Sárospataki Református Lapok, 1940 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1940-01-07 / 1. szám
3. oldal. Sárospataki Református Lapok 1. szám. jó igyekezető emberekkel és igyekezni, különbnek lenni mint mások. Mi nyíltan hirdetjük e világ előtt a legnehezebb időkben is, hogy: mindenek felett magyarok vagyunk ! Legyünk is azok mindhalálig. S ha azok leszünk, az Istenéi is leszünk, mert Istent és Hazát szeretni számunkra egyet jelent ! Előre hát bátran, — egészen a diadalomig ! Zengjen ajkunkon az ősi zsoltár. .. Legyetek ébren és vigyázok magyarok ! Ne hagyjátok kialudni a tüzeket ! Adjon az Isten — boldog új esztendőt mindnyájan tinéktek Kedveseim! Atyafiúi szeretettel Miskolc, 1940. január 1. Farkas István ref. püspök. Kívánságom és rendelkezésem az, hogy jelen Körlevelem és Újévi Üzenet a tiszáninneni egyházkerület minden gyülekezetéhez katedráról, délelőtt, vagy délutáni istentiszteleten azon a vasárnapon olvastassák fel a gyülekezet előtt, amikor a lelkipásztor Hivatalos Lapunkat megkapja. Farkas István püspök. Az öreg kollégium tájéka — állapítottam meg — ma is olyan, mint régen. Az öreg kollégiumon nincsen hatalma az időnek, az enyészetnek. Nemzedékek jönnek-mennek egymásután s az öreg kollégium áll tovább. A diákok soha meg nem vénülnek — mondotta egyik hortobágyi gulyás, a debreceni kollégium udvarán..— Húsz esztendős koromban jártam erre s akkor is fiatalembereket láttam itt, éppenúgy, mint most, nyolcvanesztendős koromban. A pataki kollégium sem egyéb, mint az örökélet földi jelképe. A diákok nem vénülnek meg soha. A sasfészkek, a büszke várkastélyok szétbomlanak, elavulnak. A tudományok csarnokai tovább élnek. A szellem, a lélek halhatatlan. A borsii várkastély bomladozó fedélzete alatt a baglyok huhognak. A pataki kollégium manzárd teteje ma is ragyog a régi fénnyel, dicsőséggel. Úgy látszik, hogy az ékszerekhez egyetlenegy fejedelemnő sem értett annyit, mint Lorántfy Zsuzsánna. Olyan ékszert vásárolt a Rákóczi-csa- ládnak, amelyen nincsen hatalma az enyészetnek, amit a rozsda és a moly meg nem emésztenek soha. Baráth Imre: Bomladozó sasfészek. Nem régen Borsiban jártam, megnézni az egykori sasfészket, ahol a világ legönzetlenebb, legnagyobb szabadsághőse, II. Rákóczi Ferenc született. Az ódon várkastély körül, néhány iskolás gyermek ődöngött. Tudjuk, hogy miért jött az úr!? — kiabáltak felém. — Kíváncsi erre a régi várkastélyra. S mint aféle mocsai idegenvezetők, feljöttek velem az emeletre. Jaj! — kiáltó egyik gyermek, abban a hatalmas, tágas szobában, amelyikben II. Rákóczi Ferenc született — ne tessék itt jönni-menni, mert leszakadhat az egész emelet. Lementem azután az udvarra s néztem, bámultam az ódon falakat, amelyeknek fedélzetén bejár a szél, a hó, az eső . . . Az enyészet, a pusztulás nyomát láttam ott mindenütt. Majd megnéztem a várkastély tájékát, a Bodrog egykori medrét, amelyen ma már Mózesként száraz lábbal járkálhat az ember. Ahol régen az élő víz folydogált, védve a nemzet legnagyobb kincsét, a bölcsőben szendergő kicsiny Rákóczit, ott ma már gaz és dudva díszlenek egyedül. Aztán elköszöntem a borsis idegenvezetőktől, az ottani iskolásfiúktól, akik néhány krajcárért végigkalauzoltak eme híres történeti tájékon, a bomladozó sasfészek körül, ahol az enyészetről, elmúlásról beszélnek, kiabálnak a kövek, a dudvák, a gyomok Néhány fertály múlva, már a vonaton ültem, robogtam hazafelé. S amint Patak alatt robogott el velem a vonat, az öreg kollégium teteje úgy ragyogott felém, mintha csak kisuvikszolták volna. Az iskolakert árnyas fái alatt apró diákok sürögtek, forogtak, akárcsak jómagam és társaim néhány évtizeddel ezelőtt. Könyvismertetés: Halmy Ferenc : A magyar zsoltárformák francia előzményei. (Budapest, 1939.) A legnagyobb érdeklődéssel vettem a kezembe ezt a könyvecskét, melyre már a tavasszal fölhívták figyelmemet. Jellemző azonban könyvkereskedelmünkre, hogy mégis csak most jutottam hozzá. Szerző nyomán megismerjük a középkori líra (francia) formakincsének kialakulását. Aztán megtudjuk, hogy melyek Marót, illetőleg Béza zsoltárai ? Tudomásul vesszük, hogy a zsoltároknak mely dallamai fűződnek Bourgeoys Lajos és melyek Maistre Pierre nevéhez. Halmy Ferenc Douen után számot ad mindazokról a dallamforrásokról, (nagyobbára népi nóták), melyekből a zsoltárok melódiái készültek. Douen ez adatait kívánatos volna ellenőrizni, ami úgy volna lehetséges, ha nemcsak a dalok szövegének kezdetét vagy címét jelölnék meg, hanem ha közreadnák a dallamokat, azok hangjegyeit is, hogy láthatnák s összehasonlíthatnák a zsoltárok nótáival. Nagyon fontos megállapítása Halmynak, hogy: ״ Bourgeoys nem volt szerzője is valamennyi dallamnak. Ő készen kapta Marót 1539-ben, Strasburgban megjelent zsoltárainak melódiáit. Ezeket többé-kevésbbé átalakította a szövegek kívánalmainak megfelelően.“ Tőle származik Marót valamennyi —, valamint Béza első 34 zsoltárának végleges alakja. A füzet következő fejezete : A zsoltáros könyv útja Genftől Herbornig. Ebben a fejezetben a szerző véglegesen tisztázta azt a kérdést, hogy ״ tanult zenésze volt-e Szenes Molnár Albert? Megállapítható, hogy általános zenei stúdiumokat nem végzett. A strassburgi akadémia növendékei, mondja Halmy F. Dézsi után, ״ a karéneklést is gyakorolták s a zene elemeire rendszeresen oktatták őket.“