Siklós és Vidéke, 1898 (11. évfolyam, 4-52. szám)
1898-01-23 / 4. szám
Siklós, 1898. január 23. 4. szám. Tizenegyedik évfolyam. Szerkesztőség : I rangozó József könyvnyomdája. I bermentes levelek fogadtatnak el. Kav/i átok vissza nem küldetnek Előfizetési dij. Vidékre postán, vagy helyiben házhoz hordva. Egész évre . . 8 korona. Félévre . . . 4 korona. Negyedévre . 2 korona. Egyes szám 16 fillér. KÖZÉRDEKŰ HETILAP MEGJELEN MINDEN VASARNAP. Kiadó-hivat.il . Harangozó József könyvnyomdája. A főtéren. Hirdetések 1 hasábos petitsoronként 12 fillér. Nyilttéri közlemények 1 hasábos petitsoronként 30 fillér. Bélyegdij (60 fillér), külön fizetendő. Báli fényűzés. A báli fényűzésről írni bizonnyal háládatlanabb feladat mint beszélni. A társadalom uralkodó áramlatával szembeszállani háládatlan feladat, bármily téves logikátlan és erkölcsileg tarthatatlan is. A báli fényűzés azonban olyan nagy mérveket ölt, hogy lehetetlen hallgatólag tudomásul venni, mert vannak és kellenek is, hogy legyenek, magasabb társadalmi tekintetek, melyek néző szempontjából vizsgáljuk meg a gomolygó egyveleget, amit életnek nevezünk. Szörnyű társadalmi kórság a báli fényűzés és társadalmunk telve panasszal, hogy a fényűzés egész társadalmi rétegeket zár ki, vagy a mi még rosszabb teret anyagi helyzetének nem megfelelő útra. Akkor midőn sociális jelenségről van szó, hogy kinek-kinek magándolga cselekvéseit irányítani. Mert az veendő tekintetbe, hogy egyesek nem emancipálhatják magukat a társadalmi nézetek és irányzatok alól. Hiszen a társadalmi nézetek még állam s egyházi törvények fölé helyezkednek. A tömeg ereje óriási. Annak engedelmeskedni kell. A fényűzés mindenkor vitás, mert hiszen a mérték, amelylyel nézzük, dönti el, hogy elbírható, vagy elviselhetlen e az a káprázatos bálifény, amelyet tapasztalunk ? Végtére a bál arra is való — elismerjük, hogy a külsőségnek megadja a magáét, de ennek szertelenségbe menni nem szabad, nem különösen a vidéki társadalomban, hol a szertelenségig űzött fényűzés választó vízként hat viszonyainkra. E miatt nagy és általános a panasz. S e miatt gyérülnek meg közönségünkben a bálok. Mert vagy anyagi erején felülköltekezik valaki, vagy nem akarván a fény áramja lenni, száműzi magát a bálimulatságokból Aki figyelemmelkíséri a társadalmi jelenségeket, az bőséges tapasztalatokat tehet ez irányban. A szertelen fényűzés nyomában fakad a gyengeség, mely utánzásra tör. Ez a vidéken természetes, mert a társadalom egy rétegéhez tartozó társadalmi elem, rendszerint nem szokta firtatni a vagyoni eltéréseket. Nagy városokban az utánzás nem nyilatkozik olyeklatánsan, de nálunk, a kisebb helyeken, az úgynevezett jobb rétegek azonosnak tartják magukat , így amit a tehetősebb tesz, követni igyekszik az is, kinek anyagi erejével ez nincs összhangban. És a szertelen fényűzés következtében szenved a társas élet. Veszt kedélyességében és bizalmasságában. A fényűzés okozza, hogy a bál nem mulatság, hanem kiállítás, toilettek és ékszerek kiállítása élő modelleken. Rendszerint nem arról foly a beszéd bál után, ki hogyan mulatott, hanem kinek hol készült a toillettje. A fényűzés tehát kiválóan fontos kérdés, melynek helyes megoldása áldásos lenne közviszonyainkra. S éppen a vagyonos osztálynak, mely a fényűzésnek oly előszeretettel áldoz, kellene meggondolnia, mily mély sebet üt társadalmi viszonyainkon, belehajtván másokat az utánzásba. Nekik kellene meggondolniok, hogy visszamenvén az egyszerűség kultuszához, másokat mentenének meg az anyagi romlástól. Vidéken, hol mindnyájan ismerjük egymást, az erőt, tehetséget kölcsönösen, a legkevésbbé sem bír ésszerűséggel a fényűzés. De pro domo is kell beszélnünk. Bizony úgy van ! A sajtónak is föl kell hagynia a maga túlzásaival, melyeket a báli toilettek feldicsérésével s horribile ! még színeinek felsorolásával követ el, mintha oly különösen fontos dolog lenne, hogy X vagy Y. urhölgy vagy kisasszony milyen színű ruhával hódította meg a világot. A „SIKLÓS ÉS VIDÉKE“ TÁRCZÁJA, Gárdos, a méregember. — Eredeti közleményünk. — Az elmúlt héten boldog volt, akinek jegye volt az Alkotmány utcai törvényházba. Plüsbe, bársonyba öltözött delnők versengve törték magukat az esküdtszéki terembe, ahol a hitvesgyilkos mérnök szenzációs bűnügyét tárgyalták. Én a tárgyalás második napján 97 kilométer utat tettem, hogy a legújabb s mondhatom páratlan kriminális esetet meghallgassam! Az örökös fogság ellen a vádlott felebbezett de az ügyész is. Mondhatom, attól a pillanattól kezdve, amint beléptem, idegeimet lefoglalta, ez a sötét bűn dráma. Gárdos, morfium, betegágyas asszony, bűnös szerelem, igazság és kétely dúlták az agyat. A levegő forró és a Kratzman üvegein beszűrődő fény szinte bántja a szemet. A vádlott határozottan ellenszenves. Ha ez arcát vizsgálom, szívemben kész az ítélet, hogy ő emésztette el az asszonyt. Szerencséjére azonban Gárdosnak nem a szív ítél, hanem az ész. S aztán szerencsére nem a hallgatóság ítél, hanem a bizonyítékok mérlegelésével a bíró. A vádlott csodálatos éberséget tanúsít. Védőjét maga látja el kérdőpontokkal s időnként fehér papír szeletkéket nyitott föl hozzá. Ha egy-egy mentő tanú vall, felszólal Baumgartenhez, a vád képviselőjéhez : — No, lássa ! — és mikor ez egy megvetést és elcsilitást parancsoló kézmozdulattal hallgatásra inti a mellette alő fegyőrnek magyarázza ártatlanságát, a ki bambán tekint maga elé és bizonnyal azon jár a gondolata, vájjon mikor léptetik őt elő ? A gyönyörűen faragott elnöki pulpituson ül a bíróság, háttérben a király márvány szobra. Középén a kopasz Eördögh András, akinek különösen a jogászok dicsérik genialitását, hanem a vád is kiváló kezekre bízatott, dr. Baumgarten Izidoréra. A napokra terjedő tárgyalás a sápadt embert kegyetlenül megviselte, de azért nem lankadt éberségében és a jól előkészített védekezési módot az ő érdes, logikus kérdései zavarják. Mondjuk az igazságérzet szenvedélyével, egész becsvágyát abba helyezi, hogy Gárdost az előre megfontolt hitves gyilkosság bűntettében elitéltesse. Szótárában nem foglalnak helyet a szalonember finom szólásformái ahogyan Gárdost megszólítja, világos érzékeltetése annak, hogy ő meg van győződve miként egy megrögzött gonosztevővel beszél. Ki ne ismerné, legalább, hírből Friedmann Bernátot az eszlári védőt. Az újabb időben ketten ő, meg Csötvös Károly osztoznak a Magyarországon felötlő világhírű bűnpörökben. Friedmann középtermetű galambősz férfiú, aránytalanul kicsi fejjel, amelybe bámulatos sok ész szorult. A bizonyítási eljárás során azonban sem ő nála, sem a királyi ügyésznél valami nagy elokvenciát nem találtam. Hagyják erejöket a végtárgyalásra Az áldozat édesanyja Ferencsákné semmitmondó alak. Vak gyűlölete sokkal régibb keletű a veje iránt, mint ennek házassága. és ez a gyűlölet a maga túlhajtásával kedvező is a vádlottra. A tanuk egy része kedélyes alak, felvonulásuk a bűndráma enyhébb vidámabb jeleneim, ők a komikus elemet képezik. A közönség kétféle. Egy kisebb rész, mely bent van s egy nagyobb rész, a kiszivárgó hírmorzsákon, meg a fantázián tisztálódó ezrekre menő külső közönségre, mely egész nap meg nem mozdul, oly konok, hogy akár az akasztófáig kivárná a rémes bűnpert. Itt alakul meg az a sajátszerű börze, melyen melegedő hordárok csinálják meg melléküzleteiket, elítélik e Gárdost vagy sem ? Egy másik kolóniában már csak a fegyházi időre fogadnak. A tárgyalás második napján a felmentés volt a favorit, de helyre (börtönre) fogadások is mentek. Bent az emelvényes nézőterem igen disztingvált, grófnék, sőt egy miniszteri nő is volt a tárgyalás másnapján. Jogászok, orvosok és különösen színészek vannak sokan, Ditrói és Császár még jegyeznek is. Arról nem is beszélek, hogy kevés volt az újságírói asztal, hol a törvényszéki rovatvezetők erei, Balázs Ignác, Guteus és mások ültek. Kissé kellemetlen is rám a vidéki emberre, de rettenetesen bosszant a közönség magatartása. Féptey nyomon elárulja, hogy nevetni jött s a legkisebb alkalmat derülten kiséri. Mindenesetre kor és kórtünet az, hogy maguk az újságok többet írnak ma Gárdosról, mint annak idején Toldy szeletéről, mikor az ősz poéta tizenhat évi hallgatás után a remekét kiadta. Gárdos megmutatta mint szerezhet valaki gyorsan nevet. Meghivó. Siklós nagyközség községi képviselőit és elöljáróit a városház nagytermében 1898- évi január hó 31-én reggel 9 órakor tartandó rendes közgyűlésre tisztelettel meghivom. Tárgysorozat: 1. A nagyközség forgalmi kimutatása. 2- A múlt évi december hó 27-én tart