Sárospataki Református Lapok, 1937 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1937-04-25 / 17. szám

100. oldal. Sárospataki Református Lapok 17. szám. sőt a doktori tudományos címet és fokozatot is megszerezte. Mint miskolci lelkész 1709-ben Pápai halála után inauguráltatott esperesnek. Lampe­ Em­ber szerint: Senior creatus Ann. 1709. 1717-ben halt meg. Mellette Hunyadi Ferenc rimaszombati lelkész az espereshelyettes, aki már 1699-ben, mint aszalói lelkész, önállóan vizitált s ugyanígy Rima­­szombati idejében 1711 — 1715-ig. 17 Szokolai H. István 1718— 1733. 1692- ben az utrechti egyetem tanulói között e néven találjuk beírva. 1698-ban, mint szentpéteri lelkész, egyházlátogató adjunctus, 1712-ben tractuális jegyző, 1718-ban már mint esperes vizitált cum sibi ad­junctis. Esperessége 1733-ig tartott, mert ez év szeptember 20-án a Ráday Pál egyetemes főgond­nok losonci temetésén és az azt követő egyetemes egyházi értekezleten (szept. 21.) már Szentgyörgyi Sámuel vett részt borsod-gömöri esperesként (Zo­­ványi J. Egyetemes főgondnok és főcontistorium). Szokolai melllett espereshelyettesi minőségben önál­lóan vizitált (1724.) Szombati Vásári István, asza­lói lelkész. 18. Szentgyörgyi Sámuel 1733—1745. Szül. Hejcén (Abauj m.) 1683-ban. Tanult Kassán (1703), majd Sárospatakon, ahol 1710-ben szeniori tisztet viselt. 1711—14 ben utrechti tanuló. Hazajővén, 1714—29-ben Győrött lelkipásztorkodott, azután Rimaszombatba választották meg első lelkésznek. 1733-ban esperes lett, 1734 ben pedig az akkor megalakult tiszáninneni egyházkerület első super­­intendensévé választották, de esperesi tisztét is meg­tartotta, ami nemcsak a múlthoz való ragaszkodást, hanem az esperesi tisztségnek egyházalkotmányunk­ban való nagy jelentőségét mutatja. Az esperesség egyházkormányzatunknak ősi és legfontosabb té­­nyezője. A borsodi vizitácionális­­könyv 1735 től érdekes bejegyzést tartalmaz. Azt t. i. hogy akkor Szentgyörgyi superintendens Szokolai István espe­­­ ressel látogatta az egyházakat. Miután Szokolai ak­kor már nem volt fungens esperes, itt, mint Ro­mán gondolja, kétségkívül proseniori minőségben szerepelt, de aligha úgy, mint egy generális püs­pöki vizitáció tagja, hanem mint az egyházlátoga­tásnál múlhatlanul szükséges esperes, vagy annak megbízottja. Ezúttal az utóbbi, lévén a superinten­dens maga az esperes is. Szentgyörgyi a világi elemnek az egyházalkotmányba szervezetileg tör­tént bevétele miatt a „Protocollum registrummal együtt, melyben a Borsodi V. Tractus Gyűlésének munkái az 1739-ik esztendőtől fogva az 1792-ig bentfoglaltatnak“ c. okmány szerint heves küzdel­met folytatott Vay Ábrahám egyházkerületi fő,­­ főként Ragályi Zsigmond gömöri coadjutor cura­­torral, miközben a hatalmukat mutogató világiak őt despotismussal vádolták és keresztülvitték ká­noni megintését is. A harc annyira kiélesedett, hogy Ragályi még megvesztegetéssel is gyanúsította Szent­­györgyit. Ennek a küzdelemnek, mely egy részlete a hierarchia és küliarchia hosszas harcának, és a küz­delem központjában álló Szentgyörgyi jellegzetes egyéniségének feltüntetése méltó megírójára vár. Szentgyörgyi részint belefáradva a küzdelembe, ré­szint kettős hivatalának nagy terhét és hanyatló korának gyengeségét érezve, 1745. febr. 22-én a rimaszombati egyh. ker. közgyűlésen lemondott es­peresi és szuperintendensi tisztségéről és nemso­kára ezután (szept. 6.) meghalt. Érdekesnek tar­tom megemlíteni, hogy hasonnevű fia előbb alsó­­szuhai, majd serkei, József nevű másik fia pedig, aki 1749-ben debreceni diák, majd ceglédi rektor, azután baseli egyetemi tanuló (1762), később ara­nyosi és dadi lelkész lett. Ennek fia volt Szent­­györgyi József, Kazinczy Ferenc meghitt barátja, a tudós és hírneves debreceni fizikus. Szentgyörgyi superintendens készítette és adta ki 1736-ban „Az Eklézsiának Jó rendtartását és tisztaságát paran­csoló és igazgató Punctumok”­-at. 19. Őri Fülep Pál 1745—1773. Szentgyörgyi halála után az esperesi tisztséget különválasztották a superintendensitől s Őri Fülöp szentpéteri lelkész már csak az esperesi tisztséget viselte hosszú ideig nagy lelkiismeretességgel. 20. Lebo István 1773—1781. Sajóbábonyi lelkész volt. Mellé 1780 ban proseniorrá választot­ták Szathmári Paksi Ábrahám mezőkeresztesi lel­készt és egyházmegyei jegyzőt, aki aztán őt 1781- ben bekövetkezett halála után az esperességben követte. 21. Szathmári Paksi Ábrahám 1781—1792. Nevezetes család ivadéka, amely sok kiváló lelkészt és professzort adott ref. egyházunknak. Született 1725 ben Marosvásárhelyen. Atyja, Mihály előbb marosvásárhelyi, azután pataki igazgatótanár. Ta­nult szülővárosában, 1734 től Sárospatakon. 1751- ben a franekeri, 1753 ban az utrechti egyetem hall­gatója. 1754—1759-ben tokaji, 1759—1778-ban sajókazinczi, azután mezőkeresztesi lelkész és egy­házmegyei jegyző. Esperessé választása után az egyházkerület a főjegyzői tisztet is reáruházta. Részt vett 1791-ben a budai zsinaton. 1792. szeptember havában a tiszáninneni egyházkerület superinten­­densévé választották. (Lásd róla bővebben: Zoványi J. : Theol. Ismeretek Tára és Szinnyey J.: Magyar Írók Élete és Művei). Meghalt 1799. márc. 6-án. 22. Szentkirályszabadjai Szőke Ferenc 1792—1799. A hazai és külföldi iskolák végzése után 1772—1783-ban gombai (Pest m.), azután 1783. október 3-tól rimaszombati lelkész. Tevékeny, erélyes, tudós, nagytekintélyű lelkipásztor és szónok. Gombán a roskadozó, Rimaszombatban a katho­­likusoktól elvett, régi ref. templomok helyébe úja­kat építtetett. Az egyházmegye csakhamar jegyző­jévé választotta, s mint ilyen vett részt a budai zsinaton, melynek szintén egyik jegyzője és a lel­kész­ karból vezérszónoka volt (Révész Kálmán: Az 1791. évi budai zsinat naplója. Prot. Szemle 1896.). A lelkészek paritásáért s ezzel együtt a ket­tős elnökségért küzdött. A zsinat kánonainak meg­erősítése végett a királyhoz küldött deputatióba is beválasztották. Az őt pártoló papság Szathmári Paksi Ábrahám halála után mindenképen őt akarta superintendensnek megválasztani, de az akkor túl­súlyban lévő, hatalmas világiak ezt megakadályoz­­ták. A budai zsinat az egyetemes liturgiát és éne­keskönyvet készítő bizottságba is beválasztotta. Al­kotó és szervező képessége kitűnik az egyházláto­gatás reformjára, az egyház és iskola igazgatására

Next