Sárospataki Református Lapok, 1944 (39. évfolyam, 1-47. szám)
1944-01-01 / 1. szám
3. oldal Sárospataki Református Lapok 1. szám Mások azon a véleményen vannak, hogy ez a feladat az isteni parancsolatoknak konkrét magatartási szabályok (politikai tervek és elgondolások) formájában való kifejtését is magában foglalja. II. Hisszük, hogy az egyház ezen a téren akkor tölti be a hivatását, ha olyan egyetemes közösség, melynek egyetlen Ura van s mely a faji és nemzeti ellentéteknek fölébe emelkedik. Egyesek úgy vélekednek, hogy az Una Sáncjában való tagság az egyházakat és az egyes keresztyéneket egyaránt arra kötelezi, hogy az olyan nemzetközi konfliktusokban, melyekben keresztyének állanak szemben egymással, tartózkodjanak attól, hogy egy nép vagy egy bizonyos népcsoport ügyével azonosítsák magukat. Mások úgy vélekednek, hogy az olyan konfliktusokban, melyekben feladhatatlan keresztyén elvek forognak kockán, az egyházaknak és egyháztagoknak határozott állást kell foglalniok, bár ugyanakkor törekedniök kell arra, hogy a keresztyén közösséget a más álláspontra helyezkedő keresztyénekkel is fenntartsák. (folyt, köv) Dr. Nagy Barna Számadás a gömöri nyájakról. (Folytatás és vége.) A Sajóvölgy egyik legértékesebb községe Beretke. A templomhoz vezető úton csupa sziklák között áll meg az autó. A felvezető lépcső elején Tornallyay Zoltán, a volt felvidéki tiszáninneni egyházkerület nagyérdemű főgondnoka a helybeli lelkésszel, Borza Zoltánnal és Tornallyay Margit úrnővel fogadnak bennünket. Az iskolás gyermekek az árvaház növendékeivel együtt és a presbitérium félkörben állva, a hívekkel együtt hallgatják a szívből jövő szavakat. A magasban fekvő s az egész völgyet uraló, toronynélküli kis templomban püspökünk Lukács VI. 31. alapján beszélt a hívekhez. Isten gondolatai nem a mi gondolataink. Mi azt mondjuk, amilyen a mosdó, olyan a törülköző. Aki hozzánk nyájas, ahhoz mi is nyájasak vagyunk. Egy bántó szó azonban sokkal nagyobbat kelt a másik ajkán. Mi egymásról veszünk példát, egymást javítjuk, gyakrabban rontjuk, de a bűnös szokások nemzedékről nemzedékre folytatódnak. Isten szeretete a Jézusban jelent meg közöttünk, hogy ne járjunk tévelygésben, hanem megtanuljunk az ő útjain járni. Isten mindent azért adott a Jézusban, hogy mi is megtanuljuk azokat tovább adni. Isten nem azt bízta ránk, hogy emberek felett ítélkezzünk, hanem, hogy formáljuk őket. Tele van a mai társadalom egymás bántásával, egymás legázolása is mindennapos dolog, pedig könyörülettel kellene lennünk egymással szemben. Itt Beretkén valóra vált az árvaházban a részvétnek, a szeretetnek megvalósulása. Az embereknek ilyeneknek kellene lenniök. Egymást felemelni, mindenki segítségére, szolgálatára lenni. Egymásnak terhét hordozzátok. Az igehirdetés után a lelkipásztor igen érdekes részét ismertette Jablonczay János lelkipásztor életének, aki 1673. esztendőben Bereskén bujdosott s barlangban lakott és prédikált a híveknek. A kicsiny egyház az árvaház lakóihoz melegszívű, áldozatkész. Kiváló igazgató tanítója, Gérecz Lajos lelke és vezetője az árvaháznak. Fegyelem, rend, tisztaság sugárzik a gyermekekről. Az egyházmegyét nyaranként bejárják s összeszedik — leginkább természetben — az árvaház ellátására szükséges dolgokat. Az estét Tornallyay Margit úrhölgy úri lakában töltöttük s másnap reggel elbúcsúztunk a szeretet e bizonyságtevő helyétől és a kövecsesi egyházat látogattuk meg. Kövecsesen püspökünk, Lukács VI. 46- 49. versei alapján beszélt. Néhány gondolat a beszédből: Az idő nemcsak a házat próbálja meg, hanem az embert is. Így látjuk, hogy az emberek csak a pillanatra építenek, a pillanat, a divat, a politika, a jelszavak ma ilyen, holnap olyan lobogójára esküsznek. Változik a törvény, a szokás. Hiába használjuk a Krisztus nevét zászlónkon vagy jelvényünkön, ha nem Urunk, aki parancsol. Pedig aki reá épít, az kősziklára épít. Ha sziklára akarsz építeni, ne a pillanatra építi, hanem ő reá. Kövecses óriási áldozatokat hozott a csehek alatt az iskolájának megépítésére. De olyan adósságot is hagyott, amit nem volt képes kifizetni. Lassan meghalt az emberekben az áldozatkészség és tűrhetetlenné lett számukra az iskolai teher. A hátralékok nőttek, a közöny duzzadt és már ott volt az egyház, hogy az egyházmegye belegyezésével feladja az iskoláját, hogy a kb. 20 000 adósságától szabaduljon. Az egyházkerület nem járult hozzá az iskola feladásához. Mindent elkövetett, hogy egy nagy államsegéllyel kimentse ezt a fuldokló egyházat. A segély megjött. Most még a szíveket kell megmenteni a közöny hullámaitól, mert így hiába mentették meg az iskolát, ha a szívek elvesztek. Ezzel véget is ért a gömöri látogatás. Sok szépet, biztatót láttunk. Összetartó nyájak, Krisztus felé fordult orcák. De sok szomorúság töltötte el szívünket, ha elgondoltuk, hogy pusztuló nép, alig egy-két helyen szaporodik, pusztul, fogy. Ha így megy, egy évszázad múlva kifogynak a kedves falusi házak lakói. I. B. Lelkészszentelés Miskolcon. Dr. Enyedy Andor püspök november 24-én, Miskolcon a következő lelkipásztorokat szentelte fel: Kelemér Vajkóc-Mátyóc Tiszaásvány Sárospatak Berente Rudabánya Perkupa Gercsely Sárosmező Szin Sárospatak 1. Ablonczy László 2. Bárra Zoltán 3. Béczi Krizsán József 4. Harangi László tanár 5. Józsa István 6 Kazay József 7. dr. Kádas Miklós 8. Kájel Béla 9. Kormos Andor 10. Kovács Pál 11. Ködöböcz József tanár