Sárospataki Református Lapok, 1943 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1943-01-02 / 1. szám
1. szám Sárospataki Református Lapok 2. oldal Tehetségkutatás és Kitűnőek iskolája. Nagy örömmel és lelki gyönyörűséggel Olvasgatom pár év óta a pataki tehetségkutató mozgalomról közölt híreket. Jóleső melegséggel tölti el mindig szívemet ennek az okos és áldásos mozgalomnak újabb és újabb térhódítása. A mi jó öreg Alma Materünk — mint négyszáz év alatt mindig — ma is előljár a helyes és gyakorlatias nemzetépítő pedagógia terén. Részemről is csak legteljesebb elismeréssel adózom eziránt az egészséges mozgalom iránt. A magyar kultúrát, a magyar jobb jövőt készítjük elő, ha nem engedünk egynek sem elkallódni a többre hivatott ifjaink közül a felfedezetlenség vagy a megfelelő támogatás hiánya miatt. Főiskolánk a régibb időkben is végezte ezt a nemzetépítő missziót, a szegénysorsú ifjaknak olcsó vagy éppen ingyenes ellátásával és egyéb jótétemények osztogatásával. Ezért ragadt rá a ״ szegények iskolája״ név is. Helyes volt ennyiben Karácsony Sándor felkiáltása egyik református ünnepélyünkön, hogy a tehetségkutatás nem mai találmány, meg volt mindig a ref anyaoskolákban. Tényleg hány kivételes nagy ember, költők, tudósok, államférfiak kerültek ki a pataki, a debreceni vagy a pápai és a kolozsvári kollégiumainkból, akiknek jórésze a legszegényebb sorsban született. Elég az újabb időkből Tompa Mihályt, Imrei (Zempléni) Árpádot, Szoboszlay chicagói orvost, Komáromi Jánost említenem, akik főiskolánk jótéteményei nélkül ott maradtak volna lent a nagy tömegben. De a tehetősebb nemesi családok tagjai sorából is hány nagy emberünk nőtt fel a főiskola szárnyai alatt. Egy Kazinczy Ferenc, egy Fáy András, egy Kossuth Lajos vagy Szemere Bertalan a puritán egyszerű pataki főiskola egészséges légkörében és szerény milienjében bontották ki szárnyaikat. A pataki tehetségkutatási mozgalommal csaknem egyidőben vetette fel Zilahy Lajos, a kiváló dráma- és regényírónk, a „kitűnőek iskolájának“ gondolatát. Ez a gondolat sokban azonos a tehetségkutatással, de attól sok lényeges pontban el is tér. Az utolsó négy év alatt Zilahy Lajos széleskörű propagandát indított eszméje népszerűsítésére s különösen a legutóbbi nagyszerű alapítványával kapcsolatban sok hívet szerzett eszméjének és éppen a napokban ״ magyar nevelői társaságot״ is alakított tervei megvalósítására. Megvallom, eleinte én is — mint sokan mások — bizonyos aggállyal néztem a kitűnőek iskolájának tervét és a mellette való propagandát. Attól féltem, hogy ez az új mozgalom hátráltatni fogja vagy megakasztja a tehetségkutatás szépen megindult folyamatát. Bővebb utánjárás és megfontolás azonban arról győzött meg, hogy ez a két mozgalom nem keresztezi egymást és nem rontja egyik a másiknak sikerét. A két mozgalmat közös nevezőre lehet összehozni. A kettő bizonyos pontig együtt fut. Mindkettő a magyar ifjúság színejavát akarja felkutatni és magasabb műveltséghez juttatni. Az eltérés — mai látásom szerint — közöttük az, hogy a tehetségkutatás általánosabb jelentőségű, a magyar társadalom minden rétegére, a magyar tudomány és közélet minden ágára kiter־ jedő kulturális célt tűzött maga elé, míg a kitűnőek iskolája csak a legmagasabb réteget kívánja erősíteni, a magyar állam és társadalom vezető osztályát, krémjét akarja kitermelni. A kitűnőek iskolája egy kultur ״ vezérkart“ óhajt hazánkban is megteremteni, a német Führer Schule és az amerikai School of Brilliants mintájára. Ez szintén nagy jelentőségű és a magyar nemzet jövője szempontjából elsőrangú probléma, melynek sikerét legmelegebben óhajtjuk. Ez azonban a magyar ifjúságnak csak egy kisebb részét, a legeslegtehetségesebbeket öleli fel, ezeket kívánja a legmagasabb fokú kiképzésben részesíteni. Mindkét cél egészséges, üdvös és nemzetünk jövője, az oly sokszor emlegetett kultúrfölényünk biztosítása végett feltétlenül pártolást érdemel. A magyarság fennmaradása, messze jövendője azon fordul meg, hogy képesek leszünk-e a nemzetek nagy versenyében lépést tartani szellemi és erkölcsi tekintetben s ha nem is a legelső helyet elérni, de semmi esetre sem maradni a legutolsónak. Én azért azt hiszem, hogy ez a két hasoncélú mozgalom nem félhet egymástól. Nem vetélytársak, sőt ellenkezőleg egymást támogatva, kezetfogva haladhatnak útjukon és mindketten rendkívül fontos és áldásos missziót fognak betölteni a magyar kultúra elővitelében. A tehetségkutatásnál és az átlagosnál nagyobb szellemű képességgel rendelkező ifjaknak megfelelő magasabb kiképzésben részesítésére feltétlenül szükségünk van. Hiszen az államnak, a nemzetnek nemcsak kitűnő vezérekre, nemcsak oszlopemberekre van szüksége, hanem kiváló tisztviselőkre, a közigazgatási és igazságszolgáltatási gépezet minden ágában minél tehetségesebb egyénekre is. Jó közkatonák, bátor és kiképzett repülőtisztek nélkül a legzseniálisabb hadvezérek sem nyerhetnek csatákat. Viszont a tehetségkutatás módot nyújt a kitűnőek, a legtehetségesebbek felkeresésére is. Hogy ezeket külön intézetekben neveljük és a legmagasabb kiképzésben részesítsük, ez ellen senkinek nem lehet kifogása. Sőt éppen ez elengedhetetlen az utánpótlás, a kitűnő tanári kar megteremtésére és állandó felfrissítésére. Egyébként a kitűnőek iskolájának mintáját nem is kell külföldön keresnünk. Ötven év óta előttünk áll a remek magyar példa : az Eötvös-kollégium. Ennek a nagyszerűen berendezett kollégiumnak mai igazgatója, Szabó Miklós, éppen a Zilahy Lajos folyóiratában (Híd. 1942. évi novemberi szám) nagy szerénységgel és méltó büszkeséggel mutatja be e gyönyörű intézményünk szervezetét, működését és eredményét. A kitűnőek iskolájának legragyogóbb példája ez a magyar alkotás. Zilahy Lajos eszméjének megvalósítására nem kell egyebet tenni, mint a bölcsészeti kar kiválóságai számára alapított Eötvös-kollégium mását felépíteni a mérnöki pálya kitűnőségei részére. (Vége köv.) Dr. Finkey Ferenc ny. koronaügyész, tiszt, egyetemi tanár.