Sárospataki Református Lapok, 1947 (42. évfolyam, 1-21. szám)
1947-01-15 / 1. szám
A SÁROSPATAKI REFORMÁTUS LAPOK a jó lelkimunkást jól kell megfizetni, de érdemes is megfizetni, mert annak a munkája nemhogy minden pénzt megér, de annak a munkáját semmi pénzzel nem lehet megfizetni, kellően viszonozni és jutalmazni. Ne felejtsük el mi lelkipásztorok, hogy mi nem pénzért szolgálunk és nem is emberek szolgái vagyunk. Mi szolgálunk Istennek, mennyei gazdánknak, aki minket, bűnös embereket, a legszebb szolgálat kiváltságában részesített. Szolgálunk Krisztusnak, a mi Urunknak, aki minket drága vére árán a bűnből és kárhozatból kimentett és megváltott, hogy mi az ő zsengéi, feltámadásának és életének tanúbizonyságai legyünk. Embereknek azért és annyiban szolgálunk, mert ők Istennek gyermekei, Krisztusnak megváltottál. Fizetést, pénzt, terményt csak azért kérünk és fogadunk el, hogy a világ dolgaiba való elegyedés nélkül szolgálhassuk Isten országát, halhatatlan telkeknek Istennel való közösségét. Én úgy érzem, hogy a fentiekben nem csak a magam egyéni felfogását fejeztem ki, hanem sokakét, sőt a mai egyházi közvéleményt. Ez a közvélemény ma mind hangosabban, erőteljesebben követeli a létektől, felelősségérzettől, Krisztus szerelmétől hajtott önkéntes, mindenre és mindenkire kiterjedő lelki munkát és a Lélek egyházában egyedül ennek a munkának a létjogosultságát ismeri el. Aki tehát még ma is a hivatalnoki felfogás merevségében él, aki még ma is azt hiszi, hogy az előírt és kényszerű lelkészi funkciókon kívül a reábízott nyájnak egyébbel nem tartozik; aki még ma is azt várja, hogy egyházi szolgálmányokat ki lehet lesz kényszeríteni máskép, mint lelki, eszközökkel, az az idők jelei által megintve vagy szakítson a hagyomány alapján még tiszteletreméltónak is mondható, de ennek dacára is téves felfogásával, vagy pedig adja át a helyét olyanoknak, egyelőre pedig vegye segítségül olyanok munkáját, akiket a Lélek hajt és kényszerű, hogy hirdessék az evangéliumot minden népnek és ágazatnak, mert meghallották az erre vonatkozó isteni parancsot és megérezték a lelkek éhségét, végül pedig meg vannak győződve arról, hogy az evangélium ma is Istennek hatalma minden benne hívőnek üdvösségére, a kívánságunkban meglevő boldogabb újesztendő valósággá tételére. Ilyen minden szolgálatra kész evangélizáló lelkészek, hála Istennek egyházkerületünkben is szép számmal vannak. Megújuló egyházi életünknek ezek a fenti követelményei vannak lefektetve egyházkerületi közgyűlésünknek a püspöki jelentésre dr. Horváth Zoltán indítványára hozott, továbbá a missziói jelentésre a missziói bizottság javaslata alapján hozott határozataiban. A minden lelkészi hivatalhoz rövid időn belül megérkező kivonatos egyházkerületi jegyzőkönyvben mindenki figyelmesen olvassa el ezeket a határozatokat, mert azoknak a teljesítését, végrehajtását az egyházlátogató küldöttségek, azután az egyházmegyék, végül az egyházkerület közgyűlése fogja számonkérni. Dr. Enyedy Andor — Miskolcon január 7-én volt a három hónapra tervezett hetenkénti presbiteri értekezletek megnyitása. Az értekezleten résztvettek a diósgyőr-vasgyári és hejőcsabai presbiterek is. Az értekezletet Pálffy Imre a miskolci egyházközség főgondnoka nyitotta meg. Az értekezletek minden hétfőn, húsvétig tartanak. A sárospataki lelkészek testvéri közössége december 9. óta minden hétfőn este 7 órakor tartja összejövetelét. Először igetanulmányozás folyik a János írása szerint való szent evangélium alapján, melyet a résztvevők felváltva vezetnek. Utána imaközösségben tárulnak fel a lelkek Isten előtt, majd az időszerű gyülekezeti és egyházi kérdések megbeszélése teszi gazdagon áldottakká ezeket az Istentől adott alkalmakat. Az „Új Ember“ katholikus hetilap Miskolcon, Sátoraljaújhelyben és Sárospatakon irodalmi estet rendezett nagy érdeklődés mellett. Előadást tartottak: Pénzes Balduin, Mihelics Vid, Rónay György és Saád Béla. A sárospataki előadáson a Főiskola közigazgatója és a tanári kar több tagja is megjelent.