Siketnémák és Vakok Oktatásügye, 1929 (31. évfolyam, 1-10. szám)
1929-01-01 / 1-2. szám
3 magyar nyelvű osztálya, melyet be is mutatott 1892-ben az akkori közoktatásügyi miniszternek, gróf Csáky Albinnak. Kiss Lajosnak többoldalú értékessége nem kerülhette el az élesszemű Roboz József figyelmét, aki egyszemélyben szakfelügyelő és a váci siketnéma intézetnek igazgatója is volt. Roboz e központi siketnéma intézet színvonalát emelni óhajtván, Klis Lajost 1879-ben Vácra rendeltette. Vác. Klis Lajos váci munkálkodásának maradandó nyoma azonban csak 1899-től kezdődőleg látható, amikor is neki e sorok írójával a legvilágosabb megértéssel, a legbensőbb kölcsönös őszinteséggel és barátságos érzéssel párhuzamosan működnie volt alkalma. Klisnek e váci működése 1897—1904-ig tartott. E hét évre (hogy egyebet ne említsek) több szép feladatra esett, melyeknek mindenikét elismerésre méltó módon oldotta meg. Az intézetnél másodigazgatói állást töltött be egyszersmind tanári kötelezettséggel is. Keresni kell annak a lelkiismeretességnek és önfeláldozó buzgóságnak a párját, amellyel Klis az ügykörébe felelősséggel jutott részlet igazgatásának a sok csinját-binját végezte. Mégis, nem ez volt neki a legnagyobb érdeme.A legngyobb érdeme az volt, hogy jelentős tényezője volt annak, hogy a nagyszámú (20—25) tanári testületben a barátságos, összhangzatos, tehát kellemes és eredményes kortársi élet megteremtessék s évekig uralkodó legyen. Ez azért történhetett meg, mert tudott őszintén érző és becsülő kollégája lenni tanártásainak . Ugyanakkor hiv és megbízható munkatársa lenni igazgató barátjának is. Arra az időre (1900—1904.) esett Kiss Lajosnak az a néhány esztendei váci lázasabb működése, amely csak úgy ontotta a nagy és szép feladatokat a nemes becsvágyak számára, így egyik legizgatóbb munkahalmazatot a magyar siketnéma oktatásügy 100 éves múltjának ünnepélyes csoportosítása, feltüntetése szolgáltatta a váci intézet 1902 évi jubileuma címén. Ez ezer ágy-bogy munka előkészítésében s végrehajtásában Kiss Lajos nemcsak mint helyettes igazgató vett mértékfeletti részt, hanem történeti kutatásaival és megírott tanulmányával maradandólag értékes anyagot szolgáltatott a vaskos kötetű jubileumi Emlékkönyvnek is — a siketnémaügy jobb kidomborítására. Mindamellett még arra is jutott lelkes erejéből, hogy néhai Gácsér József váczi tanár barátunkkal karöltve buzdító útra keljen a siketnémák érdekében Székesfehérvárra és Sopronba. Érdemüket nyugtázta s máiglan is hirdeti a soproni siketnéma intézetnek 1903. évi megnyílta. Bizony-bizony elég lehetett egy embernek a 24 órás tanári szolgálat mellett másodigazgatói gondos tiszte és az a hivatali, meg társadalmi elfoglaltsága, mely nyüzsgő méhkasnak mutatta akkor a váci intézetet. De Kiss Lajos győzte a hasonló korú társaival együtt a megfeszített munkát. Sőt! A tanárképző 1900 őszén szerveztetvén újjá, ebben Klis újabb megtisztelő megbízást kapott: a lélek- és neveléstan, meg a történelem tárgyának ismertetését. Vegye észbe a netán hirtelenitéletű és szava, hogy akkor a tanárképzői vonatkozásban majdnem a semmiből kellett csinálniok valamit a kezdőknek. Klis is hangyaszorgalommal gyűjtötte össze s szerkesztette hatalmas könyvbe az adatokat. Akik ma leszállított óraszám mellett a már jártabb útvonalon és bátorságosabb vizeken evezhetnek a tanárképző célja felé, azok tanúsítsanak annyi filozófiai meglátást, hogy emeljenek kalapot az ily úttörő érdem előtt.