Sárospataki Református Lapok, 1948 (43. évfolyam, 1-21. szám)
1948-01-15 / 1. szám
DARÁNYI LAJOS: » „Én és az én Csel. 9:1—2. A 8. fejezetben arról van szó, hogy Filep, a diakónus, Samáriában miket tett, a Lélek hogyan irányította a missziói munkát, a megtért komornyik hogyan ment boldogan tovább. Ez alatt Saulus egyre üldözte a keresztyéneket. István vértanú kivégzésekor belekóstolt a vérbe. Nem tudott szabadulni az üldözés vágyától. Jeruzsálem már nem volt jó „vadászterület“ neki. Onnan már elmenekültek, vagy ott már elfogytak a keresztyének. Ezért gondolt Saulus a távolabbi „vidékre“. Ezért kiváltotta „az ipart“ a főpaptól. Neki joga volt, összeszedte a keresztyén férfiakat és nőket, mint a mészárszékre szánt juhokat. Neki hatalom adatott Damaskus minden háza felett. Elindult a nyomozó a nyomon. Menj, Saulus, nem tudod, hogy miért megy Damaskusba! Azért imádkozunk, Atyánk, hogy ne járjon üldözés soha többé annak a nyomában, aki Téged szeret és aki annak az útnak követője, amelyet maga a mi Urunk, Krisztusunk. Ámen. Csel. 9:3—4. Azt, ami ebben a két versben van, mi úgy értelmezzük, hogy Isten megnyitotta az eget és a mennyei fényből egy sugárnyit küldött le a gyűlölködő, a gyilkolni, üldözni készülő Saulusra. És Isten itt sem lett néma, mint ahogyan a Biblia világában nem néma, hanem beszélő Isten. Isten azért tette ezt a csodát, mert neki Said választottja volt. Saul ezt még nem tudta, de Isten tudta és most csodálatos módon tudtul adja ezt Saulnak is. Saul csak azt gondolta, hogy Damaskushoz van közel. Most megtudta, hogy az éghez van közel. Ő azt gondolta, hogy Damaskusban laknak azok, akiket ő üldöz, de most meg kellett tudnia, hogy ott fent lakik az, akit üldöz. A büszke, az annyi keresztyént börtönbe hurcolt Saul most az út porában kérdezi, hogy ki az, aki őt megszólította, ki az, aki megkérdezte tőle, hogy miért üldözi őt. A vádló a vádlott alázatával kérdez. Nagy az Isten hatalma. Nagy a te hatalmad, Urunk! Utoléred azt, akit utol akarsz érni. Csodálatosak a te uraid. Csak csodálni és imádni tudunk. Ámen. Csel. 9:5. Saul azt tudta meg legelőbb a menynyei feleletből, hogy ő nem a keresztyéneket üldözi , tulajdonképen, hanem Krisztust magát. Jézus Krisztus, azonosítja magát az üldözött keresztyénekkel. Azok, akik Jeruzsálemben, vagy a birodalom bármelyik részén börtönbe kerültek, kövek alatt, vagy tüzekben vértanúhalált haltak, azok mind Krisztus számontartottjai. A keresztyén nem senkié, nem gazdátlan nyáj az a sereg, Krisztusé az. Sőt azokat Krisztus nemcsak a magáéinak tartja, hanem azokat saját testének mondja. Azok az üldözött, védtelennek látszó senkik mintha maga Krisztus lennének. Ez minden Krisztusért üldözött keresztyén vigasza. Ez minden Krisztust üldöző kudarca. Krisztus nemcsak magát nevezi meg, hanem Saulnak is azt mondja, hogy nem arra rendeltetett Saul, hogy üldözze Krisztust, hanem hogy kövesbe. A vers nehezen érthető második fele arrólszól, hogy Saul nem tehet mást, mint a mi felőle elrendeltetett tanítvánnyá lesz. Légy álldoll azért a nagy méltóságért, mi Urunk, Krisztusunk, hogy a te földön levő testednek, az egyháznak tagjai lehetünk. Ennek az ereje és vigasztalása töltse be a mi szívünket. Ámen. Csel. 9: 6. Amikor megtudta Saul, hogy mit is tett ő igazán és amikor megtudta, hogy nem teheti továbbra is azt, amit eddig tett, akkor azt kérdezi, hogy mit cselekedjen ezután. De arra nem kap választ a mennyből. Azt a földön levő tanítványok, az egyháztagok mondják meg. Mert nincsennek a földön tájékozatlanságban azok, akik az Istenéi akarnak lenni. Nem kell ahhoz Krisztus halála és feltámadása után mennyei jel, hogy mi is a tennivaló. Az egyháznak kész terve, munkarendje van. Isten a Lélek által mindent magszabott. Krisztus az övéihez utal. Az egyházba helyez el. Ott tudod meg, hogy mit kell tenned. Az a kegyelem, hogy a tettenért bűnös, a leleplezett gyilkos is tehet még azután is valamit. Nem öli meg Isten, nem zárja ki. Elfogadja. Kell neki. Az égből mutass rá a mi nagy tévedésünkre. Te magad téríts meg, hogy megtérjünk. Ámen. Csel. 9:7—9. A csoda teljesen a Saulé. A vele utazók csak részletet kaptak. Nincs is írva sehol, hogy azokkal mi lett. Isten itt most Saullal vívja a harcát. Pál belevakult a mennyei fénybe és az átélt izgalmakba. Mások vezetik be Damaskusba. Ő akart onnan másokat fogva vinni és őt vitték, vezették oda, mint az Úr foglyát. Az üldözőből, a fiatal, életerősellenségéből milyen csendes, összetört, magatehetetlen ember lett. Három napig semmi sem kellett a testnek, mert a lélek annyira telítve volt, hogy az mindent betöltött. Itt van az Isten hatalma. Az ember feletti hatalma. Nem az lesz az emberből, aki lenni akar, nem odajut, ahová igyekszik. Milyen nagy vagy Te, Istenünk! Mennyire a a le kezedben vagyunk. Áldott légy, hogy ott vagyunk. Ámen. Csel. 9:10—12. Ez a néhány szó arra tanít meg, hogy Isten mennyire előkészíti a dolgokat. Ő az igazi rendező. Nem a mi ügyességünk, mindenre kiterjedő gondoskodásunk,„hanem az ő kegyelme az, ami mindenütt ott van. Ő indítja el Anániást. Ő adja meg a címet. Ő tud arról, akin segíteni kell. Ő tud arról, aki segíteni tud. Ha csak ennyire lát is bele az ember Istennek a mindenre kiterjedő gondoskodásába, akkor is elszégyelni kénytelen magát. Mi mennyit félünk, aggodalmaskodunk. Pedig Isten mindenről gondoskodik. Még arról is gondoskodik, ami a legnagyobb kérdés, a legnagyobb gond: két ember hogyan találja meg egymást. Ki az, aki segíteni tud és ki az, akin segíteni kell. Minden félelmet és aggodalmaskodást vegy ki a szívünkből, Urunk. Taníts meg arra, hogy neked mindenre, mindenkire gondod van. Ámen. Csel. 9:13—16. Ebből a szakaszból megtudhatjuk azt, hogy a keresztyéneknek meg volt a szervezettségük, mert Damaskusban tudták, hogy mi történt Jeruzsálemben, sőt, előre tudták, hogy Saul miért megy oda. Aztán azt is látjuk, hogy az ember hányszor okosabb akar lenni, mint Isten. Anániást küldi Isten, Ananiás azonban nem engedelmeskedik azonnal,hanem elmondja előbb, amit ő tud. Mintha Isten nem lenne olyan jól értesülve, mint ő. Isten tudja mindazt, amit Ananiás tud. Sőt azt is tudja, amit Ananiás se tud, sőt még maga Saul sem tud. Isten tudja, hogy Saul választott edény. A pogányok apostola lesz. És nemcsak üldözte a Krisztus követőit, hanem ő maga is sokat fog szenvedni az Űrért. Az Űr igen sokat szenvedett az övéiért. Az övéinek is sokat kell szenvedni érette. Mindent tudsz, Urunk! Jobban ismersz minket, mint mi magunkat. Taníts megismerni Téged és magunkat. Ámen. Hadifogoly theológusok írják Oroszországból: „Testvéreink az Úrban! A közös tűz két meszszire kipattant szikrája a karácsonyi fény köszöntő sugarait küldi. Öröm sugarak, jó hírt vivő sugarak. Hála érte, hogy ezeket üzenhetjük. Nehéz ugyan a távollét,ak sok értéket, sok máshol meg nem szerezhető erőt nyújt. Bízunk a szeretet erejében, mely visszavár, mely visszakér minket s hisszük,ha szerzett kincseket, majd közkincsekké tehetjük. A közösségi élet szükségessége, annak nagy alkotó ereje, mind világosabb lesz előttünk, csak még kikristályosodásra vár. Várva a viszontlátást, el nem múló szeretettel köszöntjük régi otthonunk minden lakóját, a meg nem látogatott gyülekezeteket, az angyal köszöntésével. Kicsi gyülekezetünkkel együtt testvéreik: Gyurka és Gyula.“6