése: 1. Értesítő kiadásánál tetemes redukció terjedelemben és példányszámban. Elérhető megtakarítás a mai 2.600 P helyett ennek fele 1.300'- P. 2. Tanári s tisztviselői fizetések állami rendszerű csökkentése (10-12°/p).......................................... 7.200'— P. 4.200 — P. 5.000'— P. 1.200 — P. 600 — P.