Sárospataki Református Lapok, 1944 (39. évfolyam, 1-47. szám)

1944-01-01 / 1. szám

3. oldal Sárospataki Református Lapok 1. szám Mások azon a véleményen vannak, hogy ez a feladat az isteni parancsolatoknak konkrét ma­­gatartási szabályok (politikai tervek és elgondolá­­sok) formájában való kifejtését is magában foglalja. II. Hisszük, hogy az egyház ezen a téren akkor tölti be a hivatását, ha olyan egyetemes közösség, melynek egyetlen Ura van s mely a faji és nemzeti ellentéteknek fölébe emelkedik. Egyesek úgy vélekednek, hogy az Una Sánc­­jában való tagság az egyházakat és az egyes ke­­resztyéneket egyaránt arra kötelezi, hogy az olyan nemzetközi konfliktusokban, melyekben keresztyé­­nek állanak szemben egymással, tartózkodjanak attól, hogy egy nép vagy egy bizonyos népcsoport ügyével azonosítsák magukat. Mások úgy vélekednek, hogy az olyan kon­­fliktusokban, melyekben feladhatatlan keresztyén elvek forognak kockán, az egyházaknak és egyház­­tagoknak határozott állást kell foglalniok, bár ugyan­­akkor törekedniök kell arra, hogy a keresztyén közösséget a más álláspontra helyezkedő keresz­­tyénekkel is fenntartsák. (folyt, köv) Dr. Nagy Barna Számadás a gömöri nyájakról. (Folytatás és vége.) A Sajóvölgy egyik legértékesebb községe Be­­retke. A templomhoz vezető úton csupa sziklák között áll meg az autó. A felvezető lépcső elején Tornallyay Zoltán, a volt felvidéki tiszáninneni egy­­házkerület nagyérdemű főgondnoka a helybeli lel­­késszel, Borza Zoltánnal és Tornallyay Margit úr­­nővel fogadnak bennünket. Az iskolás gyermekek az árvaház növendékeivel együtt és a presbitérium félkörben állva, a hívekkel együtt hallgatják a szív­­ből jövő szavakat. A magasban fekvő s az egész völgyet uraló, toronynélküli kis templomban püs­­pökünk Lukács VI. 31. alapján beszélt a hívekhez. Isten gondolatai nem a mi gondolataink. Mi azt mondjuk, amilyen a mosdó, olyan a törülköző. Aki hozzánk nyájas, ahhoz mi is nyájasak va­­gyunk. Egy bántó szó azonban sokkal nagyobbat kelt a másik ajkán. Mi egymásról veszünk példát, egymást javítjuk, gyakrabban rontjuk, de a bűnös szokások nemzedékről nemzedékre folytatódnak. Isten szeretete a Jézusban jelent meg közöttünk, hogy ne járjunk tévelygésben, hanem megtanul­­junk az ő útjain járni. Isten mindent azért adott a Jézusban, hogy mi is megtanuljuk azokat tovább adni. Isten nem azt bízta ránk, hogy emberek fe­­lett ítélkezzünk, hanem, hogy formáljuk őket. Tele van a mai társadalom egymás bántásával, egymás legázolása is mindennapos dolog, pedig könyörü­­lettel kellene lennünk egymással szemben. Itt Be­­retkén valóra vált az árvaházban a­ részvétnek, a szeretetnek megvalósulása. Az embereknek ilye­­neknek kellene lenniök. Egymást felemelni, min­­denki segítségére, szolgálatára lenni. Egymásnak terhét hordozzátok. Az igehirdetés után a lelki­­pásztor igen érdekes részét ismertette Jablonczay János lelkipásztor életének, aki 1673. esztendőben Bereskén bujdosott s barlangban lakott és prédi­­kált a híveknek. A kicsiny egyház az árvaház lakóihoz meleg­­szívű, áldozatkész. Kiváló igazgató tanítója, Gé­­recz Lajos lelke és vezetője az árvaháznak. Fegye­­lem, rend, tisztaság sugárzik a gyermekekről. Az egyházmegyét nyaranként bejárják s összeszedik — leginkább természetben — az árvaház ellátá­­sára szükséges dolgokat. Az estét Tornallyay Margit úrhölgy úri laká­­ban töltöttük s másnap reggel elbúcsúztunk a sze­­retet e bizonyságtevő helyétől és a kövecsesi egy­­házat látogattuk meg. Kövecsesen püspökünk, Lukács VI. 46- 49. versei alapján beszélt. Néhány gondolat a beszéd­­ből: Az idő nemcsak a házat próbálja meg, hanem az embert is. Így látjuk, hogy az emberek csak a pillanatra építenek, a pillanat, a divat, a politika, a jelszavak ma ilyen, holnap olyan lobogójára es­­küsznek. Változik a törvény, a szokás. Hiába hasz­­náljuk a Krisztus nevét zászlónkon vagy jelvényü­n­­kön, ha nem Urunk, aki parancsol. Pedig aki reá épít, az kősziklára épít. Ha sziklára akarsz építeni, ne a pillanatra építi, hanem ő reá. Kövecses óriási áldozatokat hozott a csehek alatt az iskolájának megépítésére. De olyan adós­­ságot is hagyott, amit nem volt képes kifizetni. Lassan meghalt az emberekben az áldozatkészség és tűrhetetlenné lett számukra az iskolai teher. A hátralékok nőttek, a közöny duzzadt és már ott volt az egyház, hogy az egyházmegye belegyezé­­sével feladja az iskoláját, hogy a kb. 20 000­­ adósságától szabaduljon. Az egyházkerület nem járult hozzá az iskola feladásához. Mindent elkö­­vetett, hogy egy nagy államsegéllyel kimentse ezt a fuldokló egyházat. A segély megjött. Most még a szíveket kell megmenteni a közöny hullámaitól, mert így hiába mentették meg az iskolát, ha a szívek elvesztek. Ezzel véget is ért a gömöri látogatás. Sok szépet, biztatót láttunk. Összetartó nyájak, Krisztus felé fordult orcák. De sok szomorúság töltötte el szívünket, ha elgondoltuk, hogy pusztuló nép, alig egy-két helyen szaporodik, pusztul, fogy. Ha így megy, egy évszázad múlva kifogynak a kedves falusi házak lakói. I. B. Lelkészszentelés Miskolcon. Dr. Enyedy Andor püspök november 24-én, Miskolcon a következő lelkipásztorokat szentelte fel: Kelemér Vajkóc-Mátyóc Tiszaásvány Sárospatak Berente Rudabánya Perkupa Gercsely Sárosmező Szin Sárospatak 1. Ablonczy László 2. Bárra Zoltán 3. Béczi Krizsán József 4. Harangi László tanár 5. Józsa István 6 Kazay József 7. dr. Kádas Miklós 8. Kájel Béla 9. Kormos Andor 10. Kovács Pál 11. Ködöböcz József tanár

Next