Sárospataki Református Lapok, 1942 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1942-01-31 / 5. szám
Sárospataki Református Lapok 5. szám történet tanításra az akadémián s tartotta is az órákat 1838-ig. 1838 ban a legfelső, ú. n. logikai osztály az akadémiába került, így Majoros is akadémiai tanár lett. (Amit Lónyay Gábor gondnok már 1822-ben is óhajtott, így megvalósult.) Az Entwurf miatt azonban újra vissza kellett (bár nem szívesen) mennie a gimnáziumba 1853 ban. A következő évben meg is halt. Tankönyvei (magyar nyelvtana, logikája stb.), továbbá kéziratos jegyzőkönyve, melyből a III. kötet fennmaradt, mutatják, milyen komolyan vette a munkáját. Ezután 1863-ig nincs az akadémián irodalomtörténet-tanítás. Ekkor állítják fel újból a tanszéket, éspedig az 1851 óta itt, bölcsészeti tanszéken működő Erdélyi János számára, összekötve a főkönyvtárnoki állással. Kritikai munkásságával már addig is hatott az ifjúságra, de bölcseleti előadásai nagyon mélyre jártak számukra. Az első évben a régi irodalommal foglalkozott, azután már csak a világirodalmat adta elő, mint rendes tanár, mint docens, a gyakorlati esztétikát, majd metafizikát. Sok cikket, könyvet írt. Egyetemes irodalomtörténetét befejezettlenül hagyta hátra. Szerkesztette a Sárospataki Füzeteket is (2 éven át). Főleg a philosophusok, s az 1. éves jogászok hallgatták. 1868 január 23-án halt meg. Sok kézirata maradt, de köztük az előadásaié nincs. Az Akadémia és a Kisfaludy- Társaság tagja volt. (Folyt, és vége köv.) Dr. Gulyás József: Templomozás télen. Falusi gyülekezeteinkben az esztendőnek két olyan szakasza van, amikor nagyon megfogyatkozik a templomlátogatók száma, nyáron az aratás és cséplés idején és télen, különösen a leghidegebb január és február hónapokban, amikor sok helyen szinte kiürül a templom s ha el is jönnek kevesen, gondot okoz az igehirdetőnek, hogy tudjon olyan rövid prédikációt mondani, hogy minél rövidebb ideig szenvedjék az áthalt templom dermesztő hidegét, így bizony legtöbbször illuzorikussá válik az igehirdetés s szó szerint vett áldozattá az isteni tisztelet. Egyik fontos megoldásra váró kérdésünk templomaink fűtése. Természetesen még messze vagyunk tőle, nagyon sokféle akadálya van megvalósításának. Van azonban egy más lehetősége a téli istentiszteletek tartásának az, hogy tegyük át a hideg hónapokban az istentisztelet helyét iskolaterembe, vagy, ha van, kultúrházba, esetleg gyülekezeti terembe, ahol meleg helyen nyugodtan hallgathatják híveink az igehirdetést. Természetesen ott lehet erről szó, ahol általában kevesen járnak templomba, vagyis falun gyülekezeteink legnagyobb részében. Egyházközségünkben pár év óta meleg iskolateremben tartjuk az isteni tiszteleteket egész télen át, ott végezzük a keresztelést, ott osztunk úrvacsorát, ott tartunk minden az istentisztelet keretébe tartozó funkciót. Nekünk nem kell beépített oltár, nem kellenek templomi képek, szobrok, viszont dobogóra helyezett, úrasztali terítővel letakart asztalból könnyű szószéket rögtönözni. Természetesen voltak eleinte, akik rossz szemmel nézték s helytelenítették ezt, azok, akik sohasem járnak templomba. — rövid idő alatt azonban nemcsak, megszokta a gyülekezet, de a hidegebb idők jöttével maguk sürgetik és kérik az iskolába való átköltözést. S ezáltal megkétszereződött, sőt megháromszorozódott a téli templomozók száma s olyanok is részt vettek az istentiszteleteken, akik valami régi széksérelem miatt a templomba ״ fogadásból“ nem jönnek el. Igaz, fel lehet hozni ez ellen azt, amit a házi istentiszteletek ellen is felhoznak sokan, még lelkipásztorok is, hogy elszoknak a hívek a templomtól s elhomályosul a lelkekben a templom iránti szeretet. Ez a vélekedés azonban evangéliumi alapon egyáltalában nem áll meg, mivel mi nem a templom, hanem az Ige egyháza vagyunk. Éppen az a baj, egyik bajunk a sok közt, hogy háttérbe szorult az Ige tekintélye a templom tekintélye mellett. Templomaink egy kicsit bálvánnyá lettek. Népünk nagyobb részére is ráillik Jerémiás próféta keserű kifakadása : ״. . . ezt mondjátok. Az Ur temploma, az Ur temploma ez ... és öltök, loptok, paráználkodtok, hamisan esküdtök ... és eljöttök és megálltok előttem e házban, mely az én nevemről neveztetik . . .“ (ker. 7.) Nem az ember van a templomért, hanem a templom van az emberért, nem a templom teszi élővé és hatóvá az Igét, hanem az Ige teheti templommá az iskolát, vagy kulturházat, amint azzá tette annak idején az efezusi színházat, a római katakombákat, a magyar föld nádasait, hegyek barlangjait és erdők rejtekhelyeit. Nekünk pedig egyetlen feladatunk és megbizatásunk van, hogy az Igét hirdessük alkalmas és alkalmatlan időben. Minden más, akár szociális, akár gazdasági vagy karitatív tevékenységünk mellékes, legfeljebb ennek kiegészítője lehet. A templom önmagában senkit sem tesz hívővé, de az Ige, az Úr Igéje ma is teremtő és életformáló erő. Mindent megpróbáljatok, ami jó azt megtartsátok! Benke József, 21. oldal A gimnáziumi Önképzőkör újabb falunapja. Az önképzőkört eddig minden évben tisztességgel eltemettük, de makacsul feltámadt szeptember vége felé. Gimnáziumi évkönyveink tanuskodtak idült betegségéről, de a biztos szert csak részben sikerült olykor-olykor megtalálni. Voltaképen senki sem akar pontot tenni az önképzőkörök végére. Ezt nem is lehet. De abban mindenki egyetért, hogy új életet, új munkaterületet kell nyitni számára. Mert ahogy van, csak teng évről-évre. Csak a régi, évtizedek által szentesített keret maradhat, a tartalomnak meg kell újulnia. A gimnáziumi Erdélyi János önképzőkör vezetősége erre gondolt, mikor nagy névadójához méltó s Pataknak csakugyan megfelelő tartalmat próbált adni a kör számára. A nagysikerű falunapokról lapunk mindannyiszor beszámolt. Most