Sárospataki Református Lapok, 1947 (42. évfolyam, 1-21. szám)
1947-09-15 / 16. szám
élvez is a közeljövőben az egyház Magyarországon, mint amennyit a választások idején ígértek neki, már akkor sem, lesz Krisztus téri esztendő ügyének semmi akadálya földünkön. Sajóecseg szép dolgairól egyszerű híradás helyett Lapunk legelején számolunk be. Igen. A magyar 3 éves terv megkezdésének időpontjára ez a gyülekezet már meg is valósította a maga 3 éves tervét. Az 1945-ös harcok után elvégezte a templomon, iskolán, lelkészlakon a legszükségesebb javításokat, hogy azok ideiglenesen használhatók és lakhatók lettek s fel is kerítkezett. E munkában segítségül voltak az itt őrzött magyar hadifogoly katonák is. 1946-ban szétrombolt tornyát, az egész templomot, az összes egyházi épületeket hozatta véglegesenrendbe. 1947 aug. 10-én pedig, mindezeknek koronájaként, az újra öntött 600 kg-os harangját szentelte fel. Évtizedek óta nem volt ilyen nagy ünnepe Sajóecsegnek. Sírva fakadtak a jelenlevők mind, mikor újra meghallották a 3 esztendőn át szokásos bombahüvely-kongatás után az igazi harangszót. 3 éves tervéért a következőket áldozta a gyülekezet: önként adták a hívek megmaradt jó pengőjüket, kincset érő 100 g. terményüket az inflációs világban és kevés forintjukból 8000-et. Adtak még 120 napi teljes ellátást, 50 fuvart, 80 napszámot. Mindezt 150 cslád — kényszer nélkül ! Bízunk benne mi is, hogy a gyülekezet elöljáróinak hite valóra válik s Isten a lelki újjáépítés terén is meg fogja segíteni és áldani a sajóecségi gyülekezetét. A Diák Céh csekkszáma: 51,509. generális vizitáció Selsőborsodban A külföldi testvérek gondoskodó szeretetének legyen köszönet érte, hogy ma már nincs távolság egyházkerületünkben a generális vizitáció számára, mert az autó eltünteti előlünk a meszsziséget. Püspökünknek így több ideje jut miskolci gyülekezetén és irodáján kívül a kerülete számára is. E hó elején tíz felsőborsodi gyülekezetet keresett fel négy nap alatt. Olyan gyülekezetekben járt, ahol püspök sohasem tartott egyházlátogatást. A legkisebb és legtávolabbi egyházakra került a sor, olyanokra, ahol mint mondották, „még a legöregebb emberek sem hallották, hogy valaha püspök járt volna.“ Ezek a hegyek közé ékelt kis falucskák, megható örömmel, túláradó boldogsággal fogadtak bennünket. Szalonna volt az első állomásunk, ahol Tóth János esperes már várt bennünket, hogy kalauzolja a generális vizitációt. De volt ennek a vizitációnak egy olyan különlegessége is, amit még nem jegyzett fel sehol az egyháztörténelem; az, hogy a püspök felesége nem szórakozásból, hanem mint a nőszövetség elnöke járt a generációs vizitációval és csodálatraméltó közvetlenséggel tudott beszélni az asszonyokhoz és leányokhoz, a nőszövetségi munkák szükségességéről. Felsőborsod északi határán, az összeszorult hegyek völgyhajlatában fekszik Szalonna. Kis temploma, még a XI. századból való. A templomot, vakolat alatt talált freskója miatt a műemlékek országos bizottsága műemléknek nyilvánította. Az elöljáróság ünnepélyesen állít meg bennünket a zöld diadalív alatt, és köszöni meg a püspöknek, hogy ezt a községet is felkereste. A lelkészlak előtt Kovács Béla lelkipásztor üdvözlésére ad rövid választ az összegyűlt hívekhez szólva püspökünk. A gyülekezet már szét sem oszlik, egyenesen megy be a templomba, amely zsúfolásig megtelik. Itt is, mint minden egyházközségben a püspök hirdeti, az Igét. Az igehirdetés után,a lelkipásztor tesz jelentést a gyülekezet életéről, az ott folyó lelki munkákról. Itt-ott a püspök különféle dolgokról érdeklődik, megkérdi a gyülekezetét, nincs-e valakinek mondanivalója. Az ünnepi programmot énekkari számok tarkítják, majd a Főtiszteletű Asszony áll fel és szól a gyülekezet aszszonyaihoz és leányaihoz. Elmondja, hogy mit jelent a család közösségében a nő, az édesanya. Mit jelent egy szerető szív, egy gondoskodó lélek, aki hitének erejével motorja és irányítója a család életének, mennyi áldott munkának lehet egy asszony az elindítója. Míg beszél minden szem rátapad, lelkesen és mohón lesik szavait. A szalonnai gyülekezet képe elég szomorú. Ebben a gyülekezetben harminc évvel ezelőtt még 400 református lélek élt, ma a számuk már csak 301, harminc év alatt 100 lélekkel kevesebb. Püspökünk rámutat arra : ha így megy, kilencven év múlva nem lesz református Szalonnán. A lelkész beszámolójában azzal igyekezett menteni gyülekezetét, hogy a fogyást nemcsak az egykének, hanem a kivándorlásnak is lehet tulajdonítani; azelőtt, míg lehetséges volt, igen sokan mentek ki Amerikába. (Folyt. köv.) Illyés Bertalan