Sárospataki Református Lapok, 1935 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1935-01-06 / 1. szám

XL. évfolyam, 1. szám. Sárospatak,­­január 6. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ: DR. MARTON JÁNOS. FŐMUNKATÁRSAK: DR. ENYEDY ANDOR, DR. MÁTYÁS ERNŐ, DR. SZABÓ ZOLTÁN, DR. ÚJSZÁSZY KÁLMÁN és DR. ZSÍROS JÓZSEF. A Kálvin-szövetség részéről: DR. H. KISS GÉZA. a&| SÁROSPATAKI «• REFORMÁTUS LAPOK A TISZÁNINNENI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET, A SÁROSPATAKI FŐISKOLA ÉS A TISZÁNINNENI EGYHÁZKERÜLETI KÁLVIN-SZÖVETSÉG HETI KÖZLÖNYE TARTALOM: Farkas István püspök: Újévi üzenet... — Szabó Lajos: I. Az új évben is: Ugyanaz. II. Istennel. (Igehirdetés.) — M. J.: Dr. Antal Géza püspök. — Egerházy Lajos: Temetési segély akciónk egy évi eredménye. — G. J.: A debreceni ref. főiskola nagykönyvtára írásban és képben. (Irodalom). Dr. Antal Géza püspök temetése. — Előfizetési felhívás. — Hírek. — Hivatalos rész. ÚJÉVI ÜZENET a Tiszáninneni Ref. Egyházkerület lelkipásztoraihoz és gyülekezeteihez. Kedves Testvéreim! Belső emberem kénysze­rítésére írom hozzátok, ezt a szivemből fakadott s imádságaimmal gyöngéden betakargatott, köny­­nyek vizében megfürösztött levelet. Magyar fajtánk s evangéliumi keresztyén gyülekezeteink mindegyre tartó pusztulásról szólnak — az ujesztendei hír­adások, — majdnem mindenfelől. Magam is, — lelkemet emésztő bánattal állok meg az újév határ­­mesgyéjénél s pillantok vissza a tovatűnt esztendő, —■ mindennapos vihar­ tépdeste utaira... S mig hallgatom az elnyomott, szegénykedő, keresztje ter­hével a cirénei Simonokra várakozó, rabságban élő, apáink szent örökét elvesztett árva népünk szivéből s ajkáról feltörő jajkiáltásokat, — erősen, nyugodtan tudok nézni bele a viharba s mintha igézet tartana édes rabságban ; mim ha próféta lelkek számára Isten különös kegyelméből adatott látások, — fényesítenék meg közöttem — földi szálláso­mat... Mintha a Hóreb csipkebokorlángjából, — itt a magyar mezőkön, — uj tüzek gyuladoznának körülöttem s mintha: a minden poklokon át győzni akaró szebb magyar holnapok hajnalhasadását bizonyosra váró látások ringatódznának körülöt­tem ... „Tüzek a magyar éjszakában !“... élő re­ménységem, bizonyosra várásom, diadalmas hitem örökre égő, Krisztus gyújtotta lángjai: csak ragyog­jatok, csak biztassatok! Valahogy, — különös vágyódás él a szivem­ben, — hozzátok simulni — szivemhez nőtt, — drága munkatársaim s gyülekezeteim! A kolossébeliekhez írott levélben (2. rész), — rég nem látott kedves gyülekezeteiért aggódó Pál apostollal mondom én is, hogy: amiképen vettétek a Krisztus Jézust, az Urat, akképpen jár­jatok Ő benne ... Ugyancsak ettől az Apostoltól tanultam meg, — bizonykodni amaz igazságot, hogy tetszék az Istennek, hogy az Ige­hirdetés bolondsága által tartsa meg a hívőket... (I Kor. 1. 1.) Nagy tusakodásom van Ti érettetek nekem is: — azokért is — kikkel szemtől szembe állí­tott látogatásaink során az Isten végére mehe­­tetlen kegyelme­s azokért, — akik még nem láttak engemet — személy szerint e testben!— mert,— tudom, hogy minden prülekezetnek megvan, ma különösen a maga kereresztje! ... — Dehát, avagy nem tudnátok-e, hogy keresztek nélkül, nincsen diadal? . . Avagy nem tudnátok-e, — hogy a ke­resztről való beszéd — bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek,­ de nekünk, kik megtartatunk Istennek ereje?... Az Ige fényénél, mindennek értelme van ebben a világban; értelme van még ama kínok kínjának is, amelyekkel gyötörtetik ez a jobb sorsra érdemes nemzet, mert az Ige fényé­nél , maga az Isten javunkat munkáló akarása jelentetik meg minékünk!... Testvérereim !.. . Csodavárókká lettünk, sok­szor aggodalmaskodunk, sokszor közelállunk a kétségbeeséshez is már... A föld felé szegezve nagyon is a tekintetünk, —­ azért nem látjuk, hogy ködön, felhőn túl is,­ szüntelenül ragyog, fényese­­dik felettünk az Ég!.. . Aki egyszer Istenre bízta éltét, annak nem kell várni a csodát!.. Ha Isten és ember egymásra találnak s összefognak, akkor — szégyenkedve vonul hátra a Sátán s vérző szív­vel küzdve; verítéket hullatva, szégyenpadra vitetve; koldusán, rongyosan, megalázóban élve a népek között — , ragyogó arcával jár a világba az: Ember, aki eljutott öntudatos, Krisztusból élő életével arra az igazságra, hogy: Krisztusban lakozik az Isten­nek egész teljessége testileg. És az Isten akaratát e világban megjelenteni vágyódó, akaró ember, csodavárások nélkül: Te magad lehetsz Testvéri Hiába fognak össze ellenünk a világ hatal­masai, ha mi a félelmet nem ismerő bátorsággal állunk oda Krisztus ügye szolgálatára!... Nem­csak a reformáció korának, de különösen a ma

Next