Sárospataki Református Lapok, 1937 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1937-01-03 / 1. szám
XXXII. évfolyam. 1. szám. Sárospatak, 1937 január 3. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ: DR. MARTON JÁNOS. FŐMUNKATÁRSAK: DR. ENYEDY ANDOR, DR. MÁTYÁS ERNŐ, DR. SZABÓ ZOLTÁN, DR. ÚJSZÁSZY KÁLMÁN és DR. ZSÍROS JÓZSEF. A Kálvin-szövetség részéről: DR. H. KISS GÉZA. SÁROSPATAKI REFORMÁTUS LAPOK A TISZÁNINNENI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET, A SÁROSPATAKI FŐISKOLA ÉS A TISZÁNINNENI EGYHÁZKERÜLETI KÁLVIN-SZÖVETSÉG HETI KÖZLÖNYE TARTALOM: Farkas István püspök: Újévi üzenet. — Gyülvészi István: Legújabb magyar Újszövetség fordításaink irodalomtörténeti jelentősége. — Egerházy Lajos: Farkas István püspök és Medgyasszay Vince püspök az ORJÖ tiszteletbeli elnöke. — A Szeretetszövetség. — Egyházmegyéink életéből. Gyülekezeti élet. — Főiskolás ifjúsági munka. — Kimutatás. — Határokon túlról. — Előfizetési felhívás. — Hírek. — Hivatalos rész. — Szerkesztői üzenetek. Újévi tizénél a tiszáninneni ref. egyházkerület lelkipásztoraihoz és gyülekezeteihez. Atyámfiai!.... Az Isten kegyelméből elérkezett újesztendő első óráiban, hadd beszélgessek veletek: elesett voltunkról, sok nyomorúságainkról; Isten véghetetlen irgalmasságáról s az Ő örök végzése szerint bizonyosan eljövendő megtartásunkról... Akik között személy szerint megjelenhettem , immár 119 gyülekezet tehet bizonyságot róla, hogy igaz szeretettel szeretem magyar népünket. Kicsinyek és nagyok, kikkel találkozót készített számomra az Isten: mind-mind a szívemben éltek! __Az Apostollal mondom, hogy szüntelen gondolok reátok könyörgéseimben: — éjjel és nappal__ Szívem szeriit kívánkozom látni a többi gyülekezeteket is s bizony mondom, gyakorta könnyek peregnek végig az orcámon azok miatt, akiket még nem láthattam meg s imádságomban kérdezem Istenemtől: — Vájjon elvisz-e az ő karja mindnyájan ti hozzátok?!... Mint gyermek szokta tenni az édes szülővel: — Jörjek ide közel egészen hozzám s beszélgessünk együtt.... Aggodalomra okot adó jelek között indul útjára az új esztendő. A világ mind a négy sarka lángokban áll. Gyűlölködések, fegyverek zaja, elégedetlen emberek harciriadója, a szegénykedés rongyaiba öltözött éhezők és lázok didergő sóhajtása, panaszos nyögése, — maga erejében — tudásában, — gépeiben bízó ember akarások parancsszava hallatszik mindenfelé........ Milyen jó tudni azt az igazán hívő keresztyén embernek, hogy a világ legtöbb nyomorúságának szerzője maga az ember:— a Sátánnal cimboráló, Istentől elpártolt, bűnös ember! .... De jó tudni azt is, hogy mint a háborgó tenger mélyein titkos erő munkál s annak szavára elülnek a habok: — úgy, — az egész világ felett csak egyetlen egy akarat lehet diadalmas — : az Isten akarata ! Ha kegyelme majd megsajnál bennünket — akkor lesz e földön újra: csendesség és jó békesség !.......... Atyámfiai!.... A karácsonyi örömüzenet — szívünket édes nyugtalanságba tartó nagy kijelentései, — még mindég itt zsonganak a lelkünk mélyén. Bizony mondom nektek: — „Megáll az Istennek Igéje és nem állhat senki ellene!"........ De egyszer már itt van az ideje annak is, hogy félretéve minden zúgolódást, álljunk meg az Isten előtt igaz bűnbánattal!.... Valljuk meg őszintén, hogy boldog béke időben, — a túlságos jólét bódított el minket. Megvolt itt mindenünk, — szegénynek s gazdagnak egyaránt — amit a szemünk és szánk megkívánt. A dolgozni vágyódó munkáscsaládok — vagyont gyűjthettek. Takarékos beosztással tellett mindenre kinek-kinek sorsához illendőképen. Ismeretlen volt a mai égbekiáltó nyomorúság.............De be kell vallanunk azt is, hogy mások voltak ám az igények is. Több lemondással éltek apáink, akik nem vágyódtak rabjaivá lenni mindenek felett a sokszor hóbortos divatnak. Nem kifelé és nem mások fényes hajlékai felé néztek a szemek, hanem befelé — élvén mindenki a maga csöndes békés polgári életét. Okos beosztással élvén, az Istentől nyert javakból sok mindenre tellett. A közterhek s maga az egyházfenntartás is a szívesen adott áldozathozatallal, nem volt olyan elbírhatatlan teher mint napjainkban. Igaz, hogy azt is be kell vallanunk, hogy a túlságosan sok szabadság — szabadossá tette a tömegeket. A látszat keresztyénség; — a hit örök nagy igazságainak értelmezése tekintetében a liberalizmus vad hajtásai sok gyomot termeltek. Elfogyott a templombajáró gyülekezet. Az imádság elhalkult az ajkakon. Maguk az egyház vezetői is, — adassák tisztesség a kivételeknek! — fáradt munkások módjára nem törődtek a reá-