Siklós és Vidéke, 1897 (10. évfolyam, 11. szám)

1897-03-14 / 11. szám

11. szám. Tizedik évfolyam. Siklós, 1897. március 14. Szerkesztőség: II :i r a n g o /. ó J ó z s e* könyv nyomdája. Csak i)ói mentes levelek fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem kül­detnek. Előfizetési díj: Vidékre postán, vagy hely" ben házhoz hordva: Egész évre . . S korona. Félévre . . . 4 korona. Negyedévre . 2 korona. Kgyazám 16 fillér. KÖZÉRDEKŰ HETILAP MEGJELEN MINDEN VASARNAP. Kiadó-hivatal: Harangozó J őzsef könyvnyomdája. A főtérén. Hirdetések i hasábos petitsoroukéut 12 fillér. Nyílttéri közlemények. i hasábos petitsoronként 30 fillér. Bélyegdij (60 fillér), külön fizetendő ».'. n;i MÁRCZIUS 15. A népszabadság pirkadó hajnalának közvetlen megszólítása ez volt: polgártárs! Nincs az osztály egyenlőségnek közvetle­nebb megszólítása, mind ez. Ma negyvenki­lenc éve e szóval köszönté magyar a ma­gyart, ha four volt, ha szegény. Legendává kellene a vérnélküli népszabadság napjának, március 15-ének lennie, mert nagy nap volt a magyarra a történelemnek második dicső korszaka. A márciusi ifjúság egyik veze­tője Irinyi ugyanis ma 49 éve mondotta, hogy a történelemnek voltaképpen két nagy eseménye volt: egyik a kereszténység, mely egyenlővé tett minden embert az Isten előtt, másik a francia forradalom (mely a magyar önvédelmi harcnak impulzust adott) mely egyenlővé tett a törvény előtt. Ha rekriminálni, sopánkodni lehetne e napon ! . . . N egyv< nkilenc éve, hogy a hazafias szellem túláradása kivitte miként tételes tör­vényeink legyenek az osztályegyenlőségről, s vajh ! — hol vagyunk ma az elméletben istenitett demokráciánkkal ? Pedig e szóval polgártárs élt negyvenkilenc évvel minden ember! Az érintkezés közvetlensége ilyen-e 49 év után ? Nem adunk rá feleletet, mert nem a kritikai vizsgálódásnak napja ez, de az örö­mé, a hazafias felbuzdulásé. A „SIKLÓS ÉS VIDÉKE“ TÁRCZÁJA. Szabad hon. Azt álmodtam, hogy szabad lett a hazám, Magyar király lakozott fenn ős Budán S a magyar nép dicsőséges hírnevét Három tenger hadereje vitte szét. Nagyobb volt, mint hajdanánta a magyar, Koszoruzta minden tettét diadal S harcz után, ki hűn járult a jog alá, Azt a népet testvéréül fogadá. Szép nyelvünkön szólt az ige mindenütt, Minden ember magyar szóért lelkesült, Magyar volt a műveltség, tett, érzelem, Magyai voltát hirdeté az idegen. És ha künn nem, de belől se volt bajunk, Virágzott a csereberénk, iparunk ; Arany pénzzel jutalmaztuk a szegényt, A nyomort csak híréből se ismerénk, Mindenünk négyes hintón utazott ; Ember embert egyformán megurazolt ; A törvénnynyel senkinek sem volt baja, Vagy ha volt is könnyen ésett igaza. Minden nagy ur, vezér, költő mifeliink Itthon lakott, idehaza élt velünk, Szóval boldog, elégedett volt a nép. — Istenem, beh nagy kár, hogy felébredek ! D. M. Aki sajátjává tette azon meggyőződést, hogy a történelem a tudományok anyja, az nem hunyhat szemet a korszakalkotó dicső napok eszményeire ; a kinek lelkében kiolt hatatlan lánggal lobog a? édes magyar ha­za iránti olhatatlan szeretet : mindenkor ke­gyelettel s lelkesültség magasztos érzetével köszönti a március 15 ik napját. Megelevülnek lelki szemeink előtt e napon mind ama fenséges jelenségek, me­lyek közel egy félszázaddal ezelőtt bámu­latra ragadták a világot s öröm árral bo riták hazánk minden nemesen érző fiának szivét; mintegy megmozdulni látjuk a síro­kat, azok üregéből — habár csak egy perc­re — feljönnek dicső apáink szellemei, »Ki a múltak emlékét híven őrizni nem képes szivében • jelen és jövő boldogságának dicső csarnokát építeni, alkotni képtelen.* Ki meg­feledkezik a volt jókról, nem méltó istennek újabb áldó kegyelmére. Joggal örülhet ma e hazának minden főrangú fia, mert büszkén tekinthet vissza az emberszeretet ama magasztos tényére, midőn a magas ranguak önkényt, saját a- karatukból magukhoz emelték embertestvé­reiket, lemondottak ősi jogaikról, kiváltsá­gaikról s megfonni igyekeztek az egyenlő­ség, testvériség, szabadság szép koszorúit. Örülhetnek e napon minden népből és nemzetiségből való polgárai e hazának azon tudatban, hogy ama naptól fogva, nyelv és Bukovay Abszi. (Figura.) Czilinder kalapot nyáron csak pap és szí­nész viselhet fején. A czilinder kalap szezonja szeptember hónapjában veszi kezdetét Budapes­ten, mert ebben az időtájban sereglenek össze nálunk az Alma mater hívei és egy valamire való jogász még csak el sem képzelhető fényesre va­salt, fekete czilinder kalap nélkül, melyet a feje hátán visel. A verébszáju gimnazista, ki éretségit tett és felkerül a fővárosba, hogy »gólyának« beiratkoz­zék az egyetemre, szent és elodázhatlaíi köteles­ségének tartja egy czilinder kalap beszerzését, hisz a magyar jogásznak úgyszólván ez az egye dűli külső ismertető jele, ellentétben a porosz Student tel, kit lapos kerek sapkájáról, hosszú és hajlott szárú pipájáról, valamint lakkcsizmájáról ismer fel az élczlapolvasó közönség. Szeptember havában a jogásznak akarva sem nyílik alkalma a tanulásra. Ilyenkor alkot­mányos választói jogát kell érvényre juttatnia és hosszú festett lúdtollal a kalapja mellett ugyan­csak igyekezik tultenni az ország legfurfangosabb kortesein. Két fajta jogászt ismerünk. Olyat, a ki tanul és olyat, a ki nem tanul. Az előbbivel — a lateinerrcl, a íiliszterrel — foglalkozni sem érdemes, mert hiszen ez ponto­san megjelenik az előadásokon és inkább végig magolja a római jogot, semhogy egy tisztességes maszé lökést produkálna a tekeasztal zöld me­zején. A jogász, a ki nem tanul, az már aztán valaki ! vallás különfélesége nem képez többé gátat, hogy a legmagasabb társadalmi állásokra is felküzdhesse magát az, kit tudományos képzettsége, elismerést érdemlő hű munkás­sága erre alkalmassá tesz, lett légyen anya­nyelve magyar, tót, vagy oláh — térden, állva, vagy csak a fejét meghajtva, imádja bár az Istent, ki mindanyájunknak szerető édes atyja, — festetlen deszka, vagy hét ágú koronával díszített bölcsőben aludta bár gyermek álmait. A márciusi 15-iki ünnepek arra kelle­nének, s azon valók lennének, hogy tegyünk fogadalmat, legyünk valóban magyar hon­polgárok, — szeretvén szívvel lélekkel e hazát. Legyünk igaz testvérek, kiket önzet­len szeretet csatol egymáshoz. így kell méltóan megünnepelnünk a március 15-ét. Rakjuk le az irigység, vallás és fajgyűlölet nehéz jármát, törjük ketté a szerencsétlenség, rút önzés rabigáját. Legyen boldog ismét a magyar! Levelezés' Siklós, 1897. március 14. Hol is kezdjem tek. Szerkesztő úr levelem ? Szellemi munkálkodásunkat vegyem-e elő közmű­velődésünk szempontjából, vagy városi köztigyein­ket szellőztessem-e, vagy vidékünk népének sa- nyargattatását, illetve a socializmusba való kerge- tését és az ezzel összefüggő közigazgatási kény­szer által elősegítő kivándorlásra való hajlamot Főtörekvése abban áll, hogy a divatban előljárjon, valamint arra is nagy súlyt fektet, hogy társai jó mulató czimboranak ismerjék el őt, de ambicziójának legmagasabb fokát képezi, hogy minden esztendőben legalább hárommal szaporítsa párbaj-jegyzőkönyv-gyüjteményének a számát, to­vábbá — ha szülei takarékosak, vagy szegények — a tökélyre emelje a pumpolás művészetét. Ez az igazi jogász. Kegyes olvasó, ha látni akarsz egyet a ti­pikus jogászok közül, ne az egyetemre tévedj, se nem az akadémia olvasó termébe, hanem láto­gass el egyenest egy jobb fajta kávéházba s ha ott Iái más csoportokat találsz a billiárd asztal körül, vagy a kártyaszoba szögletében, úgy ezé- lódat elérted, mert bizonyosra veheted, hogy va­lamennyinek a zsebében ott szorong az index. A jogász elsőrangú tehetséget tanusit bakfis leánykák vagy szemérmes bonne-ok meghódítá­sára. Olykor magasabb igényei is vannak, kivált- kép, ha a papa rendesnél nagyobb pénzcsomót küld hazulról. Ily várva-várt esetben a ficsurból habitüé lesz és csapja a szelet (persze bankóival ?) egy kisebb kaliberű szinház primadonnája körül. A jogásznak tehát nagy gondot okoz ez a tantárgy : szerelem. Szereti az első és második emelet összes szobacziczusait, a zongorával kín­lódó házi kisasszonyokat, az özvegy menyecské­ket, sör uram bocsá ! — még a férjes asszo­nyokra is oly vágyó szemeket mereszt, hogy azok megsajnálják szegényt. Mondom, sokszor két-három szerelmi láng gyulád ki egyidőben a szive oltárán, melyek közül egyike mindenesetre platói ; mert hiába no ! fiatal a gyerek, a kiben még van egy csöppnyi idealizmus is. Siklós es Vidéke

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék