Sárospataki Református Lapok, 1946 (41. évfolyam, 1-3. szám)

1946-06-18

KÉ ZIRAT GYANÁNT Sárospatak, 1946 június 18. SÁROSPATAKI ÉRTESÍTŐ A SÁROSPATAKI FŐISKOLA ÉS A TISZÁNINNENI REF. EGYHÁZKERÜLET KÖRÉBŐL A SZERKESZTÉSÉRT FELELŐS: DR. MARTON JÁNOS TARTALOM: Dr.Enyedy Andor: Püspöki jelentés. — Darányi Lajos: Igehirdetés, pásztorkodás. -- Az egyház- kerületi tanács és bíróság ülése. — Hírek. — Hivatalos rész. da, aki a pusztító tavaszi szárazságban háromszor vetett a ki nem kelt régi vetés fölé : úgy végzik a lelki és szellemi magvetést lelkészeink és taná- rairik, lelkes tanítóink. Nem mondom én, hogy mindenütt eszményien, a követelményeknek meg- felelően mennek a dolgok. De mennek úgy, ahogy lehet ott, ahol a túlfeszített testi munkától fárad- tak a hívek, fáradt maga a mindenféle munkára reákényszerített lelkész: vagy ahol éhes a diák és éhes a tanár. Valami törhetetlen életerőt, életaka- ratot látni, a nemrégiben nálunk járt angol kép- viselők megfigyelése szerint is a sápadt és kíntól barázdás arcok, a nagy testi leapadás, rosszul tápláltság és kopott ruha mögött. Sőt azt is észre lehet venni, hogy azelőtt soha nem tapasztalt együttérzés van kialakulóban a lelkek mélyén ar- ról, ami nem jó és arról, ami jó. Érleli az idő, a józan ész, az ébredező lelkiismeret az egészséges kibontakozást a* néppel, a népért, a nép szellemé- ben való kormányzás és együttélés felé. Sajnos, amint sokan úgy vélekednek, hogy lehet ma betokozödni, mindentől és mindenkitől elzárkózni és lehet lesz egyszer felébredni a régi életformák visszatérésére: úgy a lelki munkások között is sokan hiszik, hogy lehet tovább is min- dent úgy csinálni, vagy még inkább úgy semmit sem csinálni, mint ahogy eddig csinálták, vagy ahogy eddig semmit nem csináltak. Döbbenetes megmerevedések, tespedések meredeznek elénk itt-ott a lelkipásztori munkában és a gyülekezeti életben is. Pedig ne gondolja senki, hogy a há- ború elvégezte helyettünk a lelkek ujjáébredését. A háború talán nem rontotta el a hívőket, de nem tette hívőkké a hitetleneket, és a közönyösö- két. Sőt mind többen lesznek, már vannak is, akik nyíltan, öntudatosan hitetlenek és közömbö- sek : mert erre a vallásellenes ideológiák biztatják, bátorítják őket. S ahogy dörömböl az egyház aj- táján a felébredt lélek és kíván frissebb, üdítőbb, igazabb igehirdetést, gondosabb pásztorolást, élőbb közösséget: dörömböl a szekta és viszi a lelki hiányérzetben szenvedőket és úgy dörömböl az Istentagadás és anyagelvüség; de ez már azért, hogy az egyház ajtaját, sőt egész épületét sár- kaiból kiforgassa, szétrombolja, az útból eltaka- rítsa. Szörnyű felelősség nehezedik és még szőr- nyűbb ítélet vár mindenkire, aki ma Isten és egyház szolgájának nevezi magát, de nem áll oda minden erejével, megtért és újjászületett életével bűnösöket téríteni, tévelygőket útbaigazítani, ele- setteket felemelni, raboknak szabadulást, szegé- nyéknek evangéliumot hirdetni. Püspöki jelentés 1946. június 12. A trianoni seb állandóan átvérzik hozzánk. Múlt évi egyházkerületi közgyűlésünk óta Papp Géza ungtarnóczi, Rozgonyi Sándor örösi és Ke- resztury László szomotori lelkipásztorok vették felénk az otthonukból való száműzetés, földön- futás nehéz, keserves útját. Más menekültjeink mellett diákfiuk és lányok vannak itt, akiket odaát magyar voltuk miatt elzártak a tanulás lehetőségé- tői. Otthontalanságuk fájdalmát nyomoruk növeli: de Istenadta szárnyon haladnak a többtudás magas- latai felé. S jönnek napról-napra a véreink sor- sáról szóló szomorú hírek. Birtokelkobzás, he- lyükre való telepítés, vádoltatás, fenyegetés, in- ternálás, más zaklatás teszi álmatlanná az éjsza-׳ káikat, nyugtalanná a nappalaikat, kilátástalanná* jövendő sorsukat. Mindenesetre egyelőre óriási ellentét van a háború kimenetelének hangoztatott jelszavai és tényleges történései között. Ahol pe- dig a szavak és tények ellentmondanak egymás- nak, ott az emberek inkább a tényeknek hisznek és nem a szavaknak. Az ujjáépülés és újjáépítés nagy és szép jel- szavai szintén belefultak a fokozódó, sőt rohamossá vált romlásba. Egyházi életünkben sem beszélhetünk hely- reállítási munkáról. A megsérült templomokra ki- utalt államsegélyt nem is akarják az érdekeltek felvenni, mert pénzért általában sem munkát, sem anyagot nem lehet kapni. El kell pedig ismerni, hogy a kultuszminisztérium nagy jóakarattal küldi a helyreállításra megszavazott pénzbeli segélyeket. A vásárlóerejű pénz hiánya még jobban meg- mutatja magát, gátló hatását egyházi életünk meg- bénulásában. Nem bírunk fedezni vonatköltsége- két, levélportót, konferenciai kiadást, egyházláto- gatással együttjáró szükségleteket. A berendezésüktől teljesen megfosztott mis- kolczi középiskolák részére jelen helyzetben ért- hetően még egy új pádról sem tudunk gondos- kodni. De mi lesz, ha lelkészeink, tanáraink, ta- nítóink, híveink testéről leszakad az utolsó ruha és fehérnemű, tönkremegy a lábbeli ? Ijesztő még gondolni is reá, hogyha tovább is igy csúszunk a lejtőn, hová fogunk jutni ? Isten kedvező kegyelme azonban a gondvi- selésnek, a szendergésében is élő hitnek csodáit érezteti velünk, tárja fel előttünk. Amint volt gaz-

Next

Regisztráció Regisztráció
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék