Sárospataki Református Lapok, 1948 (43. évfolyam, 1-21. szám)

1948-01-15 / 1. szám

DARÁNYI LAJOS: » „Én és az én Csel. 9:1—2. A 8. fejezetben arról van szó, hogy Filep, a diakónus, Samáriában miket tett, a Lélek hogyan irányította a missziói munkát, a megtért ko­mornyik hogyan ment boldogan tovább. Ez alatt Sa­ulus egyre üldözte a keresztyéneket. István vértanú kivégzésekor belekóstolt a vérbe. Nem tudott szaba­dulni az üldözés vágyától. Jeruzsálem már nem volt jó „vadászterület“ neki. Onnan már elmenekültek, vagy ott már elfogytak a keresztyének. Ezért gondolt Saulus a távolabbi „vidékre“. Ezért kiváltotta „az ipart“ a főpaptól. Neki joga volt, összeszedte a keresz­tyén férfiakat és nőket, mint a mészárszékre szánt juhokat. Neki hatalom adatott Damaskus minden háza felett. Elindult a nyomozó a nyomon. Menj, Saulus, nem tudod, hogy miért megy Damaskusba! Azért imádkozunk, Atyánk, hogy ne járjon üldözés soha többé annak a nyom­ában, aki Téged szeret és aki annak az útnak követője, amely­et maga a mi Urunk, Krisztusunk. Ámen. Csel. 9:3—4. Azt, ami ebben a két versben van, mi úgy értelmezzük, hogy Isten megnyitotta az eget és a mennyei fényből egy sugárnyit küldött le a gyű­lölködő, a gyilkolni, üldözni készülő Saulusra. És Is­ten itt sem lett néma, mint ahogyan a Biblia világá­ban nem néma, hanem beszélő Isten. Isten azért tette ezt a csodát, mert neki Said választottja volt. Saul ezt még nem tudta, de Isten tudta és most csodálatos módon tudtul adja ezt Saulnak is. Saul csak azt gon­dolta, hogy Damaskushoz van közel. Most megtudta, hogy az éghez van közel. Ő azt gondolta, hogy Da­­maskusban laknak azok, akiket ő üldöz, de most meg kellett tudnia, hogy ott fent lakik az, akit üldöz. A büszke, az annyi keresztyént börtönbe hurcolt Saul most az út porában kérdezi, hogy ki az, aki őt meg­szólította, ki az, aki megkérdezte tőle, hogy miért üldözi őt. A vádló a vádlott alázatával kérdez. Nagy az Isten hatalma. Nagy a te hatalmad, Urunk! Utoléred azt, akit utol akarsz érni. Csodálatosak a te uraid. Csak cso­dálni és imádni tudunk. Ámen. Csel. 9:5. Saul azt tudta meg legelőbb a meny­­nyei feleletből, hogy ő nem a keresztyéneket üldözi , tulajdonképen, hanem Krisztust magát. Jézus Krisztus, azonosítja magát az üldözött keresztyénekkel. Azok, akik Jeruzsálemben, vagy a birodalom bármelyik ré­szén börtönbe kerültek, kövek alatt, vagy tüzekben vértanúhalált haltak, azok mind Krisztus számontar­­tottjai. A keresztyén nem senkié, nem gazdátlan nyáj az a sereg, Krisztusé az. Sőt azokat Krisztus nemcsak a magáéinak tartja, hanem azokat saját testének mondja. Azok az üldözött, védtelennek látszó senkik mintha maga Krisztus lennének. Ez minden Krisztusért üldözött keresztyén vigasza. Ez minden Krisztust ül­döző kudarca. Krisztus nemcsak magát nevezi meg, hanem Saulnak is azt mondja, hogy nem arra rendel­tetett Saul, hogy üldözze Krisztust, hanem hogy kövesbe. A vers nehezen érthető második fele arról­­szól, hogy Saul nem tehet mást, mint a mi felőle elrendeltetett­ tanítvánnyá lesz. Légy álldoll azért a nagy méltóságért,­ mi Urunk, Krisztusunk, hogy a te földön levő testednek, az egyháznak tagjai lehetünk. Ennek az ereje és vigasz­talása töltse be a mi szívünket. Ámen. Csel. 9: 6. Amikor megtudta Saul, hogy mit is tett ő igazán és amikor megtudta, hogy nem teheti továbbra is azt, amit eddig tett, akkor azt kérdezi, hogy mit cselekedjen ezután. De arra nem kap vá­laszt a mennyből. Azt a földön levő tanítványok, az egyháztagok mondják meg. Mert nincsennek a földön tájékozatlanságban azok, akik az Istenéi akarnak lenni. Nem kell ahhoz Krisztus halála és feltámadása után mennyei jel, hogy mi is a tennivaló. Az egyház­nak kész terve, munkarendje van. Isten a Lélek által mindent magszabott. Krisztus az övéihez utal. Az egy­házba helyez el. Ott tudod meg, hogy mit kell tenned. Az a kegyelem, hogy a tettenért bűnös, a leleplezett gyilkos is tehet még azután is valamit. Nem öli meg Isten, nem zárja ki. Elfogadja. Kell neki. Az égből mutass rá a mi nagy tévedésünkre. Te magad téríts meg, hogy megtérjünk. Ámen. Csel. 9:7—9. A csoda teljesen a Saulé. A vele utazók csak részletet kaptak. Nincs is írva sehol, hogy azokkal mi lett. Isten itt most Saullal vívja a harcát. Pál belevakult a mennyei fénybe és az átélt izgal­makba. Mások vezetik be Damaskusba. Ő akart onnan másokat fogva vinni és őt vitték, vezették oda, mint az Úr foglyát. Az üldözőből, a fiatal, életerős­­ellen­ségéből milyen csendes, összetört, magatehetetlen ember lett. Három napig semmi sem kellett a testnek, mert a lélek annyira telítve volt, hogy az mindent betöltött. Itt van az Isten hatalma. Az ember feletti hatalma. Nem az lesz az emberből, aki lenni akar, nem odajut, ahová igyekszik. Milyen nagy vagy Te, Istenünk! Mennyire a a le kezedben vagyunk. Áldott légy, hogy ott vagyunk. Ámen. Csel. 9:10—12. Ez a néhány szó arra tanít meg, hogy Isten mennyire előkészíti a dolgokat. Ő az igazi rendező. Nem a mi ügyességünk, mindenre kiterjedő gondoskodásunk,„hanem az ő kegyelme az, ami min­denütt ott van. Ő indítja el Anániást. Ő adja meg a címet. Ő tud arról, akin segíteni kell. Ő tud arról, aki segíteni tud. Ha csak ennyire lát is bele az ember Istennek a mindenre kiterjedő gondoskodásába, akkor is elszégyelni kénytelen magát. Mi mennyit félünk, aggo­dalmaskodunk. Pedig Isten mindenről gondoskodik. Még arról is gondoskodik, ami a legnagyobb kérdés, a legnagyobb gond: két ember hogyan találja meg egymást. Ki az, aki segíteni tud és ki az, akin segí­teni kell. Minden félelmet és aggodalmaskodást vegy ki a szívünkből, Urunk. Taníts meg arra, hogy neked mindenre, mindenkire gondod van. Ámen. Csel. 9:13—16. Ebből a szakaszból megtudhatjuk azt, hogy a keresztyéneknek meg volt a szervezett­ségük, mert Damaskusban tudták, hogy mi történt Je­ruzsálemben, sőt, előre tudták, hogy Saul miért megy oda. Aztán azt is látjuk, hogy az ember hányszor oko­sabb akar lenni, mint Isten. Anániást küldi Isten, Ananiás azonban nem engedelmeskedik azonnal,hanem elmondja előbb, amit ő tud. Mintha Isten nem lenne olyan jól értesülve, mint ő. Isten tudja mindazt, amit Ananiás tud. Sőt azt is tudja, amit Ananiás se tud, sőt még maga Saul sem tud. Isten tudja, hogy Saul választott edény. A pogányok apostola lesz. És nemcsak üldözte a Krisztus követőit, hanem ő maga is sokat fog szenvedni az Űrért. Az Űr igen sokat szenvedett az övéiért. Az övéinek is sokat kell szenvedni érette. Mindent tudsz, Urunk! Jobban ismersz minket, mint mi magunkat. Taníts megismerni Téged és ma­gunkat. Ámen. Hadifogoly theológusok írják Oroszországból: „Testvéreink az Úrban! A közös tűz két mesz­­szire kipattant szikrája a karácsonyi fény köszöntő sugarait küldi. Öröm sugarak, jó hírt vivő suga­rak. Hála érte, hogy ezeket üzenhetjük. Nehéz ugyan a távollét,­­ak sok értéket, sok máshol meg nem sze­rezhető erőt nyújt. Bízunk a szeretet erejében, mely visszavár, mely visszakér minket s hisszük,h­a szerzett­­ kincseket, majd közkincsekké tehetjük. A közösségi élet szükségessége, annak nagy al­kotó ereje, mind világosabb lesz előttünk, csak még kikristályosodásra vár. Várva a viszontlátást, el nem múló szeretettel köszöntjük régi otthonunk minden lakóját, a meg nem látogatott gyülekezeteket, az angyal köszöntésével. Kicsi gyülekezetünkkel együtt testvéreik: Gyurka és Gyula.“6

Next