Siketnémák és Vakok Oktatásügye, 1936 (38. évfolyam, 1-4. szám)
1936-01-01 / 1-4. szám
122 Murányi Antal: írásának megállapítására, a fonetika, mint a beszédhangokkal foglalkozó tudomány, nagyon erősen kapcsolódik be a siketek beszédtanításába. A kiejtés megtanítása és ellenőrzése során ugyanis tudnunk kell azt, hogy az ilyen, vagy olyan hangot milyen úton és módon lefolyó beszédmozgás idézi elő. Amennyiben a siket által kiejtett hang azután nem felel meg a megkívánt hangnak, akkor a hangzásból megállapíthatjuk, hogy a hangképző mozgás mely mozzanata idézte elő a hibát s ehhez viszonyítottan adjuk meg majd a kiejtés javítására vonatkozó utasításainkat. Ugyancsak ismernünk kell a beszéd légárami, mozgásérzési és vibrációs hatásait is, mert tapintás segítségével a siket azokat is érzékelheti s igen jó eligazításul szolgálnak úgy a beszédfelfogás, mint a beszédutánzás terén. Megjegyzendő, hogy az öröklött siketség eseteiben a fület nem éri olyan károsodás, amellyel megokolható lenne a hangos beszéd fülön át való felfogásának képtelensége. Ugyanis náluk a siketség oka nem a környéki hallószerv hibás voltában, hanem az elmetudatnak a hang iránt való passzív magatartásában keresendő. A siketségnek és a némaságnak ezen eseteit Dr. Bárczi kérgi siketnémaságnak (surdomutitas corticalis*) nevezi. Szerinte e gyermekek a fülön át taníthatók meg a hangos beszédre, mégpedig úgy, hogy a szavak ritmusos látási, tapintási és hallási tényezőinek együttes segítségével gondolatot közlünk velük. Az ilyen úton megindított gondolkodási folyamat hatása alatt azután a figyelem majd a puszta hallásos szavakra és mondatokra is képes ráfordulni. Tekintve azt, hogy az öröklött siketségben szenvedő gyermekek száma nagyobb, mint a szerzett siketségben szenvedőké s tekintve azt, hogy az ú. n. artikulációs eljáráson alapuló beszédtanítás nem hozza meg e gyermekeknél a megkívánt eredményt, beszédre való tanításuk jövő módszere a siketnémaságnak Dr. Bárczi által megállapított kórképére felépített beszédtanítási eljáráson alapulhat. A siket beszédtanulása, amint láttuk, nem ugyanúgy folyik le, mint a halló gyermeké. Beszédtanulásuk sajátos volta különleges beszédtanítási eljárást igényel, ami egyike azon tényezőknek, amely a siketek nevelés-oktatásának szakszerűséget ad. I. A beszéd hallási hatása. 1. Az emberi hang. A hang az anyagnak a rezgése, amit valami hangvezető közeg a hangfelfogó készülékhez vezet. A beszédhangoknál rezgő hangforrásnak a gége hangszalagjai szolgálnak. A hangszalagok rezgésének egy részét a levegő a fülhöz juttatja, ahol a hanghullámok, vagyis a sűrűbb és a ritkább légrétegek váltakozó hatása ingerként hat, ami aztán a hang érzetét kelti lelkünkben. A beszédhangok közül azokat, amelyek a hangszalagok szabályos rezgésváltozataiból keletkeznek zenei hangoknak, a szabálytalanokból keletkezőket pedig zörejeknek nevezzük. Az előbbiek rezgő hangforrása a gége hangszalagjai, az utóbbiaké a gégének, a garatnak, a száj- és orrüregnek a belső fala. A tüdőből kiáramló levegőnek az útjában álló akadályok (a lágyíny, a nyelv, a fogak és az ajkak) a szájüreget ilyen vagy olyan nagyságú és