Sárospataki Református Lapok, 1934 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1934-07-01 / 27. szám
Sárospatak, 1934 július 1. 27. szám, XXIX. évfolyam. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ: DR. MARTON JÁNOS. FŐMUNKATÁRSAK: DR. ENYEDY ANDOR, DR. MÁTYÁS ERNŐ, DR. SZABÓ ZOLTÁN, DR. ÚJSZÁSZY KÁLMÁN és DR. ZSÍROS JÓZSEF. A Kálvin-szövetség részéről: DR. H. KISS GÉZA. TARTALOM: Szigethy Ferenc: Hidasi harangszó. — gr.: Generális vizitáció Torna és Gömörországban (Folyt. köv.) — M. J.: A főiskolai igazgatótanács ülése. — (Vége.) — nb.: A lillafüredi találkozó. —■ Diáktalálkozók. — Hirek. — Szerkesztői üzenetek. SÁROSPATAKI REFORMÁTUS LAPOK A TISZÁNINNENI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET, A SÁROSPATAKI FŐISKOLA ÉS A TISZÁNINNENI EGYHÁZKERÜLETI KÁLVIN-SZÖVETSÉG HETI KÖZLÖNYE A hidasi harangszó. Már régen nem volt más, mint síró jajszó A hidasi harangszó. Kiáltás volt csak kietlen pusztába — Ó az Isten látta! A kálvinista keresztyén magyar ott Amíg tudott kitartott. Kitartott hittel, hűséggel halálig Amíg csak élt, egy szálig. S ha ketten, hárman, — de mégis csak mentek. A harangok üzentek. És amikor már senki, senki nem ment A harangszó még szólt fent. De ez lett szörnyű: fent harangnak lenni És hiába üzenni! Toronyablakban reménykedve állni És mindhiába várni! Kondulni, hívni valakit csengőn, Míg senki, senki nem jön! És egyszer aztán megnémult a jajszó: A hidasi harangszó. A fájdalomtól megszakadt a hangja, Jajszavát abbahagyta! S ekkor áldott jó szivek jöttek érte — Sorsát az Isten mérte. Nagy bánatából magasra emelték: Magas toronyba tették. S azóta szól megint a zengő hangja S már az ország harangja. Nagyobb az öble, nagyobb lett a lelke Az Isten felemelte. S Isten nem hagyja elnémulni addig, Ama szép, szent virradtig ! Míg igaza lesz a hidasi harangnak: A kálvinista eltiport magyarnak! Szigethy Ferenc: Generális vizitáció Torna és Gömörországban. Aggtelekről Ragály felé kedden, május 29 én Trizs községen és leányegyházon vezetett keresztül az utunk. Csinos, tiszta falu ugyanilyen jókiállású emberekkel. Maga a határon tisztességet tevő biró Sütő Dániel, egy remekbe öntött magyar emberpéldány, Demeter Sándor, ifjúsági, Nagy Zsófia leányegyleti szónokok pedig olyan méltón sorakoztak a szintén igen szép beszédet tartó Király István beszolgáló ragály-frizsi lelkész mellé, hogy könnyekig meghatott püspökünktől nemcsak atyai választ, hanem atyai csókot is kaptak, ami bizonyára egész életükön át megmaradó kedves emlékük lesz arról a szeretetről, amivel Krisztus vezérnek felkent szolgája a nyájait látogatta, őket mindenütt a szívére ölelte. Trizsben rövid istentisztelet volt a zsúfolásig megtelt templomban. A lectio itt Máté ev. 10. r. 1—8. versei, az alapigél, pedig Máté ev. 8. r. 1—4. versei voltak. Püspökünk igehirdetése a Krisztusban mindenki számára tehetséges megtisztulásról, gyógyulásról, ennek hálára kötelező áldásáról szólt. Istentiszteletünkre szinte égből jövő felelet gyanánt jött a várvavárt zápor, már a második Istenáldás az utunkban. Trizsben Lebó István tanító őrzi híven az Úr szőlőjét. A templomlátogatók arányszáma 75, 55, 5 százalék, az úrvacsorával élőké 215, szóval buzgó kis gyülekezet. Református házasságkötés volt 2, perselypénz 1393־ P. és 1456־ P. kegyességi adomány, ifjúsági egylet van 39 taggal. Lélekszám 268, születés volt 10, halálozás 5, szaporodás 5. Még ha mindenütt így menne, jó volna. Ragály határánál jelent meg utunkban az első és egyetlen fehér holló: itt a községi elöljáróság után Borovi Gottfried római katholikus plébános is köszöntötte, mégpedig a Krisztusban való egységnek igen szép kifejezésével a püspököt. A többi római kath. lelkészek közül az egyik a református lelkészhez intézett levelében azzal indokolta az üdvözléstől való elhúzódását, hogy ״ a püspök úr egyik káplánja, Szabó István a Szent Jobbról az