Siklós és Ormánság, 1903 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1903-07-04 / 1. szám

t t Siklós, 1903. Julius 4. 10-ig szám. ' Társadalmi, szépirodalmi és közgazdasági KITILAP. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. -------------------------------------------------------------------------- -f'if-----—|-----Előfizetési árak: Felelős szerkesztő : LUKÁCSY IMRE, Baranya-Viszlón. Egész évre 8 korona, fiel évre 4 korona, hová a lap szellemi részét illető küldemények intézendők. negyedévre 3 korona.Főmunkatárs : Egyes szám ára 20 fillér. Dr. VARGHA GYULA, Siklóson. Kiadóhivatal : »MINERVA« könyvnyomda Siklóson. Előfizetés- és hirdetésfölvétel : ugyanott. Hirdetési árak díjszabás szerint. Előfizetési fölhívás. A nyomtatott betű kezdetben csak a történelemnek, tudománynak és költészetnek volt őre és terjesztője; valószínű, hogy föltalálója sem szánt neki egyéb feladatot. Az öreg Guttenberg ugyancsak elcsodálkoznék, ha láthatná, hogy az ő rozoga faalkotmánya helyett micsoda aczélszörnyetegek szórják a nyomtatványok milliárdjait, hogy az az egyszerű mesterség, melyre vagyonát elköltötte, hány millió embernek ad kenyeret, s az a félénk vállalat, melyhez társat alig kapott, micsoda rettegett hatalommá nőtte ki . • A sajtó, az utolsó negyven-ötven év alatt oly rohamosan fejlődött, hogy ma már nemcsak eszköz a múlt idők eseményeinek megörökítésére, hanem öntudatos cselekvő erő, mely fölfogja és kifejezi a jelent, irányítja és alkotja a jövőt. Az államok politikáját ellenőrzi, köztük a szellemi kapcsolatot fentartja; kormányférfiakat emel, buktat. Behatol az ipar, kereskedelem, közgazdaság, a különböző társadalmi osztályok érdekeinek titkaiba, s azokat képviseli. Egyszer tájékoztat, fest, máskor szennyez, rombol; most tanácsol, jósol, majd fenyeget, átkoz; itt szerelmet, házasságot, ott adás-verést közvetít; sokszor betegit, gyilkol, sokszor orvosol sőt halottat támaszt. Szóval ott tartja kezét a társadalom testének minden erén és idegén, s a földi életnek összes köz- és magán-, szellemi és anyagi viszonyában irányító szerepet játszik. Ha valahol erejét kicsinyük és mellőzik, ott a társadalom működő szervei elernyednek, megbénulnak. Érzik ezt a különböző szakok munkásai, a néposztályok, városok, vidékek, ezért sietnek maguknak sajtóorgánumot teremteni. Tudja jól mindenik, hogy jogai, érdekei ennek őrizete alatt biztonságban vannak, hogy reményei, vágyai, követelései ennek segítségével a lehetőség határain belül teljesíthetők; tudja, hogy a sajtónak szava kürtharsogás, mely előtt a kőfal is leomlik. E tényeknek látása és érzete indított bennünket is arra, hogy a hírlapok számát egygyel szaporítsuk. Annak tudata gyökerezett meg sokak lelkében, hogy várókat és vidékünket egy lap nem képviselheti olyan kifejezően, amilyet történelmi múltja, népismei, nyelvészeti sajátosságai megérdemelnének s a milyet földrajzi fekvése, társadalmi, közigazgatási, közgazdasági, ipari és kereskedelmi viszonyai pedig egyenesen megkövetelnek, ha más — esetleg a mienknél kevesebb jelentőségű — vidékekkel és városokkal akarunk ma kapunknk . al s. e ság“ czímet adtunk, hogy fölszínre hozzuk s fölszínen tartsuk egy mindinkább szőkébb határok közé szoruló tiszta magyar fajnak nevét. Régenen e vidékhez és fajhoz tartozott az alsó Dráva-mellék népe, Baranya, Somogy megyék nagy része föl egész Tolnáig. A ma látható széttagoltságot s tapasztalható öltözeti és néptani különbségeket a később betelepített nemzetiségek hatása idézte elő, de az ősmagyar lakosság közös faji jellege a megmaradt néprajzi és nyelvészeti kincsek alapján könnyen kimutatható. Mi Ormánság alatt a Dráva alsó folyása mellékén lakó magyar népet értjük, e vidéknek pedig Siklós a központja. E városnak és vidékének érdekei tehát közösek. Egy olyan szolgálhatja mindkettőt. Ezt a közös és kölcsönös szolgálatot tekinti lapunk a maga feladatának. Új erőket és tényezőket akarunk a régiek mellé munkába állítani, új eszméket és gondolatokat óhajtunk czélul tűzni az eddigiek mellé, mert a kor halad fölöttünk s ha mi szellem áramlatába belejutni nem igyekszünk, visszamaradunk. Városunk, vidékünk intel-ligencziája aránylag van akkora, 1g nagyobb nem, mint bármely más károsé vagy vidéké, csak az a bajunk, hogy erőink egymástól el vannak különítve s nincs közös versenyterünk, hol összetalálkozván eszméinket kicserélhetnénk s szellemi erőnknek tudatára juthatnánk. A központ a vidékkel, a vidék a központtal csak annyiban érintkezik, amennyiben azt az anyagi élet föltétlenül megkívánja, azontúl egymásra nézve ismeretlenek. Pedig, ha egymásnak szellemi erejét megismernék és méltányolni tudnák, micsoda ellenállhatlan hatalommá nőhetné ki magát e vidék, élén központjával! Mennyi — ma még elérhetlennek látszó — eszmét valósíthatna meg a közjó növelésére !■■ * 1 - * ` AT"? .. .... . V '..' E Tehát nemcsak erőinket akarja e lap tudatunkra juttatni, hanem azokat közös nagy czélok keresztülvitelére tömöríteni. A szétvált társadalmi osztályokra összekapcsolni, munkaképességüket fokozni. Hogy milyen módon óhajtjuk e czélokat elérni, arra nézve részletes programmot nem adhatunk. Ennek formája nem pusztán a mi kezünkbe van letéve. Olvasó közönségünk dönt ebben végérvényesen, valamint a siker is az ő anyagi és szellemi támogatásától függ. Mi csak általánosságban mondhatjuk, hogy fölkarolunk minden — városunkat és vidékünket érdeklő — társadalmi, közigazgatási, szépirodalmi egyházi, iskolai, közgazdasági, ipari, kereskedelmi, törvénykezési, művészeti kérdést. Összegyűjtjük a megye más vidékein történő mindazon heti eseményeket, melyekből tanúságot vagy élvezetet remélhetünk olvasó közönségünk számára. , Megbíráljuk a közpályán működő egyének munkáját, de mindig az elvek magaslatán, hova a személyeskedés hullánál’’ tói'nert csaphatnak. Munkánkat az első szefim szétküldésével megkezdjük. Ha lapunk élete maradandó greend, nem a mi érdemünk,hanedvAz Olvasó közönségé. / / /