Sárospataki Református Lapok, 1936 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1936-01-05 / 1. szám

1. szám. Sárospataki Református Lapok 2. oldal. formáció egyházaitól eltanult módszerekkel igyekeznek minél több hívő lelket munkába állítani s különféle megbízatásokon keresztül odakapcsolni az egyház tagjait magához az egyházhoz, hogy érezze felelőséggel teljes megbízatásán keresztül mindenki azt, hogy Isten ügyének szüksége van minden lélekre. Helyén van, s renden van ! Azonban ez egyházépítő aktív munkába való beállíttatás .Nem jelenti azt sohasem, hogy számbeli és hatalmi előnyök birtokában más felekezethez tartozó magyar testvérek sorsa az legyen, hogy a magát egyedül idvezitőnek tartó egyház vallhassa magát Krisztus egyházának s mindenki más eretnek, akik nem az egyedül idvezítő egyház intézményes megalkotóinak elgondolása szerint imádják az Istent, szolgálják a Krisztus királyságát és próbálják enyhíteni az ember bűne által a világban élő temérdek nyomorúságot.... Jó lelkiismerettel hisszük és valljuk mindenek előtt, hogy ״ Mindnyájan Isten fiai vagyunk a Krisztus Jézusban való hit által״ (Galata 3 : 26.)..........Nekünk ״ egy Istenünk van az Atya, akitől van a mindenség, mi is őbenne és egy urunk a Jézus Krisztus, aki által van a mindenség és mi is ő általa״ (I. Kor. 8 : 6.). Mi testvéri közösségben kívánnánk élni minden Krisztusban hívő testvérünkkel, akik valóban szívük szerint vágyódnak azokhoz az ősforrásokhoz visszatérni, amelyeket megjelentetett e világnak Istennek mindenben tökéletes fia, az Ur Jézus Krisztus a könyvek könyvében, a maga életében, tanításában, szenvedéseiben, halálában, dicsőséges feltámadásában s minket idvezíteni akaró, váltságunkat megkészítő akarásaiban s amiképen az ős keresztyén gyülekezetek imádták az Istent: lélekben és igazságban... Mi nem bántunk másokat. Igazn; őszinte szeretettel, gyönyörködve nézzük a Krisztusban igazán hívő emberek munkáin keresztül lassan itt-ott szépül a világ! — de bátor hitvallással hirdetjük e világ előtt, hogy mi is a Krisztuséi vagyunk és a Krisztus is a mienk; hogy vannak nekünk is Apostolaink ! Szabadok vagyunk mi is és Krisztus igazai hevítik, tüzesítik ki a mi szíveinket is történeti és hitvallásos, intézményes egyházunk mindennemű megmozdulásain keresztül. Ne féljetek testvéreim ! Az Ige fegyvereivel vértezett református egyház főben és tagokban az Isten szeme előtt van .... Csak azt ne feledjük, hogy Isten e kedves egyházának minden tagja kötelezett arra, hogy a Bibliát olvassa, tanulmányozza s élje. Bibliás őseinknek hegyeket is megmozgató hite azért tudott dacolni, üldöztetéssel, elnyomatással és mindennemű hatalmasságokkal, mert nemcsak megkeresztelt, nemcsak vastagnyakú kálvinistaságukkal kérkedő, hanem tettekkel munkás, áldozatban és szolgálatban meg nem fáradó, hitükben rendíthetetlen, egyházuk tanítása szerint valószüntelenül örvendező és mindenkor imádkozó tagjai voltak az anyaszentegyháznak. Azok a temérdek áldozathozatallal, verítékhullással megépített templomok iskolák, melyekkel Istennek kegyelméből üldöztetéseink dacára is rakva vannak a színtiszta magyar falvak és városok, mind beszélő bizonyságok arranézve, hogy elődeink hűséggel forgolódtak amaz oltár körül, ahol az Ige hallgatása, a Biblia olvasás, az imádság mellett Istentől kapott javainak jelentős hányadát adta oda mindenki, aki az egyházat szereti, az anyaszentegyház 0t- tárára. Atyámfiai: vigyázzatok és imádkozzatok! Legyenek a ti derekaitok felövezve s mint Krisztus jó vitézei öltözzetek fel mindnyájan a léleknek ama fegyverzetébe amellyel az apostol állítása szerint — bizonyos a mi győzedelmünk. ״ A mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen nagy, örök dicsőséget szerez nekünk“ (II. Kor. IV. 17). ״ Üldöztetünk, de el nem hagyatunk; tiportatunk, de el nem veszünk; mindenkor testünkben hordozzuk az Úr Jézus halálát, hogy a Jézusnak élete is látható legyen a mi testünkben“ (II. Kor. IV. 9—10). Ki-ki amiben elhivatott, abban maradjon meg! — így tanít az Apostol és ez nekünk is zálog arra, hogy a ránk bízott őrtálló helyeken álljunk becsülettel, hűséggel, — emberül! Az ellenreformációt megszervező hatalmasok: — korbáccsal, börtönnel, gályákkal, birtokelvétellel és sok más egyéb, apáinkat kínzó eszközökkel próbálták elhallgattatni a református magyar keresztyénség által hirdetett evangéliumi tiszta tudományt .. .. A derék nem roppant meg; a lábak nem torpantak meg; a hitvallók és bizonyságtevők serege egyre nőtt. Református öntudatra ; hitvalló, bátor Krisztus követésre ; bizonyságtevő keresztyén élet élésére ; szolgálatban s áldozatban fáradhatatlan megmozdulásokra van szüksége a mi anyaszentegyházunknak .... És én az új esztendő jöttével, azt üzenem mindnyájan tinéktek lelkipásztorok, tanárok, tanítók, presbiterek, szövetségi munkások, anyaszentegyházunk mind köz, mind tanácsos rendes, részben, zivatarban, napsütésben, minden időben, amit az Isten hoz reánk, álljatok meg mindnyájan őrtálló helyeiteken nagy bátorsággal, mint akik tudjátok, hogy evangéliumi református magyar keresztyén egyházunk hite, munkái, bizonyságtevései nélkül nem készítheti meg itt senki sem a szebb és boldogabb magyar holnapot. Mi minden Krisztusban igazán hívő magyar testvérünkkel egy úton kívánunk haladni, de mindeneknek kell tudnia azt, hogy: gyűlölködések, féltékenykedések, irigységek, egymás ellen való törésekkel, a gyengébbeknek kisebbségek módjára való kezelése módszerével Krisztus győzedelmes királyságát s ezzel az evangélium igazi diadalát megkészíteni nem lehet! Testvéreim indul az év. Előre bátran! Bibliával a kézben, az ősök nyomdokait követve nagy hűséggel! Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk ? . . . Senki sem ! Semmi sem ! Adjon az Isten boldog új esztendőt mindnyájan tinéktek. Miskolc, 1936. január hó. Atyafiúi szeretettel Farkas István püspök. U. i. Rendelem, hogy e körlevelem 1936. jan. 12-én minden gyülekezet templomának katedrájából felolvastassék — vagy él délelőtti, vagy a délutáni istentiszteleten. Az eszme nyomában. Bár méltó lennék zengeni Róla! De éltem-e sáskán és fagyökéren ? Síros imák szent szédületével megbéklyóztam e vérem, a vérem ? — Most megigéz egy néma tekintet, izzó pont a szurok sűrű éjben, s én rossz testemről drága ruhámat s habselyem ingem rendre letépem. De az égi tekintet egyre bűvös még: ״ Lakk báli topánod rúgd a sarokba: indulj saruban, szúrós teveszőrben s kelj a homállyal hősi bírókra“