Porumbăcean, Claudiu (szerk.): Satu Mare. Studii şi comunicări. Seria istorie-etnografie-artă 35/2. Volum aniversar 1969-2019 (2019)
Istoria artei - Istoria culturii
Kereskényi Sándor nek segítségével megjelenítjük a múltat) nem egyszerűen „tárolja” a múltbeli struktúrákat és funkciókat, hanem olyan valóságnak mutatja azokat, amelyeket maga idéz fel, azaz teremt újjá. (Csakhogy így a nyelv nem csupán képviseli, hanem korlátozza is a történelmi cselekvő valamikori tetteinek megjelenítését)16. Ezzel Koselleck visszakanyarodik a brandeli figyelmeztetéshez: a történész nemcsak írja, hanem alkotja is a történelmet. Így a történészek a történelmi múltban keletkezett tapasztalatokat folytonosan felfedezik, feljegyzik, továbbítják és újraírják. Ez pedig nem jelent mást, mint azt, amit Braudel már jelzett: a historiográfustól „megbízható” (kvázi végleges) múltismeretet, éppen „tapasztalatainak alkotói egyirányúsága”, azaz tudományos szűkössége folytán, nem lehet és nem is szabad elvárni. Annál is inkább, mert a történetírónak egyszerre két irányba kell figyelnie: egyszerre kell megragadnia a gyorsan változó és a mélyben lassan haladó, alig észlelt „történeteket”, a mában is észlelhető és a már befolyásoló, sőt meghatározó folyamatokat. A kettő objektív viszonyának megmutatása a történetíró „igazi művészete” (azaz „alkotás-kényszere”). Mindez rendkívüli módon felértékeli „a történész szerszámosládáját”, azaz a leírás eszközeit. A struktúra és a funkció fogalmai ma a történelemelmélet (de még az olykor esztétizáló, olykor moralizáló) történetfilozófia immár megkerülhetetlen (értsd: használandó) konceptusai. Erre jó példa lehet egyrészt Walter Ong, másrészt William H. Sewell jr. és Simon Shama munkássága. (Ong a történelmet megjelenítő szó és írás - a szó technologizálódása, Sewell pedig, ugyancsak jellemző módon, az esemény értelmezése kapcsán nyúlt vissza Braudel struktúra -, illetve funkciófogalmához.) Frank Ankersmit nyomán egyre gyakoribbá válik a történelem és a nyelviség, illetve a történetek oly vizsgálata, amelynek előterében a nyelvi reprezentáció és a valóság közötti viszony áll, valamint a „képi kifejeződés” fontosságának előterébe állítása. A valóság önnön történeti reprezentációját (legyen szó eseményről, struktúráról vagy funkcióról) a nyelven keresztül nyeri el. Ezért tartotta fontosnak Philippe Carrard az Annales köréhez tartozó francia historikusok nyelvhasználatának beható elemzését 17. Magyarázat és leírás narratív módozatainak ténylegesen megvalósuló használatát (és jelentőségét), a történetírói gyakorlatban, többnyire még maguk a historikusok sem látják tisztán. (Ugyanez a helyzet tapasztalható a diskurzus ideológiai elemeire vonatkozólag.) Carrard hangsúlyozza: a történetmondás a szóbeliség, a történetírás pedig az írásbeliség függvénye, illetve terméke, és az ebből fakadó különbözőségek nemcsak Homérosz és Thuküdidész között mutathatóak ki, hanem „elkísérik”, a tudományág egész alakulását, fejlődését, tagolódását. A mai francia történetírásban is (itt elsősorban az Annales köréről van szó) kialakult az írásbeliség „saját” poétikája. E poétika szerint az esemény megjelenítését az elbeszélő narráció végzi el. Ennél fontosabbnak látszik azonban a struktúra ábrázolása, ecsetelése, megjelenítése, ez pedig a leíró (és elemző) beszédmód feladata. A funkció megmutatása az értelmezésekben és értékelésekben bukkan fel, és Braudeltől kezdődően (különösen pedig Jacques Le Goffnál) gyakran az antropologizálás képét ölti fel 18. Ugyancsak Ankersmit „kifejezéselmleti” eszmefuttatásainak hatása érződik Walter Ong írásbeliség-értelmezésein 19. Ong szerint a kirografikus kultúrából óhatatlanul ki kell nőnie a nyomtatásos technológiának, amely a 18. századtól a történeti írásmódot (sőt gondolkodásmódot is) meghatározza. Ebből következik, hogy a „modern gondolkodásmód” jegyében 16 Koselleck, Reinhart, Tapasztalatváltozás és módszerváltás. Korall 23,2006, pp. 31-49. 17 Carrard, Philippe, Poetics of the New History. French Historical Discourse from Braudel to Chartier. John’s Hopkins University Press, Baltimore, 1992. 18 Uő, History as a Kind of Writing: Textual Strategies in Contemporary French History. University of Chicago Press, Chicago, 2017. 19 Ong, Walter, Szóbeliség és írásbeliség. Ford. Felkai László, Gondolat, Bp. 2010. 439