Sárospataki Református Lapok, 1936 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1936-09-27 / 39. szám
39. szám. Sárospataki Református Lapok 206. oldal. Irt és cselekedett, eszméket hirdetett, vallott, s életét, fiatal életét áldozta értük. Ha Petőfi mint 80 éves aggastyán hal meg, nem lehetne az, ami most. Áldozatosan magyar, cselekvő, alkotó ember, akinek életművére halála tette fel az igazolás legékesebb koronáját. Nem azt mondom én, hogy rajta hát 1936 magyar ifjúsága, kezd elölről s csináld végig mindazt, amit Petőfi végigélt, utánozd őt és másold lépésről-lépésre. Egy nagy költőt, gondolkodót nemcsak addig szabad és kell értékelnünk, amíg gondolatait, eszméit mind magunkéivá tehetjük. Elég, ha ezek a saját korukban időszerűek, építők voltak. Hibás nyomra lépnénk, ha most elővennénk Petőfi társadalmi, politikai eszméit, s azoknak a megvalósítására szentelnék életünket. Minden kornak más és más követelményei vannak. Ami kívánatos volt akkor, nem feltétlenül kell, hogy megfeleljen a mi korunk szellemének is. Ha itt élne közöttünk, bizonyára másképen, a mai kor szükségleteihez szabva fogalmazná meg elveit, de küzdene éppoly kitartással, éppoly áldozatosan, mint akkor, s éppen ez az, amit meg kellene tőle tanulnunk. Petőfi emléktáblája, töltsd be hivatásodat, mutass nekünk utat! Petőfi Sándor! Életedben szerettél, tudtad szeretni a magyar nemzetet... Tanítsd meg erre a szeretetre azokat is, akik majd e tábla előtt elhaladnak ... Petőfi Sándor! Tudtál meglátni feladatokat, erőket és gyöngeségeket. Taníts bennünket is a tisztán látás akarására, hiszen oly sokszor csak egy arasznyira is alig látunk! Petőfi Sándor! Tudtál áldozatosan élni, megfeszített erővel dolgozni és meghalni a magyarságért. Taníts meg a munkára, a komoly munkára bennünket is, megalkuvó, öntelt gyermekeit ennek a hazának! Mutass jó példát, hiszen ma már ott tartunk, hogy az ifjúság nagy része szégyelli a munkát, s ha csinál is valamit, inkább letagadja orcapirulással, csakhogy az elsöprő nagy átlagnak vagy a felszínen úszó könnyű fajsúlyú embereknek tessék. Petőfi Sándor! Tudtál ébresztgetni, ha kellett kíméletlenül ostorozni kortársaidat. Lángostoroddal csapj végig egyszer a mi hegy hátunkon is, hiszen ha Te úgy láttad, hogy a Te korod magyarja holt dicsőség halvány kísértete, mint szóljunk mi, letiport népünk lankadt akaratú fiai ? ... Azzal a hittel adom át ezt az emléktáblát Sárospatak nagyközség elöljáróságának megőrzés végett, hogy ez is hozzácsatlakozik azokhoz az eleven hatóerőkhöz, amik nem engedik kirobbanni Sárospatakon a magyar élniakarás tüzét. Dr. Harsányi István: — Teológusaink levente-kiképzése. A teológus ifjúságnak levente-kiképzése szeptember 15-én kezdődött el és azóta folyamatban van. A parancsnokságot Faber Rezső százados tölti be. Mitrovics Gyulának a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy-Társaság megbízásából Sárospatakon a Petőfi-emléktábla előtt tartott beszéde 1936. szept. 15-én. Mélyen tisztelt közönség! Petőfi a legméltóbb arra, hogy örök eszményképe maradjon minden idők magyar ifjúságának ! Rövid életének igen nagy értékei teszik erre őt alkalmassá. Kora ifjúságának néhány emléke őt a könnyelműség színében mutatja. De ha elhatározásainak a mélyére tekintünk, végső ok gyanánt ezekben is ott találjuk az eszményiséget, amely nem ismer megalkuvást. Rövid élete ennek a legmagasabb eszményiségnek a példatára. Még tévedései és túlzásai is innen fakadnak. Egyéniségének ereje néha szélsőségekbe ragadja; de bármily erős egyéniség volt is, nemzetének egységes életfolyamatába olvadt bele; ez az erős egyéniség egy volt nemzetével; ő szinte egymagában élte át az egész magyarságnak a kollektív életét, nemzeti öntudatát, művelődési szomjúságát és szabadságszeretetét. Nála a népi gondolatért való rajongás sem válik osztályharccá, hanem a nemzet fogalmának teljessé és egyetemessé tételét jelenti. Gyakori iskolaváltoztatásai, majd azok végső elhagyása nem jelenti nála az önművelés abbahagyását, hanem annak inkább az önállóvá lett beteljesedését. Valóban, Csokonain kívül, alig van még magyar író — sőt bátran mondhatjuk, magyar ember is — aki oly ifjan, annyi kevés idő alatt annyi műveltségre, annyi tudásra tett volna szert, mint Petőfi. Kell-e szólani költészetéről, mely az egyetemes emberinek és a sajátosan magyarnak klasszikus egybeolvadása. Ennél az egybeolvadásnál költészetének csak műbecse nagyobb. Értékeinek állandóságát mi sem jellemzi annyira, mint az, hogy ma is oly frissen hat, mintha hangjai tegnap pendültek volna el költői hangszerének húrjairól. Költői lángelméje előtt a legnagyobb hódolat, hogy a fordítások meghaloványodott színei alapján is a költők legnagyobbjai között ismert az egész művelt világ és a legellentétesebb költői irányok iparkodnak belőle meríteni igazolást. Az ő élete amilyen rövid volt, olyan befejezett. Életeseményeinek nagy kilengései éles körvonalakban rajzolják fel, mintegy az égre kivetítve, az ő felmagasztosult erkölcsi lényének éles körvonalait. Szeretett, erősen, híven és tisztán, mint kevesen. Lelke átlátszó volt, mint a kristály és fehér, mint a frissen esett hó, és váltsághalálban magasztosult fel. A világirodalmat kötetre való legszebb alkotásaival gazdagította. És huszonhat éves korában már ráért meghalni, mint szabadsághős! Itt hagyta ezt a világot, amelyben már nem tudott volna élni tisztán eszményeinek, megalkuvás nélkül magyarságának és szabadon, bilincsek nélkül. Magyar ifjak! Ne keressetek magatoknak idegen és hamis bálványokat! Petőfi értetek született és értetek is halt meg!